Összegzés - 2021. április

Sziasztok! Ebben a hónapban olvasás terén nagyon jól haladtam, 11 könyvet sikerült elolvasni. :) Voltak kiemelkedően jók és közepesen borzalmasak is köztük, a következőkben ezek közül fogok válogatni.

A hónap legjobbjai: Ebből több is volt szerencsére, A szolgálólány meséjéről írtam egy bejegyzést, míg Az idő gyermekeiről és a Wayward Pines első részéről csak Molyra kerültek fel értékelések, alant olvashatjátok.
 

Az idő gyermekei:

Hmmhmm. Kezdésnek már maga a borító csodálatos, amúgy is a zöld szerelmese vagyok, számomra telitalálat a dizájn.

Két szálon futó történetet kapunk: az egyikben Kern doktor(isten)nő nanovírusa szabadul el egy terraformált bolygón úgy, hogy a majmok, akiknek szánta, nem érkeznek meg oda, így más alany híján a pókok kezdenek el fejlődni. A másik szálon pedig megismerkedhetünk az emberiség megmaradt tagjainak egy csoportjával, akik a Gilgamesh hajón kutatnak egy olyan bolygó után, ahol le tudnak telepedni, ezáltal biztosítani, hogy az emberi faj ne pusztuljon ki.

Azt kell mondjam, én mindkét sztorit nagyon élveztem, akkor különösen, amikor az események keresztezték egymást. Érdekes volt végigolvasni a pókok fejlődését, egyáltalán nem tartottam se unalmasnak, se eszeveszett baromságnak; sokszor odaképzeltem Attenborough-t, amint éppen ő magyarázza, mit hogyan csinálnak. :D A emberek története kicsit keszekuszának hathat, hiszen van, amikor évszázadok telnek el egy-egy fejezet között, és a szereplőkkel együtt csak bambulunk, hogy mégis mi a fészkes fene történik. Összességében nekem átjött, hogy az író mit szeretett volna a könyvével átadni, rendkívül színvonalasan sikerült neki.

Persze voltak kisebb hibák:
– Jó lett volna előbb felhozni, hogy Kern félig gép tudata a rossz emlékeket „félredobta”, mert a könyv nagy részében érthetetlenül nézünk csak, miért emlegeti folyton a majmait, amikor látta őket meghalni.
– Holsten és Lain kapcsolata: szívesen olvastam volna arról, hogy honnan ismerik egymást, mert erre volt is utalás a könyvben… Bár lehet nem lett volna annyira lényeges ez a szál.
– A vége kicsit összecsapottnak tűnt, vagy inkább mondjuk úgy, a felvezetéshez képest igencsak rövidre sikeredett.

Amennyiben egy jó sci-fit szeretnél olvasni, bátran vedd a kezedbe, nem fog csalódást okozni!

 

Wayward Pines I.:

Sosem láttam a Twin Peaks című kultikus sorozatot, egyedül a benne felcsendülő zenéket tudom körülbelül fejből, mert szüleimmel nagyon sokat hallgattuk kazettán. :) Így nem tudom eldönteni, hogy mennyire hasonlít ahhoz ez a történet...

... azt viszont bizton állíthatom, ez egy bitang jó könyv! Crouch stílusa engem teljesen lenyűgözött, a rengeteg bekezdés, a velős mondatok és az a borongós, már-már reménytelen hangulat hatalmas feszültséget keltettek bennem. Nagyon gyorsan lehet vele haladni, nem is emlékszem, mikor volt utoljára olyan történet, ahol direkt húztam az olvasást, mert nem szerettem volna, ha korán véget érne. A csavarok meg... miután az utolsó oldal végére értem, percekig rázott a hideg, annyira tetszett! Egyetlen nagy bánatom, hogy nem tudom folytatni a trilógiát, mert nem lehet kapni, és eladni se akarja senki.

A hónap csalódása: Hornby-tól ez volt az első olvasásom, számomra nem azt nyújtotta, amire az ajánlások és a fülszöveg alapján számítottam. Értékelésemet a Pop, csajok, satöbbiről itt nézhetitek meg. 

A hónapban még zenei fronton ért nagy öröm: a mai napon megjelent a Gojira régóta várt új albuma, a Fortitude. Beágyazom, úgyhogy akár itt is meg tudjátok hallgatni. :)

 

Nektek milyen hónapotok volt? Írjátok meg kommentben! :)

BenGa

Pop, csajok... Áhh, hagyjuk.

