Krimi két hét alatt? - Szollár Bence: Otthagyod a fogad

Szollár Bence neve ismerősen csenghet, amennyiben figyelemmel kísérjük a kisebb hazai írókat is. Első kötete 2019-ben jelent meg Frontláz címmel, ez forgatókönyveket tartalmazott. Második és harmadik könyve (Egy szál rózsa, Az emelet és más horrornovellák) egyaránt tavaly jelent meg, mindkettő a horror szerelmeseit célozta meg novelláival. Elég hamar lelkes rajongótáborra tett szert Bence, gondolom részben nekik is kedvezve idén sem hagyta őket olvasmány nélkül. A Talentum House kiadásában megjelent Otthagyod a fogad az első regénye, melyben a krimit ötvözte a tőle megszokott horrorisztikus elemekkel. Elmondása szerint két hét alatt írta meg, de végül fél évig a fiókja mélyén pihentette. Mivel korábban volt már volt szerencsém a fiatalember műveihez, kíváncsi voltam, hogy mit sikerült összehoznia ilyen csekély idő alatt. 

2023, Talentum House, 226 oldal, puhatáblás (saját kép) 

A kötet szerkesztője, Tarja Kauppinen szerint Bence ezzel az írással nyitott a mainstream felé,  nem is nagyon lehet vitába szállni a kijelentéssel. A történet remekül illeszkedik a modern, közkedvelt krimik sorába. Pörgős cselekmény, brutális elkövető, meglepő fordulatok. Azonban regénynek csak erős jó indulattal nevezhető, egyedül a tördelésnek köszönhető, hogy nem egy füzet lett belőle.

Ígéretesen kezdődik az Otthagyod a fogad: Robert Wilson nyomozó végre elkapta a Fogtündér néven elhíresült sorozatgyilkost, azonban ebből semmire sem emlékszik, ugyanis az eset során súlyos fejsérülést szenvedett. Társa, Oliver Morton és Sophia White rendőrkapitány mindent megtesz, hogy a nyomozó emlékei mielőbb visszatérjenek. Eközben a kórházban, ahol Robertet kezelik, rejtélyes gyilkosságok történnek, amik arra utalnak, hogy a Fogtündér ámokfutásának még sincs vége. Ki állhat a történtek mögött?

Nagyon hamar lehet végezni vele a sztorival, ha van időnk, akkor akár egy kávé mellett kiolvasható. Nekem a befejezés után Chris Carter Robert Huntet sorozata jutott egyből eszembe, nem tudom, hogy az író mennyit merített az ott leírt borzalmakból. A cselekmény jól felépített, bár kisebb hiányosságokat, aránytalanságokat fel lehet fedezni benne. Én például kedvelem az ügyben való elmélyülést, itt azonban nagyobb hangsúlyt éreztem sokszor a szereplők lelki világának bemutatásán. A horror részek nem túlzottan gyomorforgatóak, így az érzékenyebb olvasók is nyugodtan nekiállhatnak. Visszatérve a karakterekre: sajnos ez az egyik leggyengébb pontja az egésznek. Majdnem mindegyikük olyan, mintha egy sablongenerátor készítette volna őket, megfűszerezve egy kis szappanoperás túlérzékenységgel. Robert az alkoholista nyomozó, aki nehezen kezeli az indulatait: belőle nem egyet ismerhetünk már. Társa, Oliver a tipikus új fiú, akiben annyira túlteng az érzelem bizonyos helyzetekben, mintha nem is egy krimiben, hanem egy romantikus regényben szerepelne. A főkapitány simlissége már az első megjelenésekor borítékolható, túlságosan kiszámítható. Ezeket a hibákat minimálisan ellensúlyozza a sorozatgyilkos személye, nála viszont az indíték nem teljesen világos (Egész pontosan az, hogy mi alapján választotta ki az áldozatait.). Szerencsére a cselekmény fordulatai és megoldásai tudnak egy kis üdeséggel szolgálni.

Ha valaki azt kérdezné, hogy ajánlom-e a kötetet, akkor azt felelném, hogy egy olvasásra mindenképp. Bencének is tanulságul szolgálhat ez a történet, hogy igen, két hét alatt meg lehet írni egy krimit, viszont még bőven kell idő ahhoz, hogy karakteresebbé, kiforrottabbá váljon a végső mű. Remélhetőleg okul az esetből és legközelebb egy ütősebb írással jelentkezik. Wilson nyomozó kalandja három üstöt ér, egy ,,irgum-burgum, tudsz te jobbat is" megjegyzéssel.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.