Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról (10. évfordulós kiadás)

Általában igyekszem az írók életműveit megjelenési sorrendben olvasni, viszont Brandon Hackettnél teljesen az ellenkezője zajlik, valamiért a ,,legújabbal" kezdtem, és onnan haladok visszafelé. Nemrégiben az Isten gépei 10. évfordulós kiadását vettem elő, és remek szórakozásban volt részem.

Agave Könyvek, 2018, 300 oldal, puhatáblás (saját kép)

    A kötet Hackett előszavával indul, amit kifejezetten ehhez a kiadáshoz szánt, hisz elmondása szerint amit el szeretne mondani, az mindig ott van a regényeiben, előszót nem igényelnek. Ellenben itt mesél a kötet különlegességéről, az eredetileg 2008-ban megjelent mű visszajelzéseiről, valamint arról, hogy mire is számíthatunk az elkövetkezendő oldalakon. Összesen öt mű olvasható a könyvben, a címadó regény mellett négy novella, amik ilyen-olyan módon a mesterséges intelligenciákhoz kapcsolódnak.

    Az Isten gépei főbb témái a technológiai szingularitás, illetve a transzhumanizmus. Ha az előbbi fogalom ismeretlen lenne, ezen a linken elég részletes képet kapunk róla, továbbá a könyvben is teljesen érthető formában kerül bemutatásra. Utóbbi az Eldobható testekben is központi szerepet kapott, úgy gondolom, van annyira mély témakör, hogy több regény is e köré épüljön. Jelen történet pikantériáját az adja, hogy 2028-ban az Ugrásnak nevezett kozmikus esemény során a Föld egy teljesen új, ismeretlen helyre kerül. A bolygó egyik fele emiatt örök sötétségbe borul, a napos oldali részeket menekültek árasztják el, az emberiség a túléléséért küzd. De ahogy lenni szokott, a rosszabb időszakot egy virágzó korszak követi: húsz évvel később Szófia, a genetikailag módosított lány (aki nem mellesleg budapesti :)) és társai a közelgő szingularitásra készülnek. Közben a világot különös felfedezők követik nyomon, akik egykor maguk is emberek voltak. Arra keresik a választ, hogy mi okozta az Ugrást, illetve, hogy mi a jelentősége... A 2008-as eredetihez nem volt szerencsém, így nem tudok összehasonlítást végezni, de valószínűleg nem is kell. A cselekmény pörgős, a szereplők és az alapszituáció kellőképp érdekes, nem vágyakozunk más könyv után olvasás közben. Bár ez egy felújított verzió, mégis akadtak benne kissé bosszantó elgépelési hibák, illetve olyan részek, ahol mintha a régi szövegből maradtak volna ott szavak. Személy szerint a befejezéssel sem vagyok teljesen elégedett, nekem kicsit összecsapott érzésem maradt utána, hiába volt pozitív a kicsengése.

    A novellák stabil színvonalúak, nem véletlenül kerültek az Isten gépei mellé. Nem tudnék kiemelni egyet sem, mindegyikben volt olyan elem, ami miatt megkedveltem. Kezdésnek Az MI-teremtőben Melvin Kadek a főszereplő, érdekes volt a múltjáról egy kicsit többet megtudni; Az utolsó író már csak a benne lévő i-macskák miatt is imádnivaló, a feldolgozott téma pedig hamarosan akár időszerű is lehet. A Homokba írt történet és a Mesterséges istenek pedig igazi mind-blowing élményt adtak, egyiknél sem számítottam a történeteket lezáró fordulatokra. A kötetnek Bécsi József esszéje ad keretet, nem lógott ki a könyv írásai közül, végig érdeklődve olvastam.

    Ezek után szerintem nem is kérdés, hogy ajánlom-e olvasásra a kötetre, úgy gondolom egyetlen sci-fi rajongó polcáról sem hiányozhat. :) 4 és fél üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.