[Értékelés] Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év

 Ha valaki megkérdezi, manapság ki a kedvenc magyar humoristám, elsőként biztosan Kőhalmi neve jut eszembe. Már a Showder Klub-os fellépései is meggyőzőek voltak, az ember biztos lehetett benne, minőségi szórakozást fog nyújtani. Szerencsére ő nem akkor kezdett el könyvet írni, amikor a stand-uposok többsége, és nem is arra ment rá, hogy az előadásai legyenek papírra vetve. Első művében a skandináv krimik, míg a mostaniban a sci-fik világában kalandozott. Lássuk, hogy sikerült ez a kitérő! :) 

Helikon Kiadó, 2021, 252 oldal, keménytáblás

 

A Helikon Kiadó könyveit nagyon szeretem, a borítók általában mindig passzolnak az adott műhöz, ez most sincs másképp. Külön tetszett, hogy az egyik főszereplő, a "maciméz" kiemelt szerepet kapott a grafikán, bár tény, ezáltal elég groteszk lett az összkép.

 450 év... Ennyi idő kell, míg egy mézzel teli flakon lebomlik (jobb esetben). Ezen az intervallumon át kalauzol minket írónk, miközben felvázolja, szerinte hogyan küzd meg az emberiség egyik legnagyobb problémájával, a szemétkérdéssel, ezen belül is a műanyagok végtelen seregével. Azt az elején le kell szögezni, ez nem az a mű, ahol az első oldalaktól a hasunkat fogjuk majd a röhögéstől. Kőhalmi inkább a tőle megszokott okos humorral operál, ami minden esetben remekül reflektál a közelmúlt eseményeire. (Lásd például az Operatív Törzs kifugárázása, vagy azt a jelenséget, hogy manapság minden vacakból sorozatot csinálnak.) Karakterei életszerűek, bárki tudna a környezetéből mutatni egy Reginához, vagy Péterhez hasonló egyént. (Na jó, talán Regina kicsit túl drasztikus, nem biztos, hogy minden társaságban előfordul. :D)

Ahogy Kőhalmi első könyvének, úgy ennek is egyetlen hibája van: a kezdeti lendület a befejezésre elfogy sajnos. Mintha ez lenne a vesszőparipája, a lezárás kisebb csalódást kelt, számomra olyan semmilyen volt. Ettől eltekintve viszont egy élvezetes mű, bátran tudom ajánlani azoknak, akik szeretik Kőhalmit, vagy az utópiákat.

BenGa