Mese a kegyetlen világról és a benne élő lényekről - Moskát Anita: Irha és bőr

Június végére elkapott az érzés, hogy az elmúlt két hónapban túl sok könyvet olvastam muszájból. Ez rányomta a bélyegét alapvetően az olvasáshoz való hozzáállásomra, illetve az értékeléseimre is kihatott. Egyes köteteknél inkább írtam egy semmitmondó, lelketlen (vagy nem túl őszinte) értékelést, csak legyek már túl rajta. Kellemetlen érzés, de úgy érzem, könnyen megtalálható rá a gyógyír. Fogtam magam, és egy olyan szerzőtől választottam, akiről biztosan tudtam, hogy nem fog csalódást okozni. Moskát Anita harmadik regénye, az Irha és bőr 2019-ben jelent meg, 2020-ban elnyerte a Zsoldos Péter-díjat, 2021-ben pedig már a kötet második kiadását vehették kezükbe az olvasók.

GABO, 2021, 608 oldal, puhatáblás (saját kép)

    A borító elég hamar felkelti az ember figyelmét, hosszú percekig tanulmányoztam első alkalommal. Nagyon kifejező az őzfajzat koponyájáról készült röntgen, egy kicsit a hideg is kirázott tőle, mindkét értelmében. Kicsiként megmagyarázhatatlan okokból féltem a röntgentől és a vele készített felvételektől, még majdnem 32 éves fejjel is kicsit ódzkodva tekintek meg egy-egy ilyet... De ez egyszerűen vonzza a tekintetet, Szabó Vince remek munkát végzett. Bár féltégla, mégsem nehéz olvasás közben tartani a könyvet, egyedül a Gabo köteteknél megszokott szoros kötés okozhat problémát egyeseknél. Kisebb negatívum számomra, hogy a második kiadásban is akadnak elgépelések, illetve lemaradt/kimaradt betűk.

    Szerelmem a fantasy történetekkel ismét kezd lángra kapni. Nem kell feltétlenül mágia, vagy hatalmas pallossal rohangáló lovagok ahhoz, hogy a zsánerhez tartozó remek művet olvashassunk. Itt a történet gerincét egy, a 2000-es évek elején, húsvétkor történő esemény adja, ekkor állatok millió bábozódnak be, és átalakulásukkor félig emberek lesznek. Az emberiség nem igazán tud mit kezdeni a dologgal, nehéz megszokniuk, hogy már nem ők az egyedüli értelmes faj. Majd két évtizeddel később is hevesen folynak a viták arról, milyen jogok illetik meg a fajzatokat, így amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, az itt élő fajzatoknak létesített gettókban és az országban is rendkívül feszültté válik a helyzet. Három főbb szereplő szemén át követhetjük, hogyan alakul sorsuk kis hazánkban: August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsereként mindent megtesz, hogy a fajzatok számára kedvező eredmény szülessen. Ám nem kalkulált jól azzal a lépéssel, hogy bevallja, ő is egy fajzat. Pilar, a szkunk lány az átalakulása után pár hónapig elzártan cseperedik, ami a későbbiekben nem egy problémához fog vezetni. Kirill, az őzfajzat blogger, oldalán a hozzá hasonlók történeteit írja meg, ezáltal is nagyobb hangot adva nekik. Már-már megszállottan érdeklődik teremtésük iránt, mígnem a gettó mélyén talál egy érdekesnek tűnő nyomot...

