Bosszús dzsauntolás orrvérzésig - Alfred Bester: Tigris! Tigris!

    Az utóbbi időben egyre többször bukkant fel különböző felületeken a Tigris! Tigris!, így gondoltam elérkezett az ideje annak, hogy végre elolvassam. Vajon a megjelenése után 66 évvel is bátran kijelenthető róla, hogy minden idők legjobb science fiction regénye?

Delta Vision, 2012, 296 oldal, puhatáblás (saját kép)

   Aki valamennyire ismerős a tudományos fantasztikum világában, annak a történetet nem kell bemutatni, a többieknek viszont álljon egy kis ízelítő, hogy mire is számíthatnak. A 25. század életét fenekestül felforgatja a dzsauntolás. A felfedezés segítségével bárki bárhová eljuthat, ehhez csak az elméjét kell igénybe vennie. Ennek hatására a Naprendszer kettészakad: a Belső Bolygók és a Külső Holdak között szinte állandó a feszültség minden tekintetben, az emberiség a teljes pusztulás szélén egyensúlyozik. Ilyen körülmények között ismerhetjük meg Gulliver Foyle-t, harmadosztályú segédgépészt, aki 170 napon át sodródott az űrben egy kilőtt teherhajó roncsán. Egy nap megjelenik egy testvérhajó, ám azok elhaladnak mellette, nem mentik meg... Ekkor Foyle-ban valami elpattan, és az egyszerű, buta emberből egy bosszúéhes alak lesz.

   A mű szövegvilágán alig érezni, hogy 1956-ban látott napvilágot, gondolom ez köszönhető annak is, hogy Nemes István remek munkát végzett a fordítás során, illetve ezt a javított kiadást is gondosan kezelte. Szerintem két fő erőssége van a történetnek: az egyik, hogy nincsen túlbonyolítva, a benne lévő technikai/technológiai újdonságok teljesen érthetően vannak elmagyarázva, a másik pedig a szereplők ábrázolása, élen Foyle jellemfejlődésével. Talán nem túlzok, de eddigi olvasmányaim során ez volt számomra az egyik legerősebb és legélesebb jellembéli váltás. Természetesen felfedezhetőek kisebb hibák is, például hogy a Belső Bolygók és a Külső Holdak ellenségeskedése nem kerül rendesen kifejtésre, ezen felül más, fontosnak gondolható dolog is háttérbe szorul Foyle bosszúküldetése során. Sokan panaszkodnak arra, hogy inkább vázlatosnak tűnik a Tigris! Tigris! (főleg a második részben), mint egy rendesen megírt sztorinak. Nekem ez nem tűnt fel igazán, bár az is lehet, hogy annyira magával ragadott a rendkívül magas fordulatszámon pörgő cselekmény, hogy az elvonta a figyelmem erről.

   Összességében nagyon jó a regény, de nem merném róla bátran kijelenteni, hogy minden idők legjobbja. Egy biztos, hogy egy olyan alkotás, amit nem érdemes kihagyni, ha tudni szeretnénk, milyen fejlődésen esett át a science fiction az évek folyamán. Négy üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.