106 oldal után abba akartam hagyni, és ennyit terveztem értékelésnek: egy 35 éves fiatal szenvedése, aki fejben valahol megragadt a huszas évei elején. Viszont nem akartam elhinni, hogy ez a kötet tényleg csak ennyit tud nyújtani szórakoztatás gyanánt, 'csakazértis' végigolvastam az egészet. Bevallom, én valami Adrian Mole féle bohóckodásra számítottam, azt nagyon szeretem a mai napig.

Helikon Kiadó, 2018, 348 oldal

Az eleje pedig biztató volt, tetszett a bevezető ötlete: Rob megírja az öt legemlékezetesebb szakítását Laurának, akivel épp akkor váltak el útjaik. Persze fricskaképp odaszúrja, fel sem férhet erre a listára, (pedig mint kiderül majd, ő volt az eddigi legkomolyabb kapcsolata) úgy érzi több kell ahhoz, hogy megemlítse a 'legek' között. Ezek a volt barátnők egészen változatosak, a középiskolai elsőtől kezdve az egyetemi nagy Ő-n át a csak vigaszt nyújtó nőig mindenki megtalálható rajta. Ennél a résznél én is visszarévedtem a múltba, eszembe jutott egy-két érdekesnek nevezhető szakítás... Ekkor úgy gondoltam, ez is olyan kötet lesz, amin majd olykor nevetek, néha felismerem magam benne, és alapvetően kikapcsol.

 

Főhősünk a Bajnok Bakelit tulajdonosa, ami éppenséggel nem a legjobban menő üzlet a környéken. Ennek ellenére nem egyedül vezeti, van két alkalmazottja, Dick és Berry. Előbbi a visszahúzódó, csendes fiatalemberek mintapéldánya, míg utóbbi a tipikus "Ki ha én nem?" csávó. Mellékszereplőknek teljesen rendben vannak, nem éreztem őket feleslegesnek a történet egészét tekintve.
Akarva-akaratlanul eszembe jutott a Király utcában található Lemezkuckó. 14 éves koromig a közelben található Csengery utcában volt az orvosom, így elég sokszor volt alkalmam a bolt kirakatában gyönyörködni, mindig lenyűgözött az a sok CD és bakelit. Ennek köszönhetően Rob háttere felvillanyozott, még inkább érdekelt, hogy mire fogunk kilyukadni. Innentől azonban enyhe frusztráció lett rajtam úrra: a folyamatosan felemlegetett zenekarok, énekesek körülbelül 90%-ról még csak véletlenül sem hallottam. Lehet ez az én szegénységi bizonyítványom, de mentségemre szóljon, a mű megjelenésekor még bőven ovis voltam, és 30 éves fejjel teljesen másféle zenét szeretek. Mindenesetre unalmasabb napjaimon jó program lehet majd megismerkedni a korszak kedvenceivel. A frusztrációból fakadt az ötös listákkal szembeni problémám, ha épp nem 3 mm haj lenne a fejemen, akkor szálanként tépkedtem volna ki, amikor újra megjelent egy, az aktuális témához passzoló lista. De ezek a momentumok eltörpülnek, amikor megismerkedünk Rob gondolataival a szakítás után...

Persze, mondhatjuk azt, hogy mindenki másképpen él meg egy ilyen szituációt, de főhősünk nyűglődése konkrétan nekem volt kínos. Számomra életszerűtlen, pontosabban elképzelhetetlen, hogy egy szakítás után valaki ennyire csak magára tudjon gondolni. Komolyan az foglalkoztatja, hogy a másik új kapcsolata milyen az ágyban, és ez az első kérdés, amit mindenképpen fel kell tennie? ... "Kedvencem" az a rész, amikor a könyv elején említett listáról elkezdi felkeresni a lányokat, mégis miért hagyják el mindig, és a végén arra jut, az egyetemista nagy szerelme miatt van minden, miatta szegény, miatta nem fejezte be az egyetemet, ecetera. Itt egy kicsit félreraktam a könyvet, mert úgy éreztem kicsit túl komolyan kezdtem venni az egészet, bosszantott Rob életképtelen mivolta, nem tudtam úgy felfogni, hogy ez egy válság közepén lévő fickó története viccesnek szánva. Természetesen nem kellett sok idő a megnyugváshoz, és elérkezett a várva várt fordulópont, ami után egy kicsit átértékelve láttam az eddigieket.

