Agave Könyvek, 2020, 648 oldal, puhatáblás |
Gaimantól ez volt az első olvasásom, de előtte már rengetegen dicsérték nekem, így pozitívan álltam neki a vaskos kötetnek. (Fekve meg se próbáljátok olvasni, borzasztó kényelmetlen.) A borítója, ahhoz képest, hogy ez a 10. évfordulós, bővített kiadás, egyszerűen randa. Próbáltam megkedvelni, de akárhányszor ránézek, méltatlannak érzem a kiadáshoz.
Ahogy észrevettem Molyon, van akit ez a történet elragad, van, aki meg még a 200. oldalig sem jut el. Én az előbbiek táborát erősítem, Gaiman stílusa és 'meséje' Amerikáról és az ő isteneikről abszolút elnyerte a tetszésem. Olvasás közben teljesen ki tudtam kapcsolni, a mostani időszakban ez amúgy is egy fontos szempont, ha új történetbe kezdek. Azt aláírom, hogy nem a leggyorsabb, legpörgősebb fantasy, de ez a tempó passzol a hömpölygő témához leginkább. A fejezetek közé illesztett közjátékok, illetve az "Akik Amerikába jöttek" részek számomra csak pluszt adtak a sztorihoz, kellemes kiegészítői voltak.
Persze nem minden csodálatos ebben a kötetben, például a főszereplő, Árnyék, nem lett a kedvencem. Érthető okokból nem emelkedik ki az alakja az istenek közül, de szürkesége olykor már-már idegesítő mérteket öltött, hogy aztán két fejezettel később jó szívvel gondoljak rá. Ha nagyon bele akarok kötni, megemlíthetném a befejezést is negatívumként, ez a csavar túl egyszerű volt egy ilyen felvezetéshez képest...
Természetesen ajánlom a könyvet, van benne potenciál ahhoz, hogy többször is elolvassuk. :)
BenGa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!