A változás a kulcs? - Octavia E. Butler: A magvető példázata

    A magvető példázata tipikusan az a könyv, amit megjelenése óta el szeretnék olvasni, mégis csak most kerítettem rá sort. Az eredetileg 1993-ban kiadott műben a klímaváltozás nagy szerepet játszik, félelmetes, hogy a mai napig alig veszített valamit aktualitásából. Ezt remekül mutatja az, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times bestseller lett.

Agave Könyvek, 2021, 350 oldal, puhatáblás (saját kép)

 

Az írónő (Forrás)

   Octavia Estelle Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában. Az apja cipőtisztító volt, anyja pedig szobalányként dolgozott. Octavia gyerekként sokszor elkísérte anyját, ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. Apját viszonylag korán, hét évesen elvesztette, így anyja és annak nagymamája nevelték fel szigorú baptista környezetben. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerekek közé félénksége és diszlexiája miatt.
   Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt tudott szentelni az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt.
   Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. Műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különféle mutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus. (Forrás: a könyv hátulja, Wikipedia)

   Ez a disztópia 2024-ben kezdődik, ekkorra már nagyon megnehezíti az emberek életét a klímaváltozás. Mindennapos problémát okoz a víz-, munka-, és élelmiszerhiány, az állandóvá váló rablások, illetve egy új drog, a piró. Los Angeles külső részén fallal körülvett, zárt közösségek próbálnak fennmaradni a fosztogatókkal szemben. Egy ilyen közösségben lakik történetünk főszereplője, Lauren Olamina. Apja baptista lelkész, anyja születésekor meghalt. Hiperempátia-szindrómában szenved, amit drogos anyja révén örökölt. Ennek lényege, hogy különös érzékenységgel éli át mások fájdalmát. A lányban egy új hitvilág alapja fogalmazódik meg azután, hogy kiábrándult az apja által követett Istenből.
   Egy nap a fosztogatók hatalmas pusztítást végeznek a közösségben, így Laurennek a túlélőkkel együtt menekülnie kell onnan. Észak felé indulnak, útközben több ember is csatlakozik hozzájuk, a lány pedig vezetőjükké válik. Vajon az általa teremtett vallás segíthet az emberiségnek átvészelni ezt a kegyetlen időszakot? De ami még ennél is fontosabb: talál majd követőket, akik ugyanúgy hisznek ebben, mint ő?

   Mivel korábban sokan dicsérték a kötetet, én is lelkesen kezdtem bele. Már az első fejezeteknél feltűnt, hogy milyen kellemes stílusa van Butlernek, gond nélkül el tudtam merülni a történetben, végig lekötötte a figyelmemet. Egyedüli problémát a tempónál találtam, de pár nappal a leülepedett olvasásélmény után már nem gondolom hibának. A lassan hömpölygő cselekmény az írónő által vizionált brutális jövőképpel így sokkal erősebb hatást fejt ki az olvasóra, mintha gyorsan végigszaladna az eseményeken. Naplóbejegyzéseken keresztül ismerhetjük meg Lauren viszontagságait, összesen három év történéseit öleli fel a kötet. A körülmények miatt korán kell felnőttként viselkednie a lánynak, mégsem érezni rajta, hogy összeroppanna a teher alatt. A fejében kialakuló hitvilág egészen ambiciózus, kíváncsi vagyok, a második kötetben miként fog ez jobban kibontakozni. Részben egyet tudok érteni, hogy változnunk kell, ha jobbat/többet szeretnénk, de vajon ez elég lehet minden esetben? Elgondolkodtató.
   Érdekes megfigyelni, Butler hogyan képzeli el az emberiség reakcióját egy ilyen jellegű katasztrófára. Meglátásai és elképzelései tényleg helytállóak még ma is, viszont helyenként meglepetéssel tudnak szolgálni. Például nem számítottam arra, hogy potenciális veszélyforrásként fog feltűnni a drog egy 1993-as történetben, erre tessék, ma már olyan dizájnerdrogok léteznek, hogy az ember csak ámul. Nem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben ténylegesen olyan szer kerüljön ki ezekből a laborokból, amik csak súlyosbítják a mostani, amúgy sem túl fényes helyzetet. Valahol egészen félelmetes, hogy már a mű keletkezésekor mennyire jól előrejelezte, milyen irányba is fogunk tartani, a munkaerőpiac összes kellemetlen dolgától kezdve egészen a fejlődést nem igazán támogató államfőkig. Erős, nagyon erős alkotás.

   Eredetileg trilógiának indult a Földmag, de az írónő halála miatt csak duológia lett belőle. Remélem hamar kezünkben tarthatjuk a második részt, nagyon kíváncsi vagyok, miként végződik Lauren és kis közösségének története. Aki csak azért nem vágna bele a műbe, mert nem tudja egyből olvasni a folytatást, az ne aggódjon, az első kötet befejezése nem függővéges, nyugodtan belekezdhet így is. :) Összességében ajánlom a kötet beszerzését, a disztópiák kedvelőinek különösen! Négy és fél üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.