Sötét disztópia Lengyelországból - Rafal Kosik: g.A.I.a.

Rafal Kosik lengyel SF-szerző, akinek először 2001-ben közölték egy fantasztikus novelláját a Fantastyka folyóiratban (ami Lengyelországban hasonló, mint itthon a Galaktika), innentől sorban jelentek meg a művei. Hazájában főként egy ifjúsági sci-fi sorozattal kapcsolják össze a nevét (Felix, Net, Nika). Összesen eddig négy regényt és két sci-fi novelláskötetet adott ki. Ezek különlegessége, hogy a feleségével közös vállalkozás jelentette meg mindegyiket. Cégük egy reklámügynökség is, ami fiatal lengyel szerzőket segít az írói karrier rögös útján. Kosik háromszor kapta meg a Janusz A. Zajdel-díjat, utoljára éppen a g.A.I.a.-ért (eredeti nyelven Rózaniec - Rózsafüzér), ami 2017-ben jelent meg. (Források: könyv hátulja, Wikipedia)

2022, Metropolis Media, 456 oldal, puhatáblás (saját kép)

A kelet- és közép-európai sci-fi szerzők műveiről nekem mindig a sötét alapszituáció és hangulat, valamint a valóban agyeldobós befejezés jut eszembe. Jelen esetben sem unikornisokkal nyit a történet: az általunk ismert Föld itt már lakhatatlan, ezért az emberek független ,,gyűrűkben" élnek, amik a kozmoszban lebegve csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. A lakosok életét egy mesterséges intelligencia, a g.A.I.a. felügyeli, ami azt ellenőrzi, hogy az egyes egyének cselekedeteinek mennyire magas a Potenciális Veszélye a társadalomra nézve. Harpad, történetünk főhőse, képes arra, hogy csatlakozzon a g.A.I.a.-hoz és kiolvassa mások PV értékét. Egy nap olyan helyzetbe kerül, ahol egyáltalán nem mindegy, mit és hogyan csinál, hiszen a lánya élete forog kockán. Egyre mélyebben gabalyodik bele az ügy hálójába, közben pedig olyan dolgokat tud meg az őt körülvevő világról, amiről szinte senki másnak nincs tudomása.

Kicsit nehezen rázódtam bele Nemere István fordításába: néhány helyen furcsának hatott a fogalmazás, plusz az sem segített, hogy elég sok hiba maradt az anyagban. Három nagyobb részen keresztül kalauzol minket Kosik ebben a cseppet sem szívet melengető jövőképben. Az első kettő világosan követhető, a cselekmény hellyel-közzel rendben van. Bizonyos etapoknál viszont joggal merülhet fel az olvasóban, hogy cseppet túlírt, vagy éppenséggel a szereplők feleslegesen filozofálnak ennyire hosszan. Úgy gondolom, hogy nagyobb szerepet kaphatott volna a világ leírása, és felépítése, mert erről bizony nem kapunk kielégítő mennyiségű információt. A második szakasz végére rendkívül nyomasztó lesz a történet, erre a lezárás még rátesz egy lapáttal (már ha lehetséges). Azt nem mondanám, hogy a végére teljesen összeállt számomra a kép, vagy hogy minden kérdésemre választ kaptam. Kisebb hiányérzettel tettem vissza a szekrénybe a kötetet, hiszen alapvetően érdekes felvetésekkel dolgozik, de a végeredmény egy Fradi-leves (Mindent bele!) szintű disztópia lett.

Biztos vagyok benne, hogy a hazai olvasóközönséget nagyon megosztja majd a kötet, hiszen rendelkezik nagyon jó, illetve kevésbé értékelhető tulajdonságokkal is. Szerintem egy próbát mindenképpen érdemes vele tenni, szerezhetünk pár érdekes percet/órát magunknak. Azonban ne akkor álljunk neki, amikor lelkileg nem vagyunk megfelelően összeszedettek. :) A g.A.I.a. egy gyenge négy üstöt kap most tőlem.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.