[Értékelés] Philip K. Dick: Repedés a térben

 Az Agave Könyvek 2021-ben folytatja Dick életművének (felújított) kiadását. A legfrissebb ezek közül a Repedés a térben, mely eredetileg 1966-ban látott napvilágot, magyarul most olvasható először. A borító most is remek lett, az új kiadásoknál eddig egyikre se lehet panaszom. (Ezt a műholdat egész életemben egy meglepődött arcként fogom látni, akárhányszor rápillantok.)

Agave Könyvek, 2021, 200 oldal, puhatáblás

2080-ban játszódik a történet, ahol az emberiség a túlnépesedés problémájával küzd. Átmeneti megoldásként beákat hoztak létre raktárakban, ezzel voltaképp hibernálva őket, amíg nem találnak valami normális megoldást erre az "apró" gondra. Az emberek Surranókkal közlekednek, ez a korlátozott időutazás elvén alapul. A fő sztoriszál egy ilyen eszközhöz kapcsolódik. Dr. Sands, a híres szervspecialista hibás surranójában egy szerelő különös repedést fedez fel, mely egy másik Földre vezet. Joe Briskin, színes bőrű elnökjelölt majd ezt a repedést fogja felhasználni kampányában, szerinte ez kihúzza őket a csávából. Viszont idővel kiderül, hogy az a Föld is lakott, és minden eddigi tervet felborít...

Mindig, amikor kezembe veszek egy Dick művet, elfog valamiféle jóleső nosztalgikus érzés, mely addig tart, amíg el nem olvasom az adott könyvet. Nem túl hosszú a kötet, csupán 200 oldal, de szerintem ki lett hozva a maximum belőle, nem hagy hiányérzetet. Könnyen lehet vele haladni, sőt, az Időugrás a Marsonnal ellentétben ez engem már az elején beszippantott, remek ötletek és elgondolkodtató részek megfelelő arányban keverednek benne. Érdekes belegondolni, mi mit csinálnánk egy hasonló repedéssel, ha felfedeznénk. Vajon szintén a túlnépesedést próbálnánk orvosolni vele, vagy inkább kihasználnánk a "szűz" bolygó adottságait? Mennyire lenne etikus magunkat ráerőltetni az ottani lakosokra? Bennem rengeteg ilyen és hasonló kérdés merült fel, szerintem izgalmas ezeken elmerengeni egy kis időre. Az emberi jellemet parádésan mutatta be a helyzet kapcsán Dick, szerintem sokan hasonlóan viselkednének úgy, mint ahogy a könyvben van. Furcsa, hogy csak 2080-ra vizionálta az első színes bőrű elnököt, akkor is úgy, hogy folyamatosan csak támadni fogják (például a TISZTAVÉR, enyhe neonáci beütéssel bíró "párt"), és az életére törnek. Még jó, hogy a valóságban nem így lett, Obama révén már 2008-ban afroamerikai elnöke lett az Államoknak.

Két, aprónak nevezhető problémám volt a könyvvel: az első a párbeszédek furcsasága, főleg azáltal, hogy a szereplők neve sokszor teljesen le van írva, pedig a végére már elég lenne csak a kereszt-, vagy a vezetéknevüket említeni. A másik pedig Sands történetszála, a válása számomra inkább valamiféle kitöltésnek érződött, csak azért került bele, hogy benne lehessen a történetben.

Elsőre rengetegnek tűnhet a szereplők száma, viszont könnyű őket fejben tartani; nem lesz az, hogy öt oldallal később vissza kell lapoznunk, mert fogalmunk sincs, épp ki szerepel. Érdekes módon most a karakterek teljesen rendben voltak, ez nem minden Dick műre igaz. Briskin a maga kis mélabús, bizakodó mivoltával nekem abszolút kedvencem lett, de említhetném George Waltot (a Gyönyörpillanatok Aranykapujának, egy bordélyműholdnak a tulaja; már ez az ötlet is megér egy misét) is, annak ellenére, hogy nem a legpozitívabb karakter a történetben. Sal Heim, Briskin kampányfőnöke igazi napraforgó, nem kevés ellenszenvet váltott ki belőlem viselkedésével. Nem gondolom, hogy egy kampányfőnöknek ilyen negatívnak kellene lennie támogatottjával szemben...

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, mely nem feltétlenül a sci-fis vonalával viszi magával az olvasót. Dick fanoknak kötelező, de tudom ajánlani azoknak is, akik egy rövid kirándulást akarnak tenni a sci-fi egyik mesterének víziói között.

 Ha tetszik, amit csinálunk, egy megosztással juttassátok el hírünket a nagyvilágban! Minden ilyet előre is nagyon köszönünk! :) Végezetül az alábbi linkre kattintva segíthettek eldönteni nekünk, hogy legyen-e a blognak Facebook oldala.

BenGa