[Értékelés] Dávid Attila 8 novelláskötete

Dávid Attila eddig megjelent művei

ZEUSZ PAPUCSA (4,5)

Kilenc variáció egy témára.

Egy-két esetben kicsit sántított Zeusz abban a papucsban, de a legtöbb variáció telitalálat volt. A katonás és a színházas pedig rendesen el is kapott. Az utolsó novella egyenesen pofátlan volt! Még több ilyet, mint ezek!

 

AZ IDEGEN (5)

Azt hiszem, ha Philip K. Dick írt volna egyperces novellákat, azok hasonlóak lennének.

Dávid Attila sci-fi novelláinak közös jellemzője, hogy mindössze egyetlen fontos gondolatot bontanak ki. Nincs bonyolult történet, sőt még történet sincs. Belepottyanunk egy pár szóban körbeírt jelenetbe, majd az író a jól eltalált mondataival, dialógusaival végigvezet minket egy úton, amelynek az utolsó lépésénél jövünk rá, hogy idegenvezetőnk bizony lépre csalt. Általában az utolsó mondat vagy az utolsó bekezdés a feje tetejére állítja a cselekményt, mi pedig a fejünket fogjuk, hogy milyen szűklátókörűek voltunk. Volt olyan, amit újra kellett olvasnom, hogy képes legyek átértelmezni az olvasottakat a végső fordulat függvényében.

Ráadásul egy kicsit meta is a kötet, mert a művekben is sokszor ugyanez a szűklátókörűség jelenik meg, és vezeti tévútra a szereplőket. Ahogyan az írásról metaforikus novellái is erősen meta jellegűek.

Az író stílusa remek, karakterei (Dick novelláihoz hasonlóan) épp csak a szükséges személyiségjegyeket hordozzák. Nem tudom, hogy hosszabb novella vagy kisregény esetében hogyan működnének ezek, de így kicsiben nagyon jól el vannak találva.

Hogy egyetlen kis negatívumot említsek, olykor betéved egy-egy átgondolatlan, pongyola mondat, leírás, és ami a halálom, megjelennek a zárójelbe tett mellékmondatok.

Ezek viszont szinte nem is rontanak a művek összképén, amelyek ötleteikben, mondanivalójukban, értékrendjükben teljesen rendben vannak.

SZÖSSZENETEK (4)

Nagyon kevés haikuhoz volt eddig szerencsém, így először is utána kellett néznem, mit várhatok ezektől és mit nem. Annyit most már talán tudok róla, hogy képes legyek értékelni.

Azt hiszem, talán Hemingway híres hatszavasához hasonlóan itt is fontos a mögöttes tartalom, mindaz a mélység és dráma, amit ez a pár szó nem mond el, csak sejtet.

Ezek alapján nagyon sok erős verset találtam, néhány kiteljesedett egy kétértelmű szóviccben, egy keveset viszont egyáltalán nem értettem, vagy pedig bölcsesség helyett szűklátókörűséget éreztem benne.

A December és a Disznótor c. hosszabb lélegzetű verseket külön kiemelném.

 

Ezeken kívül a három legerősebb:

Annak, aki elmegy,

Ha itt nem megy,

Máshol sem megy.

Jobb híján

Ő az igazi.

 

Szabad vagyok

Korlátod nélkül.

MORTA (4)

… avagy variációk férjgyilkosságra.

A kötet kb. harmadánál kezdett gyanús lenni, hogy mindig a feleség a gyilkos. Ha nem a gyilkos, akkor a felbújtó.

A Zeusz papucsa és Az idegen után érzem a minőségi csökkenést, de azokat a köteteket nehéz is túlszárnyalni.

Ráadásul a krimi sokkal összetettebb műfaj a sci-finél. Annyiból mindenképp, hogy valós kontextusban játszódik. Az indok, a módszer és a nyomozás mind-mind a valóság talaján mozog. Éppen ezért szerintem nehezebb krimi-, mint sci-fi novellát írni.

Ha egyben nézem a kötetet, sokszor látok önismétlést. A férj {{alkoholista vagy agresszív}}, a feleség indoka {{az életbiztosítás vagy a szabadság ígérete}}, a módszer {{sokszor naív és egyáltalán nem halálbiztos}} és a nyomozás {{nem egyszer slampos, felületes és életszerűtlen}}. Mégse mondanám, hogy ez a kötet rossz.

Úgy álltam hozzá, mint egy szerkesztő, aki szinopszisokat olvas. Így nézve nagyon sok jó ötlet van benne, amikből néhányat össze lehetne gyúrni egyetlen történetté, vagy ki lehetne dolgozni hosszabb műként, néhányat ki lehetne gyomlálni, vagy eltenni későbbre, míg érik egy kicsit.