Laura apja meghal, ők pedig a torról elszöknek, és rájönnek, együtt mégis jobbak, mint külön. Itt eszméltem, hogy a könyvben megelevenített embertípusnak segítség kell, nem pedig bosszankodni rajtuk. Hatalmas szerencséjére Laura személyében Rob megkapja a saját mentőövét, aki szép lassan rávezeti, ha az életben megakad, akkor sem szabad leállni, hanem keresni kell a lehetőségeket, amik elmozdítanak a gödör aljáról. Külön tetszett, hogy a lány annak ellenére, milyen múltjuk van, mindent megtesz a kizökkentés érdekében: koncertet szervez a fiú boltjába, illetve elintézi, hogy egy buli alkalmára a Grouchoban újra DJ lehessen (korábban itt jöttek össze). A lezáráshoz közeledve meglepő módon főhősünknek egészen felnőtt gondolatai is támadnak, hirtelen nem is tudtam vele mit kezdeni. Végül abban maradtam, valószínűleg nem olyan menthetetlen, mint amilyennek tűnt a kezdetektől.

Ezek után felmerülhet a kérdés, ajánlanám-e a könyvet? A válaszom erre nem egyértelmű igen, nálam nem az a megkerülhetetlen kategória. Hornbytól viszont ettől függetlenül fogok még olvasni, mert az írásmódja tetszett, és kíváncsivá tett, milyen lehet a többi műve.

BenGa

[Értékelés] Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Gondolom sokan hallottatok már a műről, egyesek odavannak érte, mások pedig nagyon unták, így el sem olvasták teljesen. Hogy őszinte legyek, én mindkét oldal álláspontját megértem, de inkább tartom remek disztópiának, mint kínszenvedésnek. A következő sorok enyhén spoileresek lesznek, így ha még nem volt szerencséd a könyvhöz, óvatosan haladj tovább! :)

Jelenkor, 2019, 488 oldal

Ez a kiadás szerintem a legszebb az összes közül, védőborító nélkül is szemet gyönyörködtető. Külön öröm, hogy Atwood előszavával indít a kötet, ad egy-két plusz adalékot a mű megkezdése előtt. Ilyen például az, amikor megválaszolja azokat a kérdéseket, hogy vallásellenes-e a könyve, vagy éppenséggel egy jóslatot mutat be ezzel. 

Kicsit zanzásítva, hogy honnan kezdődik a történet: az amerikai elnök puccs áldozata lesz, és az utána következő brigád kikiáltja a Gideán Köztársaságot. Ez a vallásközpontú államforma szép lassan egy régi korba vezeti vissza a népet, ahol a nők csak kvázi "szülőgépek", hiszen muszáj a fajfenntartás, a különböző vegyszerek és atomkatasztrófák miatt általános nemzőképtelenség lesz úrrá a világon. Frené feljegyzéseiből fogjuk megismerni jobban a helyzetet; ő egy Szolgálólány, feladata, hogy a kirendelt Parancsnoknak gyermeket szüljön. Mint a bevezetőben említettem, megértem azokat, akik unalmasnak, szenvedősnek tartják a könyvet az első pár fejezet alapján. Amennyiben nem olyan hangulatban ülünk neki, akkor nem fog beszippantani az a nyomasztó, végtelenül szomorú leírása a megváltozott mindennapoknak, úgy tűnhet, hogy főszereplőnk csak kínlódik, nyűglődik. Pedig ha belegondolunk, nagyon nehéz lehet feldolgozni azt, hogy az egyik pillanatban teljes értékű anyaként létezel, a másikban meg már elszakítanak a családodtól, és vadidegenek között, korlátozva kell tengődnöd. 

