Értékelés - Isaac Asimov: Én, a robot [Totti]

 

Robbie (5)

Tökéletes módja a robotok ártalmatlanságának és hatékonyságának bemutatására. A kis Glória legjobb barátjaként Robbie még arra is képes, hogy a szülők pesszimista, szkeptikus szemléletét szépen lassan megváltoztassa. Nagyon sokféleképpen alakulhatott volna a sztori, de talán a legintelligensebben lett elővezetve a végső ítélet Robbie sorsát illetően.

Körbe-körbe (4,5)

Fantasztikus játék a 3 törvénnyel. Asimov saját ötletét járatja csúcsra.

Logika (5)

Nagyon érdekes gondolatmenet. Részben a vallás intézményének megkerülhetetlensége, részben óriási fricska, amely megkerdőjelezi a vallást.

Fogd meg a nyulat! (3,5)

Ez a történet kicsit talán hosszabbra volt nyújtva, mint amit a történet poénja, fordulata igényelt volna. Nem igazán éreztem, hogy a felmerülő probléma megoldása felé vezető úton ténylegesen elkapták volna a tudósok a fonalat. Végül aztán kicsit súlytalan lett a megoldás.

Te hazug! (5)

Asimov tovább boncolgatja saját Törvényeinek mélységeit, és az eredményei vitathatatlanul helytállóak. Már csak egyetlen válasszal maradt adós, de olyan jól keverte a kártyákat, hogy a végére nem is voltam rá kíváncsi.

Az eltűnt robot (4,5)

Újabb játék a Törvényekkel. Őszintén szólva újra és újra bebizonyosodik, milyen nagyszerűen találta ki Asimov a Törvényeket és azok sorrendjét is. Egyetlen apró változtatás és máris felborul az egyensúly.

A csillagokba! (4)

Tetszett, ahogy össze lettek szedve az emberek a történethez, és észrevétlenül megint csak tovább haladtunk a Robot univerzum építésében. Ellenben egy kicsit már kezd egyhangú lenni a robotok állandó tesztelése. Na nem mintha nem lennének izgalmasak a felvetett problémák, de egy kicsit egy kaptafára épülnek a sztorik.

Bizonyíték (5)

Zseniális novella. Asimov profin keveri a kártyákat, és behoz a történetfolyamba egy új központi figurát. Ha ez egy filmsorozat lenne, ez a rész tuti évadzárós dupla epizód volna, olyan ügyes és nagyszabású volt. Talán a kötet legjobbja!

Az elkerülhető konfliktus (5)

Nagyszabású gazdaságpolitikai körkép. Minden oldalról tűpontosan bemutatva a hibákat, az érveket, ellenérveket, gyanúkat és a megoldás lehetőségét. Valahol egy inverz 1984-et véltem felfedezni a novellában, ahol a korlátlan hatalom nem az elnyomás fegyvere, hanem a fejlődésé. Ha ijesztő módon is, mégis elkerülhetetlenül.

Először olvastam Asimovtól, de azonnal beszippantott. Látszólag az összes mű a 3 törvényről szól, valójában viszont sokkal inkább szólnak a törvények és a való élet különös találkozásai által létrejövő kényes kérdések megválaszolásáról. Asimov ebben a gyűjteményben briliánsan építi fel univerzumát a Robotika alapjaitól az űrutazásig és a Gépek által irányított Föld bolygóig. Inspiráló az író pozitív hozzáállása a fejlődéshez. Ahhoz, hogy az ismeretlen nem feltétlenül félelmetes és hogy a korlátlan hatalom nem feltétlenül veszélyes. Asimov számomra egy kicsit hasonlít Dick-hez, annak fojtogató paranoiája nélkül. Kíváncsi vagyok a regényeire, de az alapok annyira sziklaszilárdak és a stílus olyan szerethető, hogy már most azt érzem, nincs mitől tartanom.