    Remek és erős az alapötlet, már a kezdésnél rengeteg kérdés merül(het) fel az olvasóban a teremtés kapcsán, ezek egytől-egyig megválaszolásra kerülnek a könyv végéig. Nagyon jól van felépítve a cselekmény, egy résznél sem éreztem, hogy felesleges lenne, vagy hogy nem illene oda. Külön tetszettek az átvezető mesék, gondolom ezek Kirill blogjáról származhatnak. :) Pompásan reflektál politikai témákra, valahol viszont félelmetes, hogy a cselekményben megjelenő egyes elemek a mai magyar helyzetre is ráillenek, hiába három éves a mű. (A poszt pötyögésekor úgy gondoltam, hogy a politikai részbe érdemes lenne mélyebben belemenni, de aztán rájöttem, hogy rohadtul nincs kedvem az internet harcosaival politikai nézetekről vitázni, így ezt az ötletet elvetettem. Talán egyszer valahol, valamikor.) A hosszúsággal szerintem nincs gond, ez a történet igényelte, hogy ennyire hosszan merüljünk el benne. Így tud igazán a bőrünk alá férkőzni, ahogy a fülszöveg ígéri. És végre valóban igaznak bizonyul a fülszöveg, szerintem még jövő héten is az olvasottakon fog pörögni az agyam. Úgy gondolom Moskát Anitának sikerült a lehető legpontosabban megírnia az emberek reakcióját a helyzetre mind globálisan, mind hazai viszonylatban. Szinte törvényszerű, hogy a sapiensek és a fajzatok részéről is lesznek radikális nézeteket vallók, illetve olyanok, akik inkább a békés együttélés pártján állnak. Ahogy haladunk a műben, úgy játszadozhatunk el egy-egy feltörő gondolattal. Vegyük például a fajzatok átalakulását követő első évet. Ekkor az agyuk olyan, mint egy szivacs, ebben az időszakban tanulnak a legtöbbet. Ha nem találkoznak semmiféle szélsőséggel, és jól is bánnak velük, akkor egyikük sem fog a későbbiekben olyan szintre jutni, mint a Feketebárány? Ebben az esetben az emberek is máshogyan állnának hozzájuk? Szeretem az olyan műveket, amik a szórakoztatáson túl még gondolkodóba is ejtenek, az Irha és bőr az egyik legjobb ilyen szempontból az idei olvasmányaim közül.

    A szereplők teszik még csodálatosabbá az egészet. August formálja meg azt az embertípust, aki szó szerint mindent felad azért, hogy elérje a célját. Motivációja, tettei teljesen világosak, távolságtartása érthető. Kíváncsi vagyok, hogy a történtek után felmerülő szituációt hogyan kezeli, erről szívesen olvasnék akár egy rövidebb novella formájában. Pilar, a borzlány végtelenül naiv, ez pár olvasóban ellenérzést váltott ki, én viszont nem lepődtem meg, hogy az ő karaktere erre épít. Új életének első hat hónapjában buborékban élt, ráadásul rengeteg tévét nézett, ami természetesen negatívan hatott személyiségének fejlődésére. Mindezek ellenére a történet végére szerintem kikupálódott, és a régi Pilarnak nyoma sem maradt. Kirill, nos rajta esett meg a szívem igazán. Ő az, aki nem igazán tud szabadulni a csordaszellemtől őzfajzatként, mégis igényli az egyedüllétet, mondhatni a 'se veled, se nélküled' a legmegfelelőbb számára. A Feketebárány által vezetett nyájnál talál végül viszonylagos nyugtot, de itt követi el azt a végzetes hibát, ami később az egész életére kihat. Pedig ő csak a teremtésük történetét akarta megírni... A mellékszereplők is rendben vannak, tökéletesen illeszkednek a sztoriba. Ha valakit ki kellene emelnem közülük, az Martin lenne, amennyire szimpatikus volt az elején, annyira megutáltam a végére, nem gondoltam volna, hogy ekkora pálfordulás lesz megfigyelhető nála.

    Erre a könyvre volt szükségem, hogy jobban érezzem magam, hogy végre öröm legyen az olvasás, és ne nyűg. Rengeteg minden kavarog még a fejemben a történettel kapcsolatban, kicsit nehezen is született meg róla a poszt. Szinte biztos vagyok benne, hogy kihagytam valami fontosat... De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha még nem olvastátok az Irha és bőrt, akkor a lehető leghamarabb szerezzétek be, és élvezzétek! Kifejezetten ajánlott, maximális 5 üst!

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.