Atwood jól ugrál a múlt és a jelen történései között, nálam legalább is nagyon működött a dolog. Külön pluszpont, hogy így jobban átadja a feljegyzések, visszaemlékezések érzését. No de mitől olyan erős ez a mű, miért tudja a legjobb kedvet is elrontani fél pillanat alatt? Túlságosan elképzelhető, még 2021-ben is, és ez rendkívül nyomasztó. Rengeteg olyan dolog van benne, ami ma is megfigyelhető, igaz nem akkora mértékben és erővel, mint a könyvben. Gondoljunk csak az egyházak abortusz elleni hisztériájára. Vagy vegyük a hatalomátvételt: a könyvben azzal hitegetik az embereket, hogy ez csak egy átmeneti állapot, pár hónap és vége... Akarva, akaratlanul az itthoni események jutottak eszembe: ugyanúgy hónapok óta hitegetve vagyunk, közben meg megy a lopás, a mismásolás, előrébb viszont nem kerülünk.
Vannak olyan elemek is a könyvben, amit nehezen vesz be az ember gyomra, el sem akarja képzelni, hogy ilyesmi megfordulhat egy ember fejében. Számomra az egyik "legocsmányabb" a Szertartás, ami minden hónapban egyszer van, ekkor a Parancsnok érzelemmentesen megkeféli a Szolgálólányt Felesége jelenlétében, és reménykednek, hogy a lány teherbe esik. De említhetném a Szülésnapot, ami szintén hasonlóan gyomorforgató: ekkor a környékbéli összes Szolgálólány és Feleség jelenlétében szül az egyik lány, de úgy, hogy közben a Feleség a feje felett ugyanúgy szülőpózban, és a Feleségek őt istápolják, mintha ő adna életet egy új csöppségnek. Akármennyire lelombozó, és nehezen emészthető a cselekmény, olvastatja magát, én két nap alatt kiolvastam, ami nálam egy hatalmas dicséretnek felel meg. (Az esetek nagy részében.)

Érdekes befejezést kapunk, ami 1984-ben eléggé szíven üthette az olvasóközönséget, hiszen a végén felmerülő kérdés megválaszolására 35 évet kellett várni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell ennyit várnom a folytatásra, és őszintén remélem hogy hasonlóan jó, ha nem jobb művet tarthatok majd a kezemben. 

 

Kérlek segítsd a munkámat, és töltsd ki az itt található kis kérdőívet! :) Előre is köszönöm! 

BenGa

Összegzés - 2021. március

 Borzasztó volt ez a hónap, minden szempontból. A műtét után általános kedvetlenség lett rajtam úrrá, ami kihatott az olvasásra is sajnos... Ennek ellenére nyolc és fél könyvvel végeztem (A végzet kardjának befejezése átcsúszott áprilisra, így jött ki a fél. :P), amit jónak tartok. Lássuk melyek voltak ezek:

A hónap kedvencei: Vének háborúja, Átokvihar

A hónap csalódása: Szarvak

A hónap érdekessége: Horrorstör

Erről a könyvről Molyon írtam, bemásolom ide az értékelésem róla:

Őszinte leszek, engem maga a borító és a kiadvány fogott meg. Szerintem nagyon menő, hogy az egész könyv egy az egyben az Ikea katalógus szellemét idézi meg. A fejezetek elején a termékbemutatók nagyon ötletesek, illetve a grafikák tökéletesen kiegészítik az olvasottakat. Két kisebb problémával rendelkezik: a méretből adódóan nem lehet kényelmesen olvasni bizonyos helyzetekben, illetve a tördelés miatt az oldalak fele a szöveges részeknél elég üresnek hat.
Az író már a kötet elején felhívja a figyelmünket, hogy ez egy horrorparódia, így ennek megfelelően vághatunk az olvasásba. Az Orsk konkrétan egy svéd bútoráruház kópia, ez az elején többször is ki van hangsúlyozva, segít, hogy intenzíven el tudjuk képzelni a helyszíneket. 5 főszereplőnk egészen változatos: Basil, a buzgómócsing üzletvezető-helyettes, Amy, jövőkép nélküli lány, Matt, aki egy hipszter, Ruth Anne, egy 50-es éveiben járó, végtelenül magányos nő, és Trinity, egy ázsiai hölgy, aki odavan a spirituális dolgokért. Az alapszituáció a következő: az elmúlt hetekben megszaporodtak a megmagyarázhatatlan rongálások az áruházban, így Basil, a helyettes megkéri Amy-t és Ruth Anne-t, hogy maradjanak vele bent egy éjszakára, hogy kideríthessék, mi/ki okozza a rejtélyes eseteket. Az első őrjárat során már fokozódik a misztikum, ekkor felfedezik, hogy Trinity és Matt is bent maradt, hogy leforgathassák saját szellemvadász videójukat…
Valószínűleg velem van a probléma, de valahogy egyetlen horror témája sem tud már „meghatni”, maximum undorodni tudok az adott helyzettől, amibe kerülnek a szereplők. Ennek ellenére jónak tartom a kötetet, igaz voltak részek, ahol enyhén untam az egészet, megült a sztori, de az írónak sikerült mindig továbblendítenie ebből a gödörből. A karakterek rendben vannak, könnyen tudunk kedvencet avanzsálni belőlük. Ha engem kérdeztek, inkább egy sorozatként tudtam volna ezt elképzelni, így könyvben csak a szerkesztés miatt tűnik egy hosszabb olvasmánynak. Ezek ellenére ajánlom, egy olvasást mindenképpen megér, jó kikapcsolódást tud nyújtani! ;)

