8/31/2022

Paranoia a számítógépek árnyékában - Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa

Cseppet el vagyok maradva az idei sci-fi/fantasy megjelenésekkel, úgyhogy az elkövetkezendő hetekben főleg ezekből fogok válogatni. A Vulcanus kalapácsa (Vulcan"s Hammer) magyarul korábban még nem volt olvasható. Philip K. Dick ebben a disztópiájában egy atomháború utáni jövőt mutat be, ahol az emberiség a béke fenntartásának érdekében egy szuperszámítógépre bízza a fontos döntéseket. Persze sokan nem örülnek, hogy nem szólhatnak bele a dolgokba, másoknak pedig a számítógép egyeduralma nem tetszik. Mindeközben a Vulcanus 3-ra keresztelt masinának is megvannak a saját tervei...

Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa
Agave Könyvek, 2022, 172 oldal, puhatáblás (saját kép)

8/17/2022

Brilliáns elmék párbaja - Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen

Most, hogy újra dolgozom, eljött az ideje azoknak a könyveknek, amelyeknek hordozása nem ér fel egy kisebb edzéssel. Múlt héten Arsène Lupin kalandjainak folytatására tettem le a voksomat. Ebben a  kötetben az első rész végén feltűnt angol detektívistennel, Herlock Sholmes-szal történő két párbajukat kísérhetjük figyelemmel.

Arsene Lupin Herlock Sholmes ellen
GABO, 2021, 288 oldal, puhatáblás (saját kép)

8/10/2022

Bábu vagy! - Martin S. Key: Egy harmonikus világvége

A harmónia számomra alapvetően egy pozitív tartalommal bíró szó. Ennek ellenére a disztópiákban valamiért kötelezően negatív felhangot kap, lásd például Itó Projekt Harmóniáját. A következőkben bemutatott Egy harmonikus világvége is egy ilyen kötet, Martin S. Key bemutatkozó regénye még véletlenül sem próbálja jó színben feltüntetni a teljes összhangot.

Könyv Guru, 2022, 274 oldal, puhatáblás (saját kép)

8/09/2022

[Értékelés] Donato Carrisi - Démoni suttogás

 


Donato Carrisi könyvét nem lehet részletekben értékelni. Ugyanis teljesen más képet mutat apró részleteiben, mint teljes egészében.
Ahogy elkezdtem olvasni, sok-sok apró hibát, következetlenséget, zavaró tényezőt véltem felfedezni a könyvben, és ezek sokszor rontották az olvasásélményt.
Olyan érzésem volt, hogy ez a könyv az író első könyve lehet, vagy pedig az első olyan, amit ebben a zsánerben írt. Carrisi ugyanis nagyon jól használja a pszicho-thrillerre jellemző eszközöket, ám nyelvezetében néhol nagyon mellélő. Sokszor feleslegesen művészieskedő az írásmód, a mondatok néhol elég bugyuták vagy mesterkéltek. A korlátozott és a mindentudó mesélő váltogatása is egyes esetekben összezavarja a narratívát. Szerencsére ahogy a mű haladt előre, ezekből egyre kevesebbet tapasztaltam.
Egy idő után a sztori egyre hitelesebbé, átélhetőbbé vált, ahogy a fenti zökkenők már nem zavarták az összképet. Carrisi az orrunknál fogva vezet minket, ahogy a gyilkos a nyomozókat. A könyv közepétől kezdve tökéletesen magával ragad a történet, és egy olyan végkifejlethez fut ki, amelyre senki sem számít. A vége felé csak kapkodjuk a fejünket, annyi megdöbbentő fordulatot kapunk sűrű egymásutánban.
És amikor az utolsó fejezetet is elolvastuk, akkor ér a legnagyobb hidegzuhany, amire aztán egyáltalán nem számítottunk. Ez a végső fordulat ad aztán mindenre magyarázatot és ott ülünk a befejezett könyv előtt egyszerre lefagyva és leforrázva, hogy miért pont most van vége?
Csakis ajánlani tudom ezt a könyvet mindenkinek, akinek elég erős a gyomra hozzá.

Csak nekem tűnt fel, hogy nincs semmilyen módon említve, hol játszódik a történet?

Ötlet: 5
Következetesség: 5
Stílus: 4
Érdeklődés fenntartása: 5
Emlékezetes jelenetek: 5
Kidolgozott karakterek: 4
Újraolvasás: 5

Átlag: 4,9


Totti