[Értékelés. Vallomás. Egy darab élet.] Szarka József: Kulcsdalok (önéletrajz, könnyűzenei utazás)

Kulcsdalok egy kulcsembertől. Könyv a zenéről, életről, hivatásról, apaságról – őszintén. Szerelmeslevél, amellyel most egy kicsit visszaadhat azoknak, akiktől kapott.

„Legyen a mélységnek fény, a túl sekélynek nincs esély.
Az élet nem színjáték, de ha játszani kell, csak őszintén.”
(Kalapács: Őszintén; album: Totem, 2003.)

Szarka József, vagy ahogyan itthon – és minden valószínűség szerint a világ több pontján is, ahol eddigi élete során megfordult – szélesebb körben ismerik, Joseph olyan ember, akit úgy ismerek, hogy soha nem találkoztunk szemtől szemben. Emlékszem, amikor tizenötéves fejjel a kezembe kerültek életem első Hammerworld magazinjai egy olyan időszakból, amikor még nem is így hívták hazánk egyetlen, immáron harmincöt éve folyamatosan a piacon lévő nyomtatott sajtóorgánumát, mely rock/metal zenével foglalkozik, az Ő írásai ragadtak meg legjobban. 2014 őszét írtuk, négy nappal a tizenötödik születésnapom előtt már sokadik alkalommal, de első ízben igazi középiskolásként léptem át egy jó hírű fehérvári szakközép kapuját, s a megelőző nyáron, melynek hatalmas vihar és több napig tartó intenzív eső vetett véget, bizony az első szerelem tüzétől lángoltam egyfolytában.

Lehet, hogy szánalmas vagyok, de szeretetreméltó, idézhetném Köteles Leandert, de ez itt egy kicsit fura lenne, ugyanis akkoriban még nemhogy a ’Kills sem létezett, de ezek a sorok sem íródtak le, utólag viszont nagyon érdekes így gondolkodni magamról, hiszen minden bizonnyal így gondolhatta a lány is, aki első ízben csavarta el még tapasztalatlan, naiv kamaszfejemet. Gyönyörű, magas és szőke volt, emellett roppant intelligens, érdeklődő, rengeteg mindenre nyitott és kellemes társaság; mindig illatos és dús hajkoronájában jó volt percekre elveszni, és hát nem utolsó sorban Ő vezetett be olyan zenékbe, amiket addig legfeljebb egy-két kereskedelmi rádiós, nagyon is kötelező promóciós lejátszás okán, esetleg egyáltalán nem ismertem – Aerosmith, Linkin Park, Pink Floyd, Black Sabbath –, de neki köszönhetem az éppen aktuális Ossian sorlemez (A Tűz jegyében) megismerését is, amelyről A robot című dal talált meg legjobban. Ezt a korongot mellesleg az utolsó igazán jól sikerült újkori Ossian-anyagnak tartom, ami még mondhatni metalosabb beütésű volt. Hatalmas otthoni könyvtáruknak köszönhetően ismerkedtem meg koromhoz képest igencsak korán Örkény István Tóték című klasszikusával, valamint Dürrenmatt örökbecsű komédiájával, A fizikusokkal is. És Ő hozta az első kupac ízlés- és véleményformáló nyomtatott sajtóterméket az életembe, néhány tucat, nagy gonddal, féltve őrzött, elkülönített, mappákban kategorizált, felcímkézett ’90-es évekbeli magyar Metal Hammer magazin, megannyi névvariációval.

