Ha megkérdeznék, melyik volt az elmúlt hónapban általam legtöbbet hallgatott előadó - legalábbis a Spotify monitora szerint -, akkor minden bizonnyal az Evergrey lenne a befutó. Mostanában egyre jobban rákattantam ugyanis a májusban új stúdióalbummal előrukkoló svéd progmetalosok all-time munkássgára, aminek behatóbb megismerésére ez a két hónappal ezelőtt napvilágot látott 2CD+BluRay formátumú kiadvány is tökéletes ugródeszka lehet a szűzfülű 'greyeseknek. Ahogy annak ilyenkor lennie kell, egyszerre válogattak frissebb nótákat és örökös koncertkedvenceket, valamint bújtatott kincseket is előhúztak a tarsolyból, a végeredmény pedig majd' két óra tömény, de végig rendkívül hangulatos és izmos megszólalású, remekül felépített addigi életmű-összegzés, ami a King of Errorsra utalva akár úgy is leírható lenne, hogy a hibái ellenére is király.
A 2020-ban, tehát könnyen kikövetkeztethető, hogy az első pandémiás hullám kellős közepén rögzített élő anyag legnagyobb előnye, hogy egy pillanatig sem érződik rajta a helyzet, amiben fogant. Egy maréknyi szerencsés rajongó, aki tényleg bejuthatott a bulira fizikai formában is, biztosan sokáig emlékezni fog a különleges alkalomra, akik pedig - ez többször említésre kerül - a fotelből, monitor előtt követték az eseményeket, most akár örök időkre a polcra helyezhetik Englund Mester és csapatának ezen buliját egyszerre két formátumban is. A csomagolás nem megbontható, mondhatni kötelező így (vagy esetleg tripla vinylen, akinek úgy szimpatikusabb, megvásárolni), ezért impozáns megjelenésén sajnos ront egy kicsit a bluray-kék külső és a korhatárt jelző óriási matrica, de komolyan ez a legnagyobb "probléma", ami felhozható a cuccal kapcsolatban. Ütős a dallista, jó a hangzás - mármint a végső keverés, azért a koncertsoundban vannak kisebb bibik - és habár egyvégtében tömény lehet a közel kétórányi dallamos, súlyos, elszállós progmetal egy-két helyen személyes sztorikkal tarkítva, az élvezeti értéke hatalmas és ez a lényeg.
Érezhetően voltak vokális segítségek, legalábbis ami Tom Englund mikrofonját illeti, időnként nem szól valami tökéletesen, ilyenkor pedig előbukkan az a bizonyos sampler, ami az eredeti CD-s soundról gondoskodik (aki hozzám hasonlóan úgy érzi, a Passing Through tényleg nem volt annyira live, annak mindenképp pacsi!), s habár ez nyilván bevett szokás, mert hát ilyen hosszú sorokat meg komplex témákat tényleg énekes legyen a talpán, aki ennyire intenzíven tud nyomni, csak hát a fülem van annyira éles, hogy simán kiszúrja, viszont komolyan úgy érzem, hogy kukacoskodom, ezért abba is hagyom, pláne hogy valamiképp ideje lenne már kikverednem a körmondatomból, haha...
Nyilván elfogult vagyok velük egy (nem is annyira) kicsit, hiszen eléggé meghatározóak voltak a számomra: az itt is erősen túlsúlyban lévő The Atlantic / The Storm Within / Hymns for the Broken albumtrió dalai durván befolyásolták a fémzenei ízlésemet, szóval ha van is olyan kvázi hiba, amire felkapja a fejét az ember, az nem olyan égbekiáltó, ezt belátom. Hangszeres játék szempontjából minden tökéletes, ezt a vonalat illetően szemernyi kifogásom sem lehet, sőt! Nagyon egyben van a banda, érezhető az összhang még úgy is, hogy tudjuk, azért itt is a Köteles Leander-féle munkamódszer dívik, aki viszont csupán erről a felvételről mindezt megmondaná, tényleg valami mentalista kéne, hogy legyen. Bivaly a megszólalás, már ami a CD-verziót illeti - lejátszó hiányában nálam a kék korong egyelőre kimaradt és csak a YouTube-ra feltöltött verzióból tudok ítélni, ott pedig inkább a képi világ miatt tartottam fontosnak végigcsekkolni a bulit. (Meg azért, hogy meggyőződjek róla, nem csak én hallottam másnak a Passing Throught. Valóban nem, kicsit playback-szaga van a dolognak...)
Amíg lelkesen várjuk az októberre meghirdetett budapesti bulit, előtte pedig az új stúdióalbumot, tökéletes kikapcsolódási lehetőség lehet a pont-hogy-még-friss, élő Evergrey-anyag és nem csak a rajongóknak. Remélhetőleg az Escape of the Phoenix több dala is bekerül majd az itteni programba, addig viszont lehet hajat rázni az olyan klasszikusokra, mint a Solitude Within, vagy éppen az elmúlt évek kiemelkedő sikerei - gondolok itt például a Weightlessre. Részemről bármikor szívesen elindítom, hadd lötyögjön el a háttérben, hiszen otthon inkább a CD-ken megjelent verziókat favorizálom, azért összességében nagyon is rendben van a kiadvány, törzsgárdásoknak garantáltan polcon a helye, kezdő hallgatóknak pedig ajánlott egy kis belehallgatás, hátha új kedvencet avatnak.
Tracklista:
- A Silent Ark
- Weightless
- Distance
- Passing Through
- The Fire
- Leave It Behind Us
- Mark Of The Triangle
- The Masterplan
- Solitude Within
- Black Undertow
- My Allied Ocean
- All I Have
- The Grand Collapse
- Recreation Day
- A Touch Of Blessing
- King Of Errors
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!