Dan Simmons: Ílion

 

 Az Ílionnál jöttem rá, hogy Simmons műveit nem szabad csak úgy tessék-lássék módjára olvasni, meg kell nekik adni a teljes figyelmet, különben nem tudjuk élvezni azt a csodát, amit könyveiben elénk tár. Emlékszem, hogy a Hyperion is milyen hatással volt rám, így boldogan vetettem bele magam ebbe az izgalmasnak tűnő olvasmányba.

Már maga a borító telitalálat, öröm ránézni. Ahhoz képest, hogy féltéglának számító könyvről beszélünk (668 oldal), nem kellemetlen tartani olvasás közben; szerencsére a gerinc sem túl feszes, képtelenség megtörni. (Akinek ennek ellenére sikerült, az szégyellje el magát gyorsan.) A betűtípus jól lett kiválasztva, egyedül a dőlt betűs részeknél lehet nehezebben kiolvasni a b betűt, de ez sem okoz hosszútávú problémát.

A cselekmény alapvetően három szálon fut, melyek szépen épülnek egymásra: az első a Marson zajló (!) trójai háborút mutatja be Hockenberry, a szkholiaszta szemszögéből, a második a (régi) Földön játszódik, itt Daemant, Harmant és Savit érdemes kiemelni, míg a harmadikban megismerkedhetünk a két moraveccel, Mahnmuttal és Orphuval. Szerencsére sehol sincs elkapkodva a történet, lassan, de biztosan haladunk, közben pedig Simmons megdolgoztatja a fantáziánkat részletes leírásaival. Mindegyik szál érdekes a maga módján, az elején talán a két "robot" elmélkedése Shakespear és Proust műveiről hathatnak száraznak és unalmasnak, főleg úgy, ha nem ismerjük ezeket mélyebben. Engem szórakoztatott a mű végig, bár a hard sci-fi részeknél elő kellett hívnom Google barátomat, régen merültem el mélyen a fizika csodálatos világában.
A kötet végére a felmerülő kérdések felére-háromnegyedére választ kapunk, remélem a második kötet tisztáz majd mindent. (Ha meg nem, rituálisan elégetem a szoba közepén, esetleg az alom alá kerül. :D)
Karakterek szempontjából sem lehetett egy rossz szavam se, egytől egyig jól átgondoltak és érdekesek. Ajánlom figyelembe például Daemant, őt az elején kifejezetten gyűlöltem, de a végére sokat változott a szememben. Ne ijedjünk meg a sok szereplőtől, egyrészt nem mindegyiket kell fejben tartani, másrészt a kötet végén van egy lista róluk, amit bármikor fellapozhatunk, ha úgy érezzük, egy kicsit elvesztünk a nevek tengerében.

Olvasás közben sokszor gondolkoztam el, hogy műfaját tekintve mi illene erre a műre leginkább: vannak benne hard sci-fi részek, emellett megtalálható a történelmi regény/eposz kombinációja is... Ha mindenképp be kell sorolni, fűszeres sci-finek nevezném.
Nyugodt szívvel ajánlom, de mint a bevezetésben is említettem, csak úgy álljunk neki, ha rendesen tudunk rá figyelni, különben nem élvezhetjük teljes egészében.

Szívesen várok mindenféle visszajelzést a posztról, jót s rosszat egyaránt. :)