És óriási felismerésekkel. Mi az ami érdekel bennük, tette fel a kérdést, én pedig azonnal rávágtam, hogy a lemezek. A legjobban lemezkritikákból tudtam leszűrni, hogy vajon mi érdekelhet elsősorban, lévén nem volt kifejezett ízlésem. Akkoriban elsősorban Ákos és a Bonanza Banzai vont bűvkörébe, tizenhárom-négy évesen őket hallgattam, amikor csak értem és a mai napig betéve tudom az összes Kovács Ákos által jegyzett dalszöveget, folyamatosan követem is a pályáját, vásárolom, becsülöm újabb kiadványait, sőt amikor a lehetőségek is úgy engedik, ellátogatok nagyobb koncertjeire, együtt lélegzem sokszáz rajongótárssal, énekeljük a dalokat. Lelkitársammal osztozunk a művész iránti tiszteletben, szeretetben, verseit és szövegeit olvassuk, odafigyelünk minden szavára, interjúiban rendre találunk olyan gondolatokat, amiket érdemes mélyen elraktározni, magunkkal vinni a jövőben. Ha magamnak kéne egyetlen zenei hőst választanom, biztosan Ákos lenne az. Még a hatalmas rock/metal iránti rajongás sem tudta elterelni róla a figyelmemet, hiába zúdult rám rövid idő leforgása alatt annyi információ, amit bevallottan mind a mai napig folyamatosan dolgozok fel. Szarka József könyve is valami olyan, amit nem lehet csak úgy kiolvasni, majd feltenni a polcra azzal, hogy ez is megvolt. Egyáltalán nem. Habár egy nap leforgása alatt végigolvastam és mohón kortyoltam minden sorát, akárcsak Pilinszky összes versét, ezt a kötetet sem tudom véglegesen olvasottnak tekinteni, azt mondani, hogy befejeztem volna. Elhelyeztem a napi rendszerességgel forgatandó könyvek között, egy olyan sorban, amibe nálam Arany János, Radnóti Miklós, Pilinszky János versei, a Biblia és különféle füveskönyvek mellett keveseknek sikerült csak bekerülni. Szarka József elérte, hogy az eddigi egyébként is óriási mértékű iránta érzett tiszteletemet megemelje, új szintre fejlessze.

A tavalyi évben lehetőségem nyílt arra, hogy alaposabban elmélyedve életművében, Nick Hornby összes magyarul megjelent könyvét elolvassam, majd ezt az egyelőre igen vékony, de annál jelentősebb regény-novella-esszé halmazt egy maroknyi, de annál lelkesebb és értőbb közönségnek be is mutathassam egy irodalmi rendezvény keretein belül. Igen, Hornby az a csóka, aki a Pop, csajok, satöbbit és a Focilázat írta többek között, de jegyez egy 31 dal című memoárkötetet is, amiben életének – mily meglepő – harmincegy olyan dalával kapcsolatos történetet mesél el, amiket annyira rongyosra hallgatott már, hogy szinte el sem bírja őket viselni. (Mégis ott vannak válogatáskazettáin – mert hogy akkoriban, mikor a kötet összeállt, még létezett ilyen – és CD-in, szólnak futás közben vagy a kocsiban, egyszerűen nem bírja kikerülni egyiket sem.) Hosszabb-rövidebb, igen személyes jellegű fejtegetései inkább az életből ellesett és kimerevített pillanatképek emlékekkel tele, konkrét zeneelméleti-szövegírási, avagy esztétikai-világnézeti fejtegetéseket nem tartalmaznak. Néhány óra alatt kiolvasható, könnyed szórakozást nyújtó darab, ami változatosságának köszönhetően egy jobb slágerlistával is felér, de nem akar többet, mint amire hivatott. Persze jómagam is összeállítottam a saját harmincegyes listámat, de irtó nehéz feladat volt életem legmeghatározóbb dalait összeválogatni. (Ez a sor az alábbi linkre kattintva hívható elő.) Mondanivaló alapján dolgoztam, de még így is legalább a százszorosa lehetne a felsorakoztatott daloknak az a mennyiség, ami évek óta mozgat belülről.

