Tarja Kauppinen: A nép igazsága

 Januári utolsó olvasásom kiváló hónapzárónak bizonyult. :)

 

Tarja, mint a borítón is látható, [bekezdés]-díjas, melyet 2018-ben nyert el művével. Elsőkönyves, de novellái korábban már különböző antológiákban megjelentek, például a Poket keretein belül kiadott 100 szóban Budapest kötetekben. A remek borító, és a könyvben található grafikák Németh Gyula munkái, a neve onnan (is) lehet ismerős, hogy a Dr. Moreau szigetének új kiadásában szintén az ő alkotásai láthatóak.

Műfajilag fantasy/szatíra eleggyel van dolgunk, de nyugodtan hozzá lehet csapni a történelmi címkét is, ha nagyon akarjuk. Olvasás közben két dolog fog azonnal feltűnni: 1) a nyelvhasználat rendkívül választékos, idejét se tudom, hogy mikor volt utoljára olyan könyv a kezemben, ahol ennyire jól bántak a szavakkal. Bevallom, pár szónál utána kellett néznem, hogy mit is jelent pontosan, úgyhogy még újat is tanultam a kötet által. (Szókincsfejlesztés level végtelen.) Felhívnám a figyelmet a hangutánzó szavakra, a 'bröftyenései' például zseniális. 2) Tarja nagyon erős leírásokban, a hangulat megteremtésében. Ha nem csak felületesen futjuk át a sorokat, akkor nagyon hamar úgy érezhetjük, hogy ott ülünk ténylegesen a Didergő Vándorban, vagy éppen Fenyvesmélye nem túl bizalomgerjesztő ösvényeit járjuk.

A történetben öt főbb szereplő közreműködésével ismerhetjük meg, hogy milyen az, amikor egy pusztító politikai eszme végigsöpör egy nem éppen fejlettségéről híres országban, jelen esetben Havasfelföldön: az elején még újnak, jónak hat, de a végére csak a kilátástalanság és a semmi marad. Érdekes egy ilyen folyamatot végigkövetni, valahogy így képzeltem el, miként éli meg ezt egy nép, illetve hogyan próbál meg túlélni mindezek után. Karakterek szempontjából nézve a művet remekül el vagyunk látva, például nem volt olyan szereplő, akit ne kedveltem volna egy kicsit sem. Személyes kedvencem Leiden, a zwelf: nyomorult, szerencsétlen, agyalágyult, de mindezek ellenére mégis szerethető. Nagyon sötét humora van a kötetnek, felfedezhető egy kis alpáriság is itt-ott, ami üdítően hatott rám, lévén ehhez kevesen mernek nyúlni, vagy ha mégis, akkor borzasztó a végeredmény. Ez a fajta humor viszont nem mindenkinek való, így azok számára nem feltétlen lesz teljes értékű az élmény.

Összességében nézve ez egy kiváló első könyv, rosszat nem igazán tudnék róla mondani. Ha mindenképpen kellene, akkor talán az utolsó fejezeteknél cserélném meg a sorrendet, ott egy kicsit furán jött ki, hogy csak később lett megemlítve, hogyan is mozdították el Dorannát a trónról. A másik legnagyobb probléma pedig az, hogy nincs még egy Kauppinen kötet, amit olvashatnék. :( Remélem mielőbb megörvendeztet minket Tarja egy hasonlóan jó színvonalú művel. :)

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésetek a könyv iránt, akkor itt tudjátok megrendelni, az írónőt pedig blogján követhetitek figyelemmel. Kövessétek, szeressétek! :)

Bónusz zene (talán egy icipicit a könyvhöz is passzol ;D ):