Cixin Liu a kályhától indul. A 60-as évekbeli Kína
ideológiai háborújának technológiai vonatkozásától jut el napjaink
Kínájáig, ahol egyesek furcsa jelenségeket tapasztalnak, valakik
háborúról beszélnek, miközben hírneves tudósok lesznek látszólag ok
nélkül öngyilkosok. A történet legalább a könyv feléig nem igazán áll
össze, amelynek oka a nagyfokú titkolózás. Ráadásul sokáig olyan érzésem
volt, hogy se a múltnak, se a Vörös Partnak, se a játéknak nincs
jelentősége a történésekre nézve. Nagyot tévedtem. Lassan épül a sztori,
érezhető, hogy az író csak egy sorozat kezdeteként gondolt erre a műre.
Van egy kis rossz érzésem a művel kapcsolatban, de azt nem tudom
megfogalmazni. Lehet, hogy az író egyedi stílusa, vagy a kínai
kontextus, a történetmesélés formája, az időbeli ugrálások, egyes nagy
horderejű dolgok súlytalan érzete, vagy mindezek összessége. Azonban, ha
az egészet egyben nézem, még akkor is elhanyagolhatóak a mű iránti
pozitív érzéseimmel.
CL valójában egy teljesen egyszerű helyzetet kreál: mi történne, ha
idegenek közelednének a Föld felé. Mifélék lennének? Hogy gondolnánk
rájuk? Hogy gondolnánk egymásra? Honnan tudnánk róluk részleteket?
Ezekre mind-mind választ kapunk, de bár ne kapnánk… CL saját bevallása
szerint is a legijesztőbb és legborzalmasabb lehetőséget vázolja fel. És
ebben az utolsó oldalakat olvasva cseppet sem kételkedhetünk.
A könyv végére szépen összeáll a sztori, aminek bár vannak
kisiklásai és egy-két nevetségesebb jelenete, de összességében egy
átgondolt és precíz egészet alkot. Örülök, hogy már megjelent a két
folytatás, mert így már nem kell sokat várnom, hogy kiderüljön, mit hoz
ki az író ebből a kétségbeejtően reménytelen helyzetből.
Totti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!