Bábu vagy! - Martin S. Key: Egy harmonikus világvége

A harmónia számomra alapvetően egy pozitív tartalommal bíró szó. Ennek ellenére a disztópiákban valamiért kötelezően negatív felhangot kap, lásd például Itó Projekt Harmóniáját. A következőkben bemutatott Egy harmonikus világvége is egy ilyen kötet, Martin S. Key bemutatkozó regénye még véletlenül sem próbálja jó színben feltüntetni a teljes összhangot.

Könyv Guru, 2022, 274 oldal, puhatáblás (saját kép)

    Érdekes alappal indít a történet, a Földet Harmóniának nevezik, amelynek fővárosa is ezt a nevet viseli. Az itt élő polgárok életét egy algoritmus szabályozza, társasági életük kimerül abban, hogy infószékekhez kapcsolódnak, melyeken keresztül megosztják egymással tudásukat, illetve semmitmondó beszélgetéseket folytatnak. A város körül rezervátumok találhatóak, ahol azok az emberek élnek, akik nem férnek be Harmónia keretei közé. Egyértelmű, hogy ez a felállás nem feltétlenül igazságos, elkerülhetetlen hogy valaki/valakik változásokat eszközöljenek. Ennek a forradalomnak az előzményeivel és végkimenetelével ismerkedhetünk meg két polgár és egy rezervátumlakó szemszögéből.

     Egészen jó ötletekkel próbálja felrázni a nem éppen új keletű alapot a szerző, tükrözve az emberiség azon félelmét, hogy egy napon majd a robotok és a mesterséges intelligencia átveszi a szerepet életünk felett. Nekem például tetszett a polgárok társadalmi berendezkedése, sikerült visszaadni, hogy mennyire sivár, és unalmas tud lenni. Persze csak akkor, ha tudatában van az egyén, miben is tesped épp. A rangsorolásukat részben értettem, viszont számomra nem derült ki, hogy a színeken kívül miért olyan fontos, ha valakit négy csík díszít egy helyett. A fejlesztőtorony szintén különleges volt, voltaképp egy bentlakásos iskolának feleltethető meg, igaz az elején egy kicsit durvább keretek között zajlik ott az oktatás a megszokotthoz képest. Volt egy dolog, ami kifejezetten furcsának hatott számomra, mégpedig a Harmónia előtti idők kezelése, amely órég néven futott a könyvben. Már az elnevezésből kiindulva azt hihetnénk, hogy több ezer évnyi távlatról beszélünk, a szövegen belül viszont ez egyáltalán nem érződik. Ha csak ezek alapján értékelném a művet, akkor négy üstöt kapna.

    Első regénytől nem várhatjuk el, hogy tökéletesen legyen, ennek megfelelően itt is vannak kisebb problémák. A történet szerintem aránytalan lett. A jelenben zajló események engem nem igazán kötöttek le, és ezek voltak többségben; ellenben Teodor múltbéli visszatekintéseit izgalommal követtem. A befejezés szörnyen összecsapott, jót tett volna neki, ha kicsit terjengősebben van kifejtve az egyébként csavaros finálé (Ennek sötét-kilátástalan hangulatáért jár a piros pötty!). Arnold, az egyik főszereplő polgár annyira, de annyira semleges volt számomra, hogy azt sem bántam volna, ha véletlenül ő is a mészárlás áldozatává válik, nem hiányzott volna a továbbiakban. A főgonosz szerepében tetszelgő mesterséges intelligencia kihagyott helyzetnek tűnik, talán az ő bemutatása, szerepeltetése is kaphatott volna nagyobb terjedelmet. Egy-két szókapcsolattal nem voltam kibékülve, példának okáért még véletlenül sem használnám az alfahím szót egy olyan tárgyra, ami a szobában központi szerepet foglal el.

    Összességében gondban vagyok, hogy milyen végső üstszámmal lássam el a regényt, mivel a képzeletbeli mérlegemen a jó/élvezetes és rossz dolgok nagyjából egyensúlyban tartják egymást. Legyen egy erős három és fél üst, bátorításként, hogy érdemes ezzel foglalkozni, de a hibák javítására mindenképpen nagy figyelmet kell fordítani. A disztópiák kedvelőinek ajánlott, a többiek pedig nyugodtan tegyenek vele egy próbát, hátha titkos kedvencet avatnak! :)

A szerző bemutatkozása:

Siklóson születtem, Gyöngyösön nőttem fel, most Debrecenben élek a családommal.  Van egy tizenhat éves lányom és egy tizenkét éves fiam, akikre nagyon büszke vagyok (van egy nagyon önfejű macskám is, aki néha irányítja az egész családot).  Molekuláris biológusként végeztem Debrecenben, itt is készítettem el a doktorimat. Azóta is genetikusként dolgozok a Debreceni Egyetemen, kedvenc kutatási területem az evolúcióbiológia, ami nagy előny, ha valaki sci-fi műfajban szeretne írni.
Szeretnék igazi íróvá is válni, ami egy hosszú folyamat, ehhez az első lépcsőfok volt az „Egy harmonikus világvége” disztópia megírása. Az itt szerzett tapasztalatok biztosan előrébb visznek ebben a tanulási folyamatban. Remélem másoknak is sikerül majd átadnom azt az élményt, bemutatni azt a világot, amit én érzek, látok a leírt történeteimben.

