A rizses hús talán az az étel, amit mindenki el tud készíteni, akár bekötött szemmel is. Egy idő után viszont unalmassá válhatnak az eredeti verziók, így ne féljünk kísérletezni vele. Ebben a változatban az egyik legkedvesebb belsőségemet, a csirkeszívet választottam kiegészítőül. Nem kell hozzá sok dolog, hiszen "Minél kevesebb az alapanyag, annál jobb a recept!". (Idézet egyik kedvenc instaszakácsomtól, a VulgarChef-től. Borzasztó kajákat csinál, de imádom. :D)
A mai nap örömteli számomra, betöltötte első "életévét" a blog! Ennek apropóján egy kisebb nyereményjátékkal szeretnék Nektek kedveskedni. A képen látható csomagot lehet megnyerni, ennek tartalma a következő:
Molyon népszerűek a különféle book tagek, ezekben megadott szempontok szerint kell könyveket, illetve írókat választani. Mostantól vasárnaponként mazsolázgatok ezekből, szerintem elég szórakoztató kitölteni vagy éppenséggel olvasni mások válaszait. Ha nektek is van kedvetek ezekkel mókázni, szívesen olvasom a válaszaitokat kommentben! :)
A mai fogás egy tésztaétel, melyet sokak kedvence, a bolognai inspirált. Akkora szerencsém volt, hogy ehhez minden alapanyag a rendelkezésemre állt itthon, így még bevásárolnom sem kellett. Tiszta haszon, ha tervezve vásárolunk, nem igaz? :)
 |
| Lassan ideje lesz beszereznem valamit, hogy normális színekben tudjam lefotózni az ételeket. |
A csütörtöki nyomozóklub hatalmas siker volt itthon s külföldön egyaránt. Engem is megnyert magának a könyv, minden apró kis hibája ellenére négy üstöt érdemelt tőlem anno. Osman a kötet végén elárulta, elkészült a második résszel, ezt az Agave jóvoltából tavaly már a kezünkbe vehettük. Részemről egy nagy kérdés adódott: kiforrottabb, mint az első rész, vagy megvan még benne az elsőkönyvesek bája?
 |
| Agave Könyvek, 2021, 368 oldal, keménytáblás |
Most, hogy bejglihajóinkon sikeresen átkeltünk a Töltött káposzták tengerén, s kikötöttünk a Lencse-szigeteken, ideje visszatérni a hétköznapibb receptekhez. Ezekben a bejegyzésekben igyekszem inspirációt adni ahhoz, hogy bátran használjuk az otthoni készleteket, úgy gondolom az elkövetkezendő időszakban szükség lesz erre. Nagy kedvencem a tócsni, rengeteg verzióját szoktam készíteni, ezeket szép sorjában majd felteszem. :) A recepthez nálam a húson kívül minden megtalálható volt a konyhában.
„Legyen egy másik történet a lapon,
legyen a könyvben ember, és ha hagyom,
vigyen a mélybe engem is a varázs,
a tűzben égjek, égessen a parázs…”
(Tiffán Zsolt – Rudán Joe –
Palancsa Gábor: Nibiru)
A jelen bejegyzés írása közben döbbentem rá arra, hogy több évnyi blogos előélet, rengeteg meghallgatott album és elolvasott könyvoldal után is irtó nehéz tud lenni egy olyan szöveg megformálása, amiben központi szerepet játszik az ember egyik kedvence. Még véletlenül sem az okozza a legnagyobb problémát (már ha ez egyáltalán probléma egy ilyen szenvedéllyel űzött hobbi esetében), hogy egyszerre kell egy új lemezről és könyvről beszélnem valahogyan – majd csak sikerül normálisan, elfogultság nélkül –, hanem annak ténye, hogy a főszereplő mindkét esetben Rudán Joe, aki számomra az igazi és egyetlen magyar rockhang, A Torok. Tizenhat évesen, a Pokolgép Adj új erőt albumát meghallva olyan minőségbeli szintlépést éreztem minden létező szempontból a Kalapács-korszak anyagaihoz képest, hogy szinte földre hullt az állam. (A vérbeli, „true” metalból már rég kinőttem és sokkal inkább a komplexebb, technikásabb és agyalósabb zenékre álltam rá, azért ez még mindig ott van a kedvencek között és kétségtelenül a legjobb hazai metalalbumnak tartom.) Más kérdés, hogy az egy évvel későbbi Vedd el, ami jár! mostanra sem tudott közel kerülni hozzám… Lássuk be, azért nagyon más a kettő – nekem legalábbis – és ha választani kell, akkor bizony a Rainbow Long Live Rock ’n’ Roll albumának borítójára hajazó külsővel megjelent ’91-es anyag az igazi reveláció. Ez volt az a korong, aminek segítségével a Coda elnevezésű zenekarával kisebb-nagyobb sikereket elérő pécsi srác végre kitörhetett a másodvonalból és országos ismertségre tehetett szert, ráadásul rögtön egy vezető metalzenekar frontján. Harminc éve van tehát igazán a fősodorban Joe, aki évek óta emlegette – így lassan szállóigévé is vált a gondolat és szerintem sokan el is temettük az ötletet –, hogy idővel megírja memoárját, lévén érdemes lenne és hát alaposan dokumentálta a múltat, ráadásul remek írói vénával és mesélőkészséggel áldotta meg az Ég. A 2021-es év végén megjelent harmadik szólóalbumának megjelenése tökéletes apropót szolgáltatott arra, hogy végre ez a tényleg több éve várt kötet is napvilágot lásson. Dupla bemutató következik hát, tessék kapaszkodni!