[Értékelés] Chris Carter: A keresztes gyilkos

Nos az egész úgy kezdődött, úton-útfélen a Moly felületén belefutottam Chris Carter nevébe, és elkezdett érdekelni, mit is esznek annyira a könyvein. Nagyon reméltem, hogy nem egy újabb bóvli került elém, le nem tudtam volna írni azt a szomorúságot, ha egy olyan művel kell felavatnom az e-book olvasómat...

Ulpius-ház, 2014, 428 oldal, e-book

Mit érdemes tudni írónkról? Brazíliában született, a középiskolai évek után az Egyesült Államokban tanult pszichológiát. Az egyetem végeztével kriminálpszichológusként dolgozott, majd gondolt egyet, az öltönyt lecserélte szakadt farmerra, zenész lett belőle. Ismét egy éles váltás következett, befejezte zenei karrierjét, nekiállt könyveket írni, azóta is ezzel foglalkozik. Szimpatikus fiatalember. :)

Első könyve, A keresztes gyilkos, eredetileg 2009-ben jelent meg, nálunk először 2014-ben adták ki. Mondhatni tipikus nyitány ez a kötet, megismerhetjük Robert Hunter és Carlos Garcia gyilkossági nyomozókat, akik a 2 és fél év után újra feltűnő keresztes gyilkos ügyébe csöppennek. A pikantériát az adja, a tettest anno elfogták és el is ítélték... Carter stílusa nekem rendkívül bejött, nagyon gyorsan tudtam haladni a történettel. Érződik a kriminálpszichológus múlt, a személyiségrajzok nem tűntek hiteltelennek, grátiszként élvezetes is volt. A tempó végig rendben van, mondjuk jogos is az elvárás, hogy ne hagyjon lankadni, és falni akarjam az oldalakat. Kifejezetten tetszettek a brutális részek, egy-kettő tényleg elég gyomorforgatóra sikerült, ezt sokan nem tudják elérni, hogy undort váltsanak ki az olvasóból. Amennyiben veteránok vagyunk már a krimik és thrillerek világában, akkor egészen gyorsan ki lehet következtetni gyilkosunk személyét, viszont ez nem zavaró, a levezetés és a finálé mindenért kárpótol. Persze ez a könyv sem 100%-os, leginkább a főszereplő személye miatt...

Pedig Hunter maga a tökéletesség, jól néz ki, végtelenül okos, mellé egy cseppet alkoholista, mert a zsenialitás kéz a kézben jár valamilyen függőséggel. Persze családja, rendes kapcsolata nincs, maximum egyéjszakás kalandok. Ekkor egyből Harry Holy, akarom mondani Hole jutott eszembe, ő is hasonló paraméterekkel rendelkezik. Csak az ilyen karakterekből lehetnek jó főszereplők? Kisebb tanakodás után rá kell jönnünk, igen, ha ma egy sikerlistás könyvet akar írni valaki, kell egy ütős, nem teljesen ép személy, akivel akár még azonosulni is tudunk. A mostani idők nem a Poirot-féle lelkeknek kedveznek. :) Kíváncsi leszek, hogy a következő részekben Hunter személyisége mennyit fog fejlődni, látom benne a potenciált, hogy több is legyen, mint most.

Ajánlom? Még szép! Én is alig várom, hogy a következő ügybe belevágjak Hunter és Garcia társaságában.

BenGa