Szarka József negyvenegy tételt választott összetett műfajú könyve alapjául. A Kulcsdalok egyszerre zenetörténeti visszatekintés, önéletrajz és főhajtás a barátok, családtagok, kollégák előtt. A történetek alapvetően a zene erejéről szólnak és a szerző életét meghatározó kulcsdalokat sorakoztatják fel, kezdve a gyerekkori kedvencektől a felnőttkori személyiségformálókon át azon évekig, amikor már révbe ért zeneipari szakemberként egészen közelről, akár menedzserként segítette egy-egy művész pályájának alakulását. Olvasás közben óhatatlanul is eszembe jutott, amikor első alkalommal került a kezembe Joseph-írás, de szégyen a fejemre, őszintén nem emlékszem már, melyik lehetett az. Annyi biztos, hogy a Soundgarden Superunknown lemezéről szóló köztük volt, ugyanis a kritika (hú, de nem szeretem ezt a szót) olvasását követően azonnal rákerestem a korongra, meghallgattam, majd rendeltem is belőle magamnak egy példányt CD-n, gyarapítva ezzel amúgy sem kis gyűjteményemet. Már akkor is jól tudtam, hogy Szarka úr kivételes ember, ugyanis kollégáinak túl nyomó részével ellentétben az Ő írásaiban akadt valami, ami a többiből hiányzott: a Szív és a Lélek. Ezek pedig rendkívül fontos tényezők, ha az ember elhivatott szakíró, aki életét áldozza a zenéért, konkrétabban annak megértéséért és hogy valamit továbbadjon, megmutasson belőle nekünk, a boldog keveseknek. 2021 elején alapos arculatváltáson esett át az évekig Metal & Hard Rock HammerWorld néven futó magazin – most már csak Hammerworld, a kortárs divatlapok, bookazine kiadványok, állatvilágos újságok mintájára fényes borítóval, eltérő címlapszerkezettel, nagyobb méretben és alaposan felhizlalt tartalommal, sajnos poszterek nélkül, viszont továbbra is magas színvonalú CD-mellékletekkel, melyek közül számos aktuális és hosszútávú kedvence kerülhet ki a hazai fémzenerajongóknak. A lap magára vállalta azt a nemes feladatot is, hogy havi rendszerességgel részleteket közöljön a Kulcsdalokból, mintegy felvezetve az októberben megjelent kiadványt. A Dream Theatertől a King’s X-en át a Nomadig immáron több, mint fél tucat zenekar, előadó büszkélkedhet azzal, hogy Mester Csaba gyönyörű illusztrációi kíséretében egy-egy történet erejéig a magazin hasábjain szerepelhet. Joseph visszatérése talán az egyik legjobb húzás volt a szerkesztőség részéről.

Amióta azt a bizonyos első kupac kilencvenes évekbeli Hammert megkaptam annak idején, lelkes vásárlója vagyok a lapnak, történjen bármi is. Az országos megjelenések napján reggel hatkor ott állok az újságos előtt, ha esik, ha fúj, ha szétfagyok, ha már kora reggel melegebb van, mint kéne. Akár covid, akár normál kerékvágás, a Hammernek bizony rituális jelentősége van az életemben. Akármikor érem, az éppen aktuális CD-mellékletet a lejátszómba helyezem, elmélyülök a szinte könyvnyi nyomtatott szövegben, elsőként természetesen az albumkritikákban. Többször is beugrik, hogy vajon mi lehet most Vele? Túl hamar elvesztettük egymást, fájdalmasan keveset adott kettőnknek az Élet. Egyáltalán nem az én hibámból, vagy az övéből, nem. Gyógyíthatatlan beteg volt, aki sokáig úgy élte minden napját, mintha az utolsó lenne. Az elvesztése egy meglehetősen hatalmas törést okozott az életemben és a mai napig sem vagyok tisztában azzal, hogy sikerült-e teljes mértékben rendbe raknom belül a dolgokat. A halál feldolgozása roppant nehéz dolog számomra, ugyanis ritkán sírok, de ha megteszem, akkor bizony nagyon tudok és akár napokig is. Mégsem a földi létből távozó miatt hullajtom a könnyeimet, hanem – Józsefhez hasonlóan – azokért, akik velünk maradtak. A szülők, rokonok, közeli barátok hogyan birkóznak meg valaki elvesztésével? Vannak olyan zenekarok, előadók, akiket képtelen vagyok meghallgatni mind a mai napig, mert Őt juttatja eszembe. Valaha óriási Aerosmith-fanatikus voltam, mostanra viszont már a név kimondása is görcsbe rántja a gyomromat, elszorul a torkom és inkább annyiban hagyom az egészet, hiába rajongtam egykor a Toxikus Ikrek által eljátszott minden hangért.

