Az osárü lány esete az ereklyetartóval - A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

   A. K. Larkwood friss szerző a fantasy zsánerében. Első kötete, A Kimondatlan Név 2020-ban jelent meg a Tor Booksnál, hozzánk idén jutott el az Agave Könyvek gondozásában. Amit az írónőről tudni érdemes: a Cambridge-i Egyetem St. John College-ben végzett angol szakosként. Több helyen is dolgozott, mielőtt író lett, többek között a médiában, a felsőoktatásban, de még a jog területén is. Oxfordban él feleségével és macskájával. A Kimondatlan Név megjelenése után jelölték a legjobb új szerzőnek járó Astounding-díjra. Állítása szerint a következőkről szeret írni: hűségről és árulásról, emberi áldozatokról, halhatatlanok (istenek) rossz viselkedéséről, régészetről fantasy formájában. (Forrás)

Agave Könyvek, 2022, 544 oldal, puhatáblás (saját kép)

  A magyar kiadás tetszetősebb a külföldinél. A borító sokkal többet ad a várható történetről, a színvilág harmonikus, bár sokaknak ismerős lehet. Hasonlóan szép kartont kapott, mint a Tízezer ajtó, ez valamivel strapabíróbb is, mint a puhatáblás kiadások többsége. Remélem majd a sorozat további részei is ilyen külsővel fognak megjelenni. A terjedelme igényelte az olyan gerincet, ami nem túl merev, ezt a nyomdában sikerült megoldaniuk, szinte lehetetlenség eltörni. Egyetlen dolgot hiányoltam, az pedig a tartalomjegyzék a könyv végén. Amikor négy nagyobb rész és majdnem harminc fejezet van, szerintem hasznos tud lenni, főleg akkor, ha az ember fia könnyen elfelejti ezeknek a címét.

  Kszorvej a történet főszereplője, akit az ősi mágia egy titkos szektája nevelt. A Kimondatlan választott menyasszonya, 14 éves korában fel fogják áldozni neki. Egy napon varázsló érkezik a Némaság Házába, bizonyos Belthandrosz Szethennáj, aki próféciát kér tőle egy tárgy, a Pentravessze ereklyetartója kapcsán. Később Szethennáj felajánlja neki, hogy szökjön meg vele, legyen a segítője céljai elérésében. Mivel Kszorvej nem hitt az értelmetlen halálban, kissé vonakodva, de a varázslóval tart, és elindul a hajsza az áhított tárgyért.

  Valóban újszerűen közelítette meg Larkwood az orkos (akik itt osárük)-kardos fantasykat ezzel a kötettel, ahogy azt Tamsyn Muir írja ajánlásában. Nagyon jól kigondolt és összerakott művet sikerült létrehoznia. Nekem kifejezetten tetszett, hogy bátran nyúlt korábban már használt dolgokhoz, és a saját ötleteivel frissítette fel azokat. Vegyük például a kapukat, melyek megszokott utazási módnak számítanak ebben a környezetben: nem úgy működnek, hogy az egyik oldalon belépsz és a másikon kerülsz ki, a kettő között van a Visszhangok Útvesztője, amin keresztül el lehet jutni az adott úti célig. A varázslás se a hagyományos módon zajlik, itt bizony aki sokat használja a mágiát, az a saját testével, mi több, életével fizet érte. Egyes világokon szolidan mutatkozik a bűbájok használata és megbecsülik varázstudóikat, míg máshol átokként tekintenek rájuk, ám rendkívül látványos tud lenni a mágia. Elkerülhetetlen, hogy különféle istenek is megjelenjenek a műben, de milyen jó, hogy vannak! Izgalmasak, az ember egyre többet akar róluk tudni, ahogy megismerkedik velük az oldalakon keresztül. A cselekmény egyenletes, nincsenek benne kicsapongások, szervezetten haladunk a végkifejlet felé. Engem már az elején magába szippantott a történet, rendkívül jól szórakoztam végig. A kötet kezdetén felsorolt rengeteg név ne riasszon el senkit, könnyen megjegyezhetőek, eltéveszteni se lehet majd, hogy ki kivel van. :) Külön öröm volt, hogy olvasás közben nem zavart meg semmiféle helyesírási vagy gépelési hiba.

  Szereplők tekintetében sem ért csalódás, mindegyiken érződik, hogy nem két perc alatt születtek meg egy füstös kocsma hátsó sarkában. Kszorvej a "szemünk előtt" lesz tinédzserből fiatal felnőtt, azok a részek, amik ezzel foglalkoznak egyáltalán nem idegesítőek, érthető, egyes szituációkban miért bizonytalanodik el. A kötetben többször felmerül a személyes útkeresés, az elfogadottság és a bizonyítási kényszer témája. Ezek sok esetben kellemetlen érzést hagynak az olvasóban, vagy rendkívül unalmasan vannak megírva. Itt szerencsére egyik sem áll fenn, Larkwoodnak sikerült megtalálnia az optimális hosszúságot ezek kifejtéséhez. Szethennáj remek varázsló, nem egy karót nyelt típus, mint az ilyen karakterek többsége. A főbb szereplők közül még Talt érdemes megemlíteni, nem egyszer megnevettetett különféle beszólásaival. Konkrét kedvencet nem tudnék említeni, hiszen mindegyik karakter valamilyen módon a szívemhez nőtt, akár a jók, akár a "rosszak" táborát erősítette. Igen, LMBTQ szálak is vannak a sztoriban, de ezek egyáltalán nem tolakodóak, bizonyos esetekben egészen finoman vannak csak említve.

  Rengeteg helyen el lehetett volna rontani ezt a könyvet, de az írónő az összes akadályt kikerülvén egy egészen remek fantasyt rakott le az asztalra. Idén érkezik a folytatás, remélhetőleg az év vége felé magyarul is a kezünkben tarthatjuk majd. Csak ajánlani tudom a könyvet, négy és fél üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.