11/23/2021

[Értékelés] Szabó Róbert: Kibervér - A remény háborúja I.

 Ismét egy elsőkönyves, ezúttal Szabó Róbert szavazott nekem bizalmat, és elküldte könyvét értékelésre. Ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget! A kötet a Book Dreams kiadónál jelent meg. Profiljukban rengeteg műfaj megtalálható, oldalukat itt éritek el.

Book Dreams, 2021, 348 oldal, puhatáblás

 

Nos, a borító sajnos csak részben felel meg az én elvárásaimnak. Már a fedelén három különböző betűtípus van, ami nem esztétikus, illetve a hátsó részhez sikerült egy olyan betűtípust választani, ami nem kezeli az ékezetes betűket rendesen, így például az ő betű nagyon elüt a többitől. Maga a grafika színvilágában rendben van, a rajta szereplő hölgyemény valamilyen szinten kötődik a történésekhez.

 Ambivalens érzésekkel tettem le a könyvet, vannak nagyon jó részei, de megjártam vele a poklot is. Szerintem kezdjük a pozitív elemekkel. Róbert leírásai rendkívül hangulatosak, a fantáziát alaposan megdolgoztatja részletességével, sokszor úgy éreztem, mintha ott lennék az adott szereplő jelenetében én is. Hangulatteremtésért sem kell a szomszédba mennie, nekem nagyon bejött ez a végig uralkodó borongós, reménytelen légkör; egyáltalán nem hiányzott belőle semmiféle vidámság.

 Maga a sztori két nagyobb részre bontható: az egyikben megismerkedhetünk Terryvel, aki drog- és játékfüggő, a másikban pedig Carlos, a sofőr veszi fel az események fonalát. A kettő között összekötő kapocsként megjelenik Tom, Terry kisebbik fia, aki túlélte apja mészárlását még az elején... Ha a fülszövegből indulok ki, akkor egy olyan történetet várnék, ami elmeséli, miért is vágynak vissza az emberek a középkori állapotokba, miért tartják a modern dolgokat minden rossz okozójának. Közben az érdekesnek tűnő halhatatlanság kérdésébe is mélyen elmerülünk, illetve megismerjük a világot, ahol egyszercsak nincsenek kormányok, csak a társadalom. Ehelyett a könyv első felében egy zavaros, akciófilmszerű látomásba csöppenünk, ahol Terry egy dizájnerdrognak köszönhetően halhatatlan lett, ezzel megindítja keresztes hadjáratát az általa csak szörnyeknek titulált és hallucinált emberekkel szemben. Csak pár mondatban van megemlítve, hogy sokan utálják a modern dolgokat, később egy "Élet feketéi" nevű csoportosulásba lesznek bepakolva, és ennyivel elintéztük a fülszöveg eme részét. A "Megváltó" láthatóan nagyon nem tud mit kezdeni helyzetével, irtózatosan szenved. Amikor nem az önmarcangolásban leli "örömét", akkor meg mindent és mindenkit megöl, felrobbant, fenyeget. Rendkívül ellenszenves volt végig, majdhogynem örömtáncot jártam, amikor végre sikerült eltenni őt láb alól. Említettem, hogy tetszett az alaphangulat, de itt elérünk egy olyan szintet, amikor már nem élvezetes a komorság. Carlos szála sajnos nem mutat javulást, annyi a különbség, hogy itt már túlvagyunk az MI által elszabadított hisztéria vírus pusztításán. Közben pedig szembeötlik, hogy a párbeszédekkel valami nagyon nincs rendben. Sokáig gondolkoztam, mivel is lehetne leginkább jellemezni őket: van, amelyik nagyon túlírt, némelyikre nem is lenne szükség, vagy egyszerűen csak gyermetegnek hat, esetenként életszerűtlen (főként Terry etapjában). Értetlenül álltam a jelenség előtt, azt hittem, aki ilyen leírásokat tud alkotni, az a párbeszédekkel is megbirkózik... Ezeken a kisebb-nagyobb problémákon még talán túl is tenné magát az ember, ha a lezárás valami fenomenálisra sikerül, viszont kegyelemdöfésként ez sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. "A katasztrófa szinte felemészti a teljes világot, és csak egy tízéves gyerek józan megítélésén és döntésén múlik, hogy az emberiség a feledés homályába vész-e vagy sem." Ez a rész és a fülszöveg utolsó kérdése pár oldalon van lezavarva: epikusságot és kifejtést csak nyomokban tartalmaz. Tom, a tízéves gyerek egy nagyon gyenge mellékszereplő, mégis úgy van feltüntetve, mintha ő vinné a hátán az egész történetet. Egyedüli érdekesség annak a felvetése, hogy a jövőben érdemes lenne tanultsághoz/műveltséghez kötni a szavazójogot... Erről szerintem órákig el lehetne vitatkozni.

 Sci-finek íródott, de nem olyan erős benne ez a vonal, sőt elég halványan pislákol. A fantasy-s részek valahogy jobban lekötöttek, így egyezzünk meg abban, hogy a mű valahol a sci-fi és a vegyesfelvágott között mozog, lehet a fantasy jobban feküdne Róbert stílusához. A szerkesztés, korrektúra egészen jó, bár itt is megfigyelhető, hogy a vesszők olyan helyeken tűnnek fel, ahol semmi keresnivalójuk. 

 Egy szó, mint száz, ennek a történetnek még érnie kellett volna egy keveset, megkockáztatom az egészet át kellene írni. Jelen állapotában kesze-kusza, a lényegi részek pedig csak elenyésző szerepet játszanak. Megvan a potenciál Róbertben, de hiányzik az az átütő erő, ami kiemelné a művet. Ennek megfelelően nálam csak 2 és fél üst az ötből.


BenGa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!