Logan Ramsey, a jövőbeli Génvédelmi Ügynökség nyomozója, egy rajtaütés során bombatámadás áldozata lesz. Szerencsésen túléli az esetet, idővel azonban meglepő dolgokat kezd észlelni magán. Jobb lett a memóriája, gyorsabban olvas, egyszerre több dolgot is el tud végezni. Kiderül, hogy nem véletlenül: a genomját módosították. Az egésznek korábbi élete legrosszabb időszakához és egy családi örökséghez van köze. Mindezt tetézi, hogy egy nagy terv részeként került átváltoztatásra, a cél pedig az egész emberiség hasonlóvá tétele. Képességei miatt egyedül ő képes megállítani a folyamatot, azonban újra módosítania kell magán, hogy még több legyen... Talán már nem is ember.
Agave Könyvek, 2022, 352 oldal, puhatáblás (saját kép) |
Crouch engem a Wayward Pines első részével győzött meg arról, hogy a jövőben érdemes lesz majd figyelemmel követnem karrierjét. Ahogy a felvezetőből kitalálható, ebben a művében a génmódosítás témáját boncolgatja. A cselekményt három, egészen jó arányokkal ellátott részre bontotta. Az első szakaszban megismerjük az alapszituációt, mindezt a tőle megszokott stílusban. Már itt feltűnő volt, hogy mennyire olvastatja magát a sztori. A szerzőre jellemző egymondatos, vagy épp tömör, mindent jól leíró bekezdések nem akasztottak meg, sőt! Az évek, meg a rutin ugyebár mindenkinek a hasznára válik. :) Nekem tetszett a kezdés, a főszereplő Logan is szimpatikus volt, teljesen bele tudtam élni magam a helyzetébe. A középső etapban előkerül a hasonló témák elkerülhetetlen társa, a filozófia. Részemről ezzel nincs probléma, kedvtelve merülök el ezekben az eszmefuttatásokban. Nem kell megijedni, azért annyira mélyen nem kell megmártózni a filozófia fürdőjében, csak az ilyenkor szokásosan felmerülő kérdéseken vezet minket végig Crouch. Meddig mehetünk el az emberiség nevében a génjeink módosításában? Egyáltalán van jogunk hozzá? Nincs más megoldás a helyzet kezelésére? A kötet végére mindegyikre megkapjuk a választ. Számomra külön öröm volt, hogy Logan belső vívódásai nem voltak nyögvenyelősen szenvedősek, attól speciel a falra tudok mászni. Egy dolog miatt viszont forgathatja majd a szemét az olvasó: hogy lehet az, hogy főhősünk nulla mellékhatással éli túl genomjának számottevő mértékű módosítását? Nos, ez valóban jó kérdés, én betudtam a szimpla szerencsének. Meg különben is, ne akarjunk mindig mindenre magyarázatot. Így alakult, és kész.
A befejezés már-már egy hollywoodi akciófilmet idéz meg, ekkor jutott eszembe először, hogy mindez akár a mozivásznon is remekül mutatna. (És érkezik is majd a film a jövőben, Steven Spielberg produkciós cége megvette a jogokat. Forrás: a könyv borítója.) Blake nem merte meghúzni a váratlant, maradt a megszokott, többé-kevésbé olvasónyugtató zárás mellett. Hogy ez jó döntés volt-e a részéről, azt majd mindenki eldönti magának, én amúgy is nagy rajongója vagyok a szokatlan befejezéseknek, amik szíven ütik az embert. A záró gondolat jelenleg első helyen áll nálam:
,,Mi a jó kifejezés egy olyan szívre, ami egyszerre csordultig van, és meg akar szakadni? Lehet, hogy nincs ilyen szó, de valami oknál fogva a napsütésen át zuhogó eső jut róla eszembe."Remekül nyúlt a témához sokunk kedvenc szerzője, ezt még az sem csorbítja, hogy bizonyos helyeken azért eléggé ,,amerikai" a történet. Csak remélni tudom, hogy még sokáig olvashatok hasonló színvonalú műveket Guggoló Blaketől. Négy és fél üst az ötből.
BenGa
Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!