Az anyaságról, úgy mindenkinek - Jessamine Chan: Jó anyák iskolája

Amióta újra aktívan olvasok, minden évben találok egy olyan disztópiát, amin aztán hosszú ideig kattog az agyam és nem tudom elengedni. Úgy néz ki, hogy idén ez a mű Jessamine Chantől a Jó anyák iskolája lesz. Még június elején olvastam a kötetet, de csak most ülepedett le annyira, hogy rendes értékelést tudjak róla írni. Az amerikai írónő debütálása több jelölést kapott mint legjobb első regény; Barack Obama kedvenc könyveinek a listáján is helyet kapott. Nálunk a 21. Század Kiadó Kult könyvek sorozatában jelent meg, a tőlük megszokott minőségi kiadásban.

368 oldal, 2023, 21. Század Kiadó, keménytáblás (saját kép)

A talán nem is oly távoli jövő Amerikájában játszódó történetben Frida Liu egyedülálló anyukaként próbál boldogulni. Egy nap munkája miatt pár órára magára hagyja kislányát. Ezzel óriási hibát követ el, az állam szemében máris rossz szülőnek minősül és elveszik tőle gyermekét. Ahhoz, hogy ismét láthassa a kicsit, részt kell vennie egy újfajta rehabilitációs programban, melynek során megtanítják neki, hogyan legyen jó anya. Vajon képes lesz Frida bizonyítani?

Chan regénye többek között arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy mennyire nehéz manapság szülőnek, anyának lenni. Sokan úgy gondolják, ha egy nőnek gyermeke születik, akkor egy teljesen másik ember lesz belőle. Hatalmasat tévednek. A nő ugyanúgy szerelembe esik alkalomadtán, szeretne karriert, és a saját lábán megállni; igyekszik megfelelni a környezetének, mindezt egy akadályokkal telepakolt pályán lavírozva. Frida is pontosan ugyanilyen, de ezek mellett érezni, hogy mennyire szereti a lányát. Azonban ő sem egy gép vagy egy ősanya*, elérkezett egy olyan ponthoz, amikor besokallt, és olyat tett, aminek később súlyos következménye lett. Ő egyébként számomra egy igazi kétarcú karakter: sok résznél teljesen együtt tudok vele érezni, de a későbbiek során, ahogy egyre jobban megismertem a személyiségét, elgondolkoztam azon, nem biztos, hogy alkalmas szülőnek. Igen, már a kötet első 100 akárhány oldala után több kérdés felmerülhet az olvasóban. Mi a jó szülő ismérve? Mindenki alkalmas egy gyermek felnevelésére, vagy rendelkeznie kell az embernek bizonyos képességekkel hozzá? Kinek áll jogában eldönteni, hogy ki a jó szülő és ki nem? Egyáltalán van olyan személy, aki ezt megteheti? Izgalmas kérdések, amik érdekes párbeszédekhez vezethetnek.

Az SFF Vektor sci-fi zsűrizése kapcsán felmerült, mennyire nevezhető disztópiának a regény, megfelel-e a kritériumoknak. A magam részéről úgy gondolom, hogy abszolút helye van a listán. Azt aláírom, eléggé ,,jelen szaga" van a regénynek, viszont a benne leírtak túlmutatnak ezen. Kezdésnek vegyük a rehabilitáció során használt eszközt (erről direkt nem írok bővebben, ugyanis hatalmas spoiler lenne), tudtommal jelenleg még hasonló sincs a piacon mint oktatóeszköz. A másik indok, ami felmerült: totálisan képtelen, ami Chan fejéből kipattant. Ebben a kicsit túltolt ,,píszí" világban szerintem nem elképzelhetetlen, hogy idővel megalakuljanak a hasonló intézmények; apákra vonatkozólag szintén, ahogy a kötet oldalain megelevenedik. Nem mellesleg az írónő itt is elhelyez egy fricskát: a Jó apák iskolája közel sem olyan szigorú, mint a nőké. Ez pedig nem véletlen... Valahogy a férfiakkal szemben mindig elnézőbbek vagyunk, pedig szülőként ők sokkal nagyobb sebeket tudnak ejteni saját utódaikon, mint az édesanyák. Persze nem minden esetben...

Ahány ember, annyi vélemény lesz erről a könyvről, abban azonban biztos vagyok, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül. Az írónő fontos kérdéseket jár körbe, mindezt érthetően, nem fellengzősen megfogalmazva, ami mindenképpen egy plusz pont. Jelen állás szerint számomra ez az idei év egyik legerősebb megjelenése, nem kérdés, hogy a maximális üstszámot kapja. Olvassátok, utána pedig számoljatok be, hogy nektek milyen élmény volt a könyv!

*ősanya: Saját magát világra hozó, azonnal laktáló emlőkkel rendelkező entitás, aki mindent, de tényleg mindent jobban tud mindenkinél, ami az anyasággal kapcsolatos. Az internet egyik legtoxikusabb  jelensége, elkerülése nem hogy ajánlott, de kötelező!

BenGa

Először is, nagyon köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, sokat jelent számomra. Ha támogatni szeretnéd a blogot, akkor segítsd egy megosztással a munkámat! A későbbiekben más módokon is tudsz segíteni, kérlek nézz vissza később!