 

Ti mit olvastatok márciusban? Sikerült új kedvencet avatnotok? :)

BenGa

Értékelés: John Jakes - Észak és Dél

 

John Jakest a Kent család történetének írójaként ismertem meg. Már akkor bizonyította számomra, hogy szövevényes, meglepő módokon összefonódó történetszálakból felépített regényfolyamot remekül meg tud írni, miközben a történelem megannyi fontos eseményét játszi könnyedséggel fűzi bele a sztoriba. Mégis sokáig halogattam az Észak és Dél trilógiát. Talán pont azért, mert arra számítottam, hogy olyan nagyívű történetet kapok, amire oda kell majd figyelni, vagy talán mert attól tartottam, csalódnom kell majd az íróban. Ám, ahogy elolvastam a bevezetőt, amely a két család megalapítását írja le, rá kellett jönnöm, hogy felesleges volt aggódnom. Már ez a cirka negyven oldal is annyira életszerűen mutatja be a két régvolt ős történetét, annyira mentes az egyszerűségtől, vagy a nyílegyenes irányoktól, annyira esendő és emberi, hogy tudtam, nem fogok csalódni a több mint 3000 oldalas történetben.

Az első rész végeztével mit is mondatnék? Remekbe szabott történet az első oldaltól az utolsóig. Nem igazán tudnék benne bármi hibát találni.
Nagyszerű felvezetés ez a könyv a történelem talán legbizarrabb háborújához. Egyetlen ország, két különböző nézet. Az író a történet elején úgy állítja be a rabszolgaság intézményét (bár ennek hitelessége vitatható), mint a művelni vágyott területeken uralkodó szélsőséges körülményekre talált kényszerű megoldás. Később egyes déliek szemében mégis elvi kérdéssé válik, hogy a felsőbbrendű fehér embernek igenis joga van a feketét dolgoztatni, akár embertelen körülmények között is. Valahol rémisztő, hogy ilyen valaha is megtörténhetett és hogy egyes helyeken mind a mai napig megtörténik.

Jakes rengeteg szereplőt mozgat a történet során, általuk ismerjük meg a nézetkülönbségek széles spektrumát. George és Orry barátsága sok próbát kiáll, de ők szándékosan nem állnak le vitatkozni. Ám vannak rajtuk kívül megrögzött abolicionisták, gőgös földbirtokosok, hataloméhes intrikák, politikusokhoz dörgölőző semmirekellők, nagyképű mitugrászok és olyanok is, akiknek az elvek mit sem számítanak, ha végre gyilkolhatnak. Eleinte tartottam tőle, hogy részrehajlással kell vádolnom az írót, de hamar kiderült, hogy mindkét oldalon találunk kétes erkölcsű embereket. Szerencsére elegen vannak azok is, akik sorsáért izgulhatunk, akiknek drukkolhatunk.

A történelem fontos pillanatai természetesen elmaradhatatlanok, és bár szereplőink nem játszanak annyira fontos szerepet a nagyszabású eseményekben, mint a Kent család, mind-mind fogaskerekek a gépezetben, és a mindent elsöprő polgárháború egyiküket sem kíméli meg.
Kíváncsian várom a folytatást, de egy kicsit muszáj pihennem a történetében és fizikai valójában is súlyos könyv után.

 

Totti

A csirke találkozása a bébikukoricával

 Igen, ismét egy csirkés recept következik, de ha akarjuk, használhatunk helyette pulykamellet, esetleg sertéscombot is. Mindkettővel működni fog.