Nagyon sokban érzek sorsközösséget Joseph és jómagam között, noha elválaszt minket egy generáció. Az édesapám lehetne, hiszen elsőszülött fia szinte egyidős velem. A könyv átérzése (mert nem tudom ezt csak olvasásnak nevezni) közben többször úgy is éreztem, mintha egy bizonyos szellemi-lelki testvér lenne, akivel több szinten is hasonlítunk és aki csak nekem mesél. Mégis rossz érzéssel tölt el, hogy ki akarom sajátítani ezt az élményt, hiszen nem csak az enyém, hanem mindenkié, aki kellő bátorságot, elszántságot érez ahhoz, hogy megismerje egy páratlan figura életútját, általa pedig azokat a dalokat, amik élete nehezebb és felemelőbb pillanataiban egyaránt vele voltak. Míg a korábban evokált Nick Hornby egy laza hangnemet, egyáltalán nem furán ható, mégis brit emberhez méltóan finom káromkodást megeresztő stílust használ, addig József minden egyes mondatából az őszinteség, az alázat és a végtelen önazonosság süt. Egész élete során meg tudott maradni ugyanannak az embernek, aki mindig is volt, történjen bármi is, pedig aztán ha valaki, akkor Ő igazán elmondhatja, hogy egyáltalán nem unalmas az élete, a munkája. A nemzetközi kiadványok elsőszámú hazai terjesztőjének posztjától eljutott odáig, hogy a még igazán forradalminak ható és talán egyetlen valamire való első X-Faktor évad végén villámsebességgel hozta tető alá a legnépszerűbb döntős versenyzők produkcióit tartalmazó stúdiófelvételekkel felvértezett CD-k árusítását, majd prezentálta mindezt Simon Cowell előtt. 1991 óta hűséges férj, odaadó családapa és alázatos zenei szakember. Az a lelkes és minden erejével az új tehetségek felkutatásán fáradozó ember, akinek Köteles Leandert és a Mudfieldet köszönhetjük. Számomra minden tekintetben példakép, de különösen azért, mert a sex & drugs & rock and roll „szentháromság” számára is a hűség, absztinencia és progresszív rock sorban valósul meg.

Mindig is tiszteltem újságíróként, és amikor az 1996 utáni Hammer-lapszámokból elkopott a neve, óriási, tátongó, betöltetlen űrt éreztem utána. Nem találtam senkit, aki azt a mértékű lelket helyezné az írásaiba, amit Ő tudott közvetíteni a lapokon keresztül. 2021 elején aztán jött a hír, hogy havi rendszerességgel újra a stáb tagjaként üdvözölhetjük, ráadásul külön rovatban. Elég volt megpillantanom a csodás Dream Theater-grafikát, elolvasnom a bevezető gondolatokat és megbizonyosodtam arról, hogy nekem ez a könyv bizony kelleni fog, ha végre megjelenik, elnyeri a neki kijáró, méltó alakot. Októberben aztán elnyerte, én pedig nem sokkal a megérkezése után (amelyben hathatós segítséget nyújtott kedvenc fehérvári könyvesboltom is, innen emelem kalapom előttük) belevetettem magam. Néhány órát aludtam csupán, de még álmomban is dalok zakatoltak bennem, a saját kulcsdalaim, életemet átszövő-meghatározó darabok, fémesen kemény, vagy bántóan negédes melódiák, mégis mindegyiket a magaménak érzem. Ahogyan ezt a kötetet is. Számomra ez az élmény rengeteget adott: elsősorban egy olyan zenekart, akiket korábban nem ismertem, a fejezet elolvasását követően mégis azonnal megkerestem őket a Spotifyon (Sieges Even, atyaég mekkorák!); minden bekezdésben valami mély útravalót, ami miatt rengetegszer fogom még forgatni, ez biztos; egy bizonyos fájdalmas seb feltépését és pár könnycseppet, viszont egyúttal komoly felismeréseket is. Nálam alapjaiban változtatta meg a zenei szakírásokról, könnyűzenei életrajzokról és előadókról alkotott képet. Ennél személyesebb zenetörténeti kalauzzal és életelixírrel sem találkoztam még, az adható öt csillagot pedig még kevesellem is. Nincs az az elismerés, amivel ez a darab meghálálható lenne és a szavakat is kevésnek, kissé sántának is érzem. Azt ajánlom, vonuljunk el csendben valahova, kapcsoljuk ki az elektronikai eszközöket és elmélkedjünk – akármin. Olyan távlatok nyílhatnak meg, amiket ez a könyv is kitár az érdeklődő, fogékony olvasó előtt.

Kiadási információk:

szerző: Szarka József
cím: Kulcsdalok
kiadó: Hear Hungary Music Kft.
ISBN: 9786150105932
a szerző honlapja: http://szarkajozsef.hu
Joseph a közösségi médiában: https://www.facebook.com/JosephSzarkaJozsef/
Kulcsdalok Spotify-lista: https://open.spotify.com/playlist/4r5ISaafsuc3fVPyTOoPHN?si=23edb45ae3f94af0