Amikor a lelkesedés nem elég - Szabó Róbert: Drift (A remény háborúja II.)

   Első találkozásom a szerző által megalkotott univerzummal nem volt jónak mondható. Hiába olvastam érdekes ötleteket, ezt ellensúlyozta az, hogy a fontos részek kidolgozatlanok vagy éppenséggel túlságosan rövidek voltak, illetve a szereplők tettei, párbeszédei életszerűtlennek hatottak. Kíváncsian vettem kezembe a második kötetet, érdekelt, Róbertnek sikerült-e javítania az első rész hibáin.

Book Dreams, 2021, 466 oldal, puhatáblás (saját kép)

  Felkelti figyelmünket a borító, de egy alaposabb szemrevételezést követően csalódást okoz. Ezek a torzított autók a háromféle betűtípussal rosszul néznek ki, engem kifejezetten bosszantott az igénytelensége. A könyv strapabírónak tűnik, ennek ellenére a sarkainál elkezdett kopni, pedig nem kellett kiállnia extrém körülményeket, szimplán a szekrényemen tartottam. Belül sajnos rengeteg hiba található, erre később visszatérek.

   20 évvel járunk a Fekete hétfő tragikus eseményei után. A világon egyre többen tüntetnek az IT Arénák ellen, megnövekedtek a természeti csapások, lassan mindennaposak a földrengések, pusztító viharok. Két fő részre bontható a cselekmény, az egyikben Creg, míg a másikban leginkább John szemszögéből követhetjük a történéseket. Aki olvasta az első könyvet, annak hamar feltűnhet, hogy a két srác szinte ugyanolyan, mint a Kibervér főszereplői, Tyler és Carlos. Creg örökölte előbbi agresszív, erőszakos természetét, míg utóbbi lelkizős, "hősszerelmes" mivolta Johnra maradt. Ezzel nem is lenne probléma, amennyiben több hasonlóságot nem lehetne a két könyv között felfedezni.

   Ugyanabba a hibába esett Róbert, mint az első kötetnél. A körítés elveszi a helyet az érdekesebb/fontosabb dolgok elől, így például ahelyett, hogy jobban megismernénk a kialakult új társadalmi rendszer milyenségét, többet tudunk meg Creg nemi életéről, meg arról, hogy milyen kemény gyerek a gerincébe ültetett chipnek köszönhetően. A drogos-játékfüggő szál szintén az első rész sajátossága volt, másodszorra nem okozott izgalmat az olvasása. Kaotikusan követik egymást az események, sok esetben logikátlanul, ez Karimnál figyelhető meg a legjobban. Az egyik fejezetben még Creggel beszélget, a következőben pedig már el is temették a családjával együtt. Két oldal múlva viszont arról diskurálnak, hogy a gyerekei micsoda vagyont örököltek tőle, mennyire szerencsések... A párbeszédek megmaradtak életszerűtlennek, ennek tanulmányozásához ajánlom a 21-22. oldalon található szösszenetet a két riporternő között, illetve az ahhoz kapcsolódó tüntetést. Sok a sablon a kötetben: maga a helyszín, az amerikai tinik ábrázolása, és persze nem maradt kijátszatlanul a "gonosz oroszok" kártya sem. Nem tudom mi késztette Róbertet arra, hogy női szereplőit egy kivételtől eltekintve ennyire könnyűvérűnek mutassa a könyv folyamán, ez nagyon visszás, már-már bántó, még férfi szemmel is. A szakmainak tűnő részek nem hatnak hitelesnek, a "kedvencem" a hurrikán epicentruma szókapcsolat volt. Ezek mellé társul a rengeteg helyesírási, tördelési hiba, ami arra enged következtetni, hogy se szerkesztője, se korrektora nem volt ennek a műnek. Kár, nagyon kár... (Főleg a végéért.)

  Legnagyobb gondja a kötetnek, hogy egyszerre túl sok zsánert szeretne magába foglalni, ami ebben a formában sajnos egy nagy katyvaszt eredményez. Jelen állapotában a könyv nem vet jó fényt sem a kiadóra, sem az íróra. Csak saját felelősségre ajánlom az elolvasását, én szóltam! Két üst az ötből.

BenGa 

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.