Miniinterjú:

Mikor kezdtél el az írással foglalkozni?

Martin S. Key: Három éve kezdtem pihenésképpen, időnként írogatni. Mindig jól esett egy képzeletbeli világot felépíteni, kiszabadulni a hétköznapokból. Eredetileg nem gondolkodtam regényben, egyszerűen csak izgalmas volt abban a kitalált környezetben történeteket szőni, problémákat megoldani. Amikor pedig összeállt egy láncolat a történetekből, akkor elgondolkodtam, hogy talán másokat is érdekelheti az, amit kitaláltam. Nem gondolkodtam íróként, de sok jó ötletem volt/van, amit szerettem volna megosztani másokkal. Ma is kutató vagyok, de az író és kutató szakmák közt talán nincs is nagy különbség, ha azt nézzük, hogy mindkét területhez fantázia, kreativitás kell. Ahhoz, hogy igazi író is lehessek, ami nagy vágyam, még tapasztalatokat kell szereznem. Erre volt jó ez a regény, és talán ezután tényleg többet fogok az írással foglalkozni.

Kik azok a szerzők, akik hatással voltak rád?

M.S.K.: Isaac Asimov regényeivel kezdtem a sci-fi műfaj megismerését, majd jöttek a további disztópiák George Orwell műveivel, majd természetesen Aldous Huxley Szép új világ regénye nagyon megfogott (máig a kedvencem genetikusként). Innentől már nem is nagyon olvastam más műfajokban, pedig nagy Agatha Christie rajongó voltam egy időben. Mára a kedvenc íróm Ray Bradbury, akinek novellái nagy hatással vannak még ma is rám.
 

Mennyi ideig tartott A harmonikus világvége alkotói folyamata?

M.S.K.: Mivel a kutatóélet is teljes embert kíván, és nem csak egy napi nyolcórás „munka”, hanem szinte egy életstílus, így csak nagyon lassan haladtam (az akkor még csak hobbimmal) az írással. Csak akkor írtam, ha épp eszembe jutott valami eredeti ötlet, egy jó hasonlat vagy éppen egy megoldandó probléma. Sokszor több hét is eltelt két egymást követő mondat közt. Összességében majdnem három évig tartott, mire elkészült.
 

A későbbiekben is a sci-fi zsánerében olvashatunk tőled? Mik a terveid a közeljövőre?

M.S.K.: Ebben a műfajban látom a legtöbb lehetőséget arra, hogy igazán eredetit lehessen írni. Írok jelenleg egy kisregényt, aminek a cselekménye egy szintén jövőbeli, de inkább utópisztikus világban játszódik. Párhuzamosan írom a folytatását is az Egy harmonikus világvége regénynek, ami szintén egy önmagában is teljes történet, de bizonyos szálakkal még kötődik Harmónia világához. Annyit elárulhatok, hogy más bolygókon, nagyon eltérő társadalmakban játszódik.
Viszont sokat számít nekem még az is, hogy mások mit gondolnak az eddig megjelent regényemről, ha van megerősítés, akkor gyorsabban haladok a többi írásommal, ha rossz visszajelzések jönnek, akkor nehezebb írni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most fognak bele az első történetükbe?

M.S.K.: Nem elég az, ha van egy csomó eredeti gondolata az író(gató)nak, igazi Íróvá is kell válnia.
Sokat tanultam abból a hibámból én is, hogy hiába találok ki egy nagyon precízen megtervezett világot vagy izgalmas fordulatot, azt át is kell tudni adni az olvasónak, nekem itt még mindig vannak hiányosságaim. Minél bonyolultabb, színesebb világot épít fel az író, annál nehezebb azt bemutatnia (még ha nagyon logikus is benne minden), de megéri erre törekedni.
A saját stílus kialakításához írni kell minél többet, hogy végre megszülethessen az. Persze vannak dolgok, amit tanulni kell (pl. történetvezetés, jó párbeszédek, regény szerkezete), mégis ha valakinek megvan hozzá a fantáziája, képzelőereje, akkor rendelkezik azzal a legfontosabb tulajdonsággal, hogy író lehessen. De a tanulási folyamat nem megúszható akkor sem.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.