[Értékelés] Agatha Christie: Paddington 16:50

 

  Több szempontból is különleges ez a könyv. Adva van egy véletlenül meglátott gyilkosság, ami teljességgel szürreális. A megfelelő másodpercben kellett történnie, hogy Mrs. McGillicuddy a szemtanúja legyen. És még így sincs semmi fogódzkodónk. Miss Marple elmélete egészen a bizonyításig csupán légbőlkapott feltételezés, mégis ez vezet az első nyomhoz.
De addigra belebonyolódunk egy család történetébe, amelynek tagjai a lehető legkülönfélébbek. Nem mondanám, hogy mindenki gyanús, de még aki teljesen ártatlannak tűnik, annak is vannak érdekes megjegyzései.
  Óriási húzás az is, hogy sokáig egyáltalán nem tudjuk meg, ki az áldozat, ezzel ugyanis az egészet valami megfoghatatlan rejtélyesség lengi körbe. Csak az áldozat az, ami adott, de azon kívül semmi más.
  Az is érdekes, hogy a gyilkosság módja és helye is függetlennek tűnik a történet többi részétől. Mintha AC csak egy újabb „rejtélyes család” sztorit akart volna írni, valami véletlenszerű gyilkossággal fűszerezve. Lucy, Miss Marple segítője és a család tagjai közti beszélgetések adják igazán meg ennek a műnek a hangulatát.
  Craddock felügyelő is üdítő színfoltja a történetnek. Okos es határozott, a tehetsége érezhetően egy szinten van Marple-ével. Egyszerűen kellemes élmény olvasni ezt a könyvet.
A történet nagyon higgadtan és átgondoltan halad. Semmi ponyva klisé, semmi melodráma. Nem kiáltanak farkast, mert az izgalmasabb, a gyanúsítottak, a nyomozó, de még Miss Marple is a valóság talaján marad, ész érvekkel igyekszik előbbre jutni.
  Emelett a könyv tele van mélyenszántó és szellemes vagy szarkasztikus mondatokkal. A karakterek is teljesen valóságosak, ahogy a köztük lévő kapcsolat is. Nincs semmi kisarkítva.
  A mű végére sok mindenre rájöhetünk. Arra is, hogy bármennyire is bonyolultnak tűnt a sztori, valójában rém egyszerű volt az indok. Valamint arra, hogy ha az egészet nézzük egyben, ez a könyv nem más, mint egy írásgyakorlat. Ha a gyilkosságot és a gyilkost vesszük alapul, valamint a teljes Crackenthorpe családot, azt látjuk, hogy AC csak ürügyet akart, hogy írhasson egy olyan családról, amelynek tagjai mind mások, teljesen más anyagi helyzettel, élettel, hozzáállással, és az ezekből adódó konfliktusokkal. És bár csak egy alibi sztori volt, annak igazán tökéletes és nagyon tartalmas.

 

Totti