Rizzsel az igazi!

Sorozatkezdések tavaszra

Mint mindig, a tavasz valami újnak a kezdete. Ennek szellemében az alábbiakban két sorozat első kötetét szeretném bemutatni nektek. Sokaknak valószínűleg nem lesz új, de hozzám csak mostanság jutottak el. :P

Agave Könyvek, 2019, 256 oldal

A Vének háborúja sorozattal nagyon régóta szemeztem, most végre el is olvastam a nyitó kötetet. Egyértelműen sci-fi, annak is a katonai verziója. Scalzi elég gyorsan meggyőzött, hogy ez egy letehetetlen történet lesz. Szépen építi fel a cselekményt és a világot, mielőtt belecsapunk a lecsóba, alaposan megismerhetjük a főszereplőt, John Perryt is. Nekem nagyon tetszett az alapötlet: az emberek már több bolygót is meghódítottak az univerzumban, és szükség van az utánpótlásra az űrbéli csatákhoz. 75 éves korában mindenki elmehet a Gyarmati Véderőhöz önkénteshez, ezáltal egy teljesen új életet kapva. Ebből kiindulva azt hinné mindenki, hogy 2 év szolgálat semmiség az élet folytatásáért egy fiatalabb testben, de természetesen nem ennyire egyszerű a dolog. Később megtudhatjuk, hogy miből is áll ez a szolgálat: 2-10 évig kell elkötelezni magukat, ekkor kapnak egy feljavított, új testet, viszont a tudatuk megmarad. Feladatuk a gyarmatok és az azokon élő emberek megvédése, új bolygók gyarmatosítása, illetve azok előkészítése a gyarmatosításra, ha az rendelkezik bennszülöttekkel. A 10. év végére az önkéntesek háromnegyede meghal. Ez leginkább annak köszönhető, hogy nem tudnak felkészülni arra, miféle új fajokkal találkozhatnak a bolygók felfedezése során...

Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy rövidsége ellenére ennyire magával ragad a történet. Nincs túlírva, mindig van valami történés, amiben "elveszhetünk". Eddig jól felépítettnek gondolom mind a világot, mind a cselekményt, remélem ezek a többi kötetben is így lesznek. A karakterek nincsenek összecsapva, az eddig megismerteken érezni, hogy foglalkoztak a kitalálásukkal. A befejezés természetesen függővég, így hamarosan bele is vetem magam a második kötet izgalmaiba. :)

 

Delta Vision, 2018, 360 oldal

A Dresden-akták sokaknak ismerős lehet, hiszen már tévésorozat is készült belőle. Én a fülszöveg alapján figyeltem fel rá, ma pedig be is fejeztem az első részt.

A történetben Harry Blackstone Copperfield Dresdent ismerhetjük meg, az egyetlen mágust, aki megtalálható az Arany Oldalakban! :D Chicagoban dolgozik, besegít a rendőrség munkájába is, ami a szituációban kapóra is jön: egy brutális kettős gyilkosság kapcsán keresik meg, az áldozatok szívei egyszerűen kirobbantak a helyükről. Közben "magánpraxisában" is kap egy megbízást, fel kell kutatnia egy eltűnt férjet. Még ő sem sejti, hogy a két ügynek milyen sok közös kapcsolódási pontja lesz...

Urban fantasy címkével van ellátva a Molyon, ez passzol is hozzá. Egy sorozat nyitányához illően sok információt kapunk Harryről, a mágikus világról úgy általában, a Földet benépesítő lényekről, de ezek szerencsére nincsenek túl töményen tálalva. Jim Butcher könyveit nem véletlenül szeretik ennyien, nagyon jó stílusban ír, mind a világ, mind a szereplők megnyerőek. Ez a második magyar kiadás, és azt kell mondjam jó, hogy ezzel léptem be a Dresden-akták világába. Nekem nagyon tetszett, hogy könnyen lehet lapozni, az oldalak leheletvékonyak, jó érzés volt a kezembe fogni. Amennyiben egy jó kis sötét fantasyre vágytok, akkor jó szívvel tudom ajánlani a sorozatot, hamarosan én is folytatni fogom.

Ti belevágtatok valami új sorozatba így a tavasz kezdetén? :) Ha igen, várom a kommenteket! ;)

BenGa