Azt gondolom, Dávid Attila krimiíróként is érhet el sikereket, de a kevesebb-több elve alapján szívesebben látnék tőle 2-3 hosszabb, mint ilyen sok, lényegi részeit tekintve hasonló, rövid művet.

FOGALMAZÁSFÜZET (4)

Egyáltalán nem éreztem az amatőr önjelölt tanárbácsi érzést a füzetecske olvasásakor. Dávid Attilának, az általam eddig olvasott művei alapján megvan a tudása és a tapasztalata ahhoz, hogy ehhez hasonló feladatokat adjon az írni vágyóknak. A feladatok tetszettek, a példák is rendben voltak, ráadásul egy részük eleve pályázatra készült, tehát a feladatok eredetileg is léteztek.

ANEKDOTÁK

Meg vagyok egy kicsit lőve, amikor értékelni akarom ezt a művet. Nem is teszem.

Ezek az egyszerű, valóságból kiragadott jelenetek sokszor viccesek, néha kimerülnek egy-egy szóviccben, sok esetben viszont azt éreztem, mint a Mortánál: túl sok hasonló jelenet volt, és már előre láttam a csattanót.

Mivel ezek tényleg megtörténtek, írói szemszögből nem is tudom általuk értékelni az írót; hiszen nem ő találta ki, csak összegyűjtötte családi életük szösszeneteit.

Mindenesetre sokat közülük felhasználhatna egy-egy jövőbeli művében. Akkor színesíteni tudná a fikciót, és értékelhető lenne az ott betöltött szerepük.

HÉTKÖZNAPI JELENETEK (3,5)

Épp amiatt jó Az idegen, ami hiányzik a Hétköznapi jelenetekből. A válogatás.

Ez a kötet hullámzó minőségű. Sok olyan mű van benne, amit kihagytam volna belőle, hogy egy átgondoltabb hatású, magasabb átlagos színvonalú gyűjtemény lehessen belőle.

Úgy éreztem, sok mű alap gondolatvilága túlhaladott, húsz-harminc éve lehetett jellemző, vagy ha később, akkor inkább vidéken. Tudom, ezzel kissé pejoratív vagyok, de ezen művek is erre vannak kiélezve. Viszont ma már nagyon kevesen gondolkoznak úgy, ahogy azok, akiket az író ezekben a művekben elmarasztal.

Sok esetben mutat be bántalmazó kapcsolatokat, ahol a bántalmazás inkább szavakkal történik és a lelket rombolja. Voltak olyan művek is, amelyek elgondolkodtattak.

Néhány mű ötlete nagyon jó volt, de hiányzott a letisztázás, szinte nyersen került a lapra. Egyes tanító célzatú művek pedig nagyon tolakodóak voltak.

Összességében még mindig jól látható az író tehetsége, szarkazmusa és az, hogy képes a dolgokat nem mindennapi szemszögből látni és láttatni. Ám ha ebből a kötetből a kidolgozatlanabb vagy erőtlenebb művek kikerültek volna, még jobb lehetett volna az összhatás.

 

Külön kiemelném azokat, amik nagyon tetszettek:

 

A vizsga

A Horgász és a Hal 

Krémes

KÖZZÉ LETT (4)

A Hétköznapi jelenetekkel ellentétben itt erős pozitívum, hogy nem került a gyűjteménybe minden szedett-vedett ötlettöredék. Az ottani történetekhez hasonlóan persze itt is voltak kidolgozatlanabb művek, naív, egyszerű okozatok, de összességében sokkal minőségibb lett a végeredmény.

Külön kiemelném azokat, amik nagyon tetszettek:

Kuponfüzet

Területi követelések a Kárpát-medencében 

A képregénykészítő

DÁVID ATTILA egy nagyon tehetséges író. Általa ismertem meg az egyperces novellákat, amiért külön köszönet neki. Ötletei merészek, humora szarkasztikus, művei leginkább a hétköznapi dolgok visszásságaira mutatnak rá, legtöbbször meglepő szemszögből.

Hogy egy kis negatívumot is kiemeljek: az eddig megjelent 8 műve sokszor önismétlő. Ha a konkrét történet nem is, de a szerkezete és az általa bemutatott élethelyzet néha unásig ismétlődik. Sokszor pedig azt éreztem, hogy a bemutatni kívánt élethelyzet manapság már alig jellemző az emberekre, akikre pedig mégis, azokat inkább mellékszereplőként kellene szerepeltetni.

Ennek ellenére, ha egyszer rászánja magát és belefog egy nagyobb lélegzetű műbe, ezek a szösszenetek, ötletek, karakterek nagyon jól meg tudnák azt tölteni élettel.

Totti