Ídesanyám kedvencei I. - A parfüm

Mivel hasonlóval még nem találkoztam, gondoltam, hogy indítok egy sorozatot, amiben Anyukám kedvenc könyveit fogom bemutatni. Az első részben egy alapvetően kedvelt művet, A parfümöt fogom kivesézni, így aki nem olvasta, a következő soroknak óvatosan fogjon neki. :)

Árkádia, 1988, 232 oldal

 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de számomra élményszámba megy egy ilyen régen kiadott könyvet a kezembe venni. Nincs a végén felesleges reklám, a borítót nem csúfítja el semmiféle ajánlás. Mondjuk abban biztos vagyok, ha mostanság íródott volna A parfüm, lecsap rá az Álomgyár, és vagy hatvan pozitív értékelés kerül csak az elejére, hogy bebizonyítsa, ez egy igen jó könyv lesz...

Patrick Süskindnek ez a leghíresebb műve, pedig írt nagy sikerű színdarabot (A nagybőgő, itthon Darvas Iván főszereplésével mutatták be), és pár forgatókönyv is az ő nevéhez fűződik. Fontos róla még megemlíteni, hogy nagyon zárkózottan él, keveset tudni róla. Lássuk, hogy műve is olyan érdekes-e, mint a személyét körülölelő titokzatosság.
 

Franciaország, Párizs, 18. század, bűz mindenütt. Ide születik főhősünk, Jean-Baptiste Grenouille, akinek képe egyes enciklopédiáknál simán lehetne illusztráció az elátkozott szócikknél. Már az anyjának sem kell, egyedül keserves ordítása menti meg a szörnyű haláltól. Kálváriája természetesen itt nem ér véget, dajkája és Terrier atya is gyorsan továbbadja máshová, érzik, hogy valami nincs rendben ezzel a gyermekkel... Ez volt az egyik dolog, ami nem igazán tetszett, egyértelmű, hogy egy ilyen kezdéssel nem lehet belőle minden tekintetben ép felnőtt, csak egy "szörny". Fiatal felnőtt koráig három helyen tud hosszabb ideig megmaradni: Madame Gaillardnál, Grimalnál, a cserzővargánál, illetve Baldininál, a kiégett illatszerésznél. Utóbbinak tűnik fel Grenouille különleges érzéke az illatokhoz, amit természetesen ki is használ, hogy újra a legnagyobb lehessen (ennek bizony meglesz az ára, muhaha). Ekkortájt követi el az első gyilkosságot, a lány esszenciája megőrjíti...  A fiút nem érdekli igazán ez a munkakapcsolat, ő csak tanulni akar, elkezdődik az út a legtökéletesebb illat felé, pontosabban a megölt lány illatának megörökítéséhez. Közben a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülhetne, mint a legtöbb halálos betegséget túlélt ember. Miután az öreg több újdonsággal nem tud szolgálni neki, kikéri magát, hogy elinduljon az illatszerészek Mekkájába, Grasse-ba.

Útközben aztán változik a terv, besokall az emberi szagoktól, és 7 évre egy barlang mélyére menekül. Ez a rész egyszerre iszonyatosan unalmas és borzasztó. Nincstelen hősünk az általa legkedvesebbnek tartott illatokra flessel, alig eszik, iszik, majdnem halálra fagy az egyik télen... Végül észreveszi, hogy nincs szaga, ez kizökkenti addigi állapotából, és folytatja útját. Ekkor találkozik de la Taillade-Espinasse-val, aki Grenouille-t szintén kihasználja a saját céljai érdekében (ki hitte volna), közben a huszas éveiben járó már-már férfi elkészíti az illatokat, melyekkel tetszés szerint az emberek észreveszik, vagy feltűnés nélkül el tud köztük vegyülni. Érdemes megfigyelni, hogy bárki is keresztezte Jean-Baptiste útját, szörnyű sorsra jutott. Ó, ha előre tudhatták volna, hogy kivel kerülnek kapcsolatba. :D Nagy nehezen eljutunk Grasse-ba, ahol Madame Arnulfinál elsajátít mindent ahhoz, hogy megalkothassa a tökéletes illatot. Ezalatt felfedezi a városban, hogy valakinek ugyanolyan, ha nem jobb illata van, mint első áldozatának, két évet ad neki, míg eléri a megfelelő állapotot. A második év vége felé megkezdődnek az érthetetlen gyilkosságok, 24 szűz szépséget gyilkolnak meg, a városban mindenki bepánikol. Itt ismerhetjük meg Richist, a második konzult, aki valahogy megsejti, az ő gyönyörűséges lánya a hiányzó láncszem a gyilkosságoknál, valószínűleg ő lesz az utolsó. Erre szoktuk azt mondani, így legyen ötösöd a lottón öregem! Sajnos bármit is tesz, nem tudja megakadályozni a kishölgy halálát, így elkészülhet a tökéletes illat, amit ember valaha készített. Természetesen Grenouille-t hamar elfogják, és elítélik, kezdődik a végjáték... Ami végtelenül szürreális és groteszk. Ha másért nem is, ezért kifejezetten érdemes elolvasni a művet.


Valahol ez egy végtelenül szomorú történet egy emberről, aki balszerencsés csillag alatt született egy istenadta tehetséggel. Süskind stílusa egyébként tetszett, a történet viszont erősen hullámzó, ha nem lett volna ennyire rövid, a barlangos résznél valószínűleg félreteszem. Nem lett a kedvencem, de pár év múlva ismét előveszem, hátha akkor egy teljesen másik élményt nyújt. :)

BenGa