Kifejezetten kedvelem azokat a könyveket, amik olvasás után még napokig a gondolataim között kószálnak. Ha bónuszként az egyik kedvenc zsáneremben íródott, végképp odavagyok érte. Brandon Hackett 2020-ban megjelent regénye pontosan ilyen, bátran állítom, hogy az idei olvasásaim között az egyik legmeghatározóbb élményem volt.
Agave Könyvek, 2020, 416 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Remek történetfelépítés, részletes világleírás és érdekes témák jellemzik a könyvet. Szerintem kellő mértékben lett bemutatva, hogy egy ilyen katasztrófa után hogyan és hova helyezkedett el az emberiség. Külön tetszett, hogy még az elnevezésekre is figyelt Hackett, nem csak egy random névgenerátort használt. Jó érzékkel adagolt az akció, mindig akkor sikerült egy újabb izgalmas részt belecsempészni a történésekbe, amikor már az ember azt hitte, elkényelmesedhet olvasás közben. Nem egyszer azon vettem észre magam, bár le kéne szállnom a metrópótlóról, mégsem akarom épp ott befejezni, hiszen annyira ,,beszippantott" az aktuális esemény. Tökéletes kikapcsolást jelentett nekem a dolgos hétköznapok során.
Két fő témát jár körül a kötet: elsősorban a transzhumanizmust, ehhez kapcsolódóan pedig az igazságot, igazságszolgáltatást. Előbbihez elég részletes és átfogó Wikipedia szócikk tartozik, amennyiben mélyebben el akartok benne merülni, csak ajánlani tudom. A történetben olyan kérdések merülnek fel, mint például mitől ember az ember, milyen jogok járnak egy transzhumánnak. Számomra az ezzel foglalkozó részek rendkívül érdekesek voltak, amióta beteg vagyok, engem is nagyon foglalkoztat, hogyan lehetne a tudatomat "átmenteni", ha a testem egyszer végleg felmondja a szolgálatot. Bár az újhumán technológiát úgy hirdetik, hogy az emberiség végső ellenségét lehet vele legyőzni, Hackett felhívja rá a figyelmünket, hogy nem feltétlenül igaz ez. A hatalom és irányítás utáni vágy ugyanolyan, ha nem nagyobb probléma, szerintem napjainkban is érezhető, milyen hatással van ránk.
Szerencsére a szereplők milyensége és kidolgozottsága nem rontotta az elégedettségemet. Az egyik főszereplő, Vireni Orlando karaktere tartogat majd meglepetéseket az olvasóknak, de nem szívesen spoilerezek vele kapcsolatban. Kadek és felesége, Marion Cheng szintén kiválóan lett megálmodva, az eddigi olvasmányaim során megismert ,,főgonoszok" között elég előkelő helyen szerepelnek. Az epizódszereplők rendben voltak részemről, egyiknél sem éreztem, hogy felesleges lenne a történések szempontjából a jelenlétük.
Végezetül hatalmas dicséret a befejezésért, sikerült megidéznie azt a keserédes/végtelenül szomorú érzést, ami tinikorom egyik kedvenc sorozatának, a Mortal Kombatnak a végén tört rám. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kötetet, én pedig folytatom hamarosan a többi Hackett könyvvel, hiszen a remek kikapcsolódás és szórakozás érzésem szerint mindegyiknél garantált lesz. Nem is kérdés, maximális 5 üst jár az Eldobható testekért.
BenGa
Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! (Igen, majdnem két év után sikerült beállítani. :D) A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!