A szomszéd lány, ahogy én láttam

Nagyon kedvelem a horror és thriller műfaját, azonban azt vettem észre, hogy az ezekben megtalálható elemek nem úgy hatnak rám, ahogy egy átlag emberre. Nem rágódok rajta napokon át, nem borzadok el a durvább részeknél, egyszer elolvasom/látom, és nem történik bennem semmi extra. Nos ez a könyv viszont a visszajelzések alapján tökéletes arra, hogy akár évekre a tudatunkba égessen egy-egy jelenetet.

Agave Könyvek, 2021, 304 oldal

 

Jack Ketchumtól korábban nem olvastam semmit, és nem is hallottam róla, (ez valószínűleg az én szegénységi bizonyítványom), úgyhogy teljesen tiszta lappal nyitott nálam. Érdeklődve vetettem bele magam a műbe, mely "nem csak ígéri a borzalmakat, de el is hozza". Őszinte leszek, ha nem érdekelt volna annyira, miért kedvelik annyira ezt a könyvet, akkor úgy az ötvenedik oldal tájékán befejezem. Később jöttem rá, ez az unalmas felvezetés, a teljesen hétköznapi szereplők részei az egésznek, ettől fog majd a későbbiekben történő dolgok nagyobbat ütni.

A történetet a 12 éves David szemszögéből ismerhetjük meg, aki ezeket felnőtt fejjel veti papírra. Időben az 1950-es évek Amerikájában járunk, ami szerintem remek választás volt, hiszen a levegőben ott volt a világháború végével és a hidegháború kezdetével járó feszültség. Érdemes megfigyelni, hogy narrátorunk és kisbarátai körében kevés normális család található, mindenkinél megfigyelhető egy minimális defekt, ami majd Chandlereknél fog nagyobb problémát okozni, de a többi család gyermekei is "táplálkoznak" ezekből a gondokból... 

Nem fogok végigmenni a teljes cselekményen, inkább azokat a részeket emelném ki, amik kilendítettek a mérhetetlen unalom érzéséből:

• Amikor Meg jelzi Jenningsnek, hogy valami nincs rendben Chandleréknél
  Itt felvillan egy halvány reménysugár, talán ép bőrrel megússza a testvérpár az egészet, de Ketchum gondoskodik róla, hogy ez ne tartson sokáig. A rendőr nem vizsgálódik alaposan, Ruth csak dühös lesz az egésztől, amit természetesen Megéken fog levezetni.
• Ruthnak a fiai elmesélik a Játékot
  No igen, a Játék. Ennek lényege, hogy van egy "fogó", ellene hatan. Sose nyerhet a túlerő miatt, és vesztesként a többiek bármit csinálhatnak vele. Amint Ruthnak elmesélik ezt, Megből automatikus vesztes válik a házban, és elkezdődnek a válogatott kínzások. Itt már tetten érhető, hogy Ruth mentális problémája elszabadul...
  
• A többiek is beszállnak Meg kínzásába
  Egy ilyen abnormális környezetben nem volt oly meglepő, amint a többiek megtudják, Meget bármikor, bárhogy bánthatják, körülbelül napi szinten vendégek lesznek. Ami számomra a legdühítőbb volt, amikor az egyik Morino elmondja otthon, mi történik Chandleréknél, az anya elrendezi annyival, hogy biztos tett valamit az lány, és megérdemli a "büntetést". Ennyi telt már akkor is a mélyen hívőktől...
  
• A finálé...
  Őszinte leszek, szerintem David is ugyanannyira megérdemelte volna a javítóintézeti éveket, mint a többiek. Hiába nem tett semmit Meggel, hiába próbált segíteni végül neki és testvérének, ugyanúgy részese volt az egésznek. Már a gondolatai is olyan betegesen passzolnak a többiek tetteihez... Talán ha ő is büntetést kap, elmúlik a tehetetlenség és düh frusztráló kombinációja, amit a könyv felétől éreztem.

Összességében meg vagyok elégedve a könyvvel, végre egy horror, ami érzelmeket váltott ki belőlem, és nem csak egy gyorsan múló emlék maradt utána. Az olvasását mindenképp ajánlom, de csak erős idegzettel, jó mentális állapotban.

 

BenGa