Ismerd meg a Vöröskeresztet! - Dömötör László: A Hold hősei

    A mai napon rendhagyó módon egy ifjúsági regény kerül az üstbe. Dömötör László egy jövőben játszódó, kalandos történeten keresztül igyekszik megismertetni a fiatalokkal a Vöröskeresztet, annak fontosságát és értékrendszerét.

Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete, 2022, 198 oldal, puhatáblás (saját kép)

   Idejét sem tudom már, mikor volt a kezemben utoljára ifjúsági könyv, úgyhogy amikor az író felkeresett, hogy lenne-e kedvem elolvasni a történetét, örömmel mondtam igent. Így utólag talán bevallhatom, kicsit féltem, hogy nem tudok majd kellőképpen ráhangolódni, de már az első pár oldal után eloszlott a kétségem. A történet 2109-ben játszódik, főszereplője pedig Ben, a spanyol fiú, aki Szeléné Holdvárosba indul a Bolygóközi Vöröskereszt önkéntesképző nyári táborába. Már a Holdra vezető út sem mentes az izgalmaktól, de a valós kaland csak a bázison kezdődik. Egy több száz éves levelet kézbesítenek neki, amiben egy rejtélyes vers található. Mire akarják rávezetni a küldeménnyel, valódi egyáltalán? Ki lehet a feladója? Újdonsült barátaival, Lunával, Svennel és Gergővel állnak neki kibogozni az esetet. Miközben egyre jobban beleássák magukat a titkokba, még csak nem is sejtik, milyen komoly ügybe bonyolódtak bele. A nyomozás során megismerkednek a Vöröskereszt alapításának történetével, illetve az alapító, Henry Dunant életével.

   Ahhoz képest, hogy voltaképp magánkiadásban jelent meg a történet, igazán mutatós kiadvány lett. Tetszik a borító, a használt betűtípus passzol az űrbéli témához. Egyetlen apró baki, hogy a tördelőprogram sok esetben elég üresen hagyta bizonyos oldalak utolsó sorának végét, illetve néhány esetben rosszul választotta el a szavakat. Ezt leszámítva nem találkoztam egyéb hibával, úgyhogy tíz mezei piros pötty jár eddig! :)
   Dömötör Lászlónak ez az első regénye, mégis olyan érzésem volt olvasás közben, mintha már a sokadik lenne. A cselekmény kellően pörgős, egy percre sem fullad unalomba. Az edukációs részek a Vöröskeresztről egyáltalán nem szárazak vagy szájbarágósak, ráadásul azoknak is tartogat új információkat, akik azt hitték, már mindent tudnak a szervezet alapításának körülményeiről. Bár a szerző inkább kalandregényként jellemezte A Hold hőseit, azért a tudományos fantasztikus részek is kellőképp megállják a helyüket. Nekem kifejezetten tetszett például, ahogyan elképzelte a Hold benépesítését, illetve érdekesnek találtam, hogy a fenntartható étkezést beépítette a történetbe. Grátiszként olyan hasonlatok vannak a kötetben, amilyenekkel már régen nem találkoztam, egy-kettőn hangosan felröhögtem. Kigyűjtöttem pár kedvencemet:

• "Most még meg vagyok kavarodva, mint óvodás a sztriptízbárban, (...)"
• "Már úgy össze vagyok zavarodva, mint kaméleon a festékboltban."

   Örültem, hogy a szereplők nem lettek eltúlozva, a tinik teljesen hétköznapiak: megtalálható köztük a nagydumás, a félénk, de hatalmas szívvel rendelkező, vagy éppenséggel a "vezér". A főgonosz viszont számomra csalódás volt, nem is szerepelt sokat, meg túlságosan "sótlannak" éreztem. Remélhetőleg a folytatásban erre kicsit jobban figyel majd az író.

   Valahogy így képzelem el a modern kori ifjúsági regényt, megvan benne minden, amivel fel tudja kelteni a fiatalok figyelmét, és le is tudja őket kötni mindaddig, amíg ki nem olvassák a kötetet. Ezen felül az idősebbeknek is bátran merem ajánlani a kötetet, kellemes kikapcsolódást tud nyújtani. Négy és fél üst az ötből.

 

Készítettem egy interjút Dömötör Lászlóval, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessétek őt. :)

Dömötör László (Kép forrása: moly.hu)

15 éve vagy a Vöröskereszt tagja. Anno miért léptél be a szervezetbe?

Dömötör László: Közel 15 éve dolgozom főállású munkatársként a Vöröskeresztnél. Ezt megelőzően hasonlóan hosszú időt töltöttem a közigazgatásban, ahol ügyfelekkel foglalkoztam. Mindig vonzottak az olyan feladatok, amelyek az emberek sorsának, ügyeinek előremozdítását szolgálták, és úgy éreztem, a világ legnagyobb humanitárius szervezetének kötelékében még többet tehetek a közösségért.

Hogyan jutott eszedbe A Hold hőseinek ötlete?

D.L.: Korábban a Vöröskeresztről én is csak annyit tudtam, mint az átlagemberek (véradás, adományozás), a szervezetnél eltöltött idő alatt azonban megismerhettem a Vöröskereszt történetét is, és ez a sztori olyan izgalmas és megrendítő, hogy – bevallom – mélyen megérintett. Elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy ezt a kivételes történetet hogyan lehetne minél több emberhez eljuttatni. Mivel az én legfőbb fegyvereim a szavak, adódott a gondolat, hogy írok erről egy olyan könyvet, ami nem a hagyományos ismeretterjesztő formában, hanem egy izgalmas regény cselekményébe csomagolva, szórakoztató módon meséli el azt, hogyan született és miről is szól a Vöröskereszt és valójában mi rejtőzik a vörös kereszt embléma mögött.

Aztán vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy még jobban megcsavarom ezt az egész ötletet, a történetet „kilövöm” az űrbe, és egy fantasztikus kalandregény formájában mesélem el. Így nem csak a Vöröskereszt múltját mutatom be az olvasónak, hanem egy kicsit bepillanthatunk a jövőjébe is. Gondoltam a fiatalokra is, hiszen fontos számomra, hogy a humanitárius gondolatot minél fiatalabb korosztályok felé közvetítsük. Így született meg egy olyan regény, ami a kamasz főhősök és a rejtélyes nyomozás miatt az egészen ifjú olvasóknak is izgalmas és vonzó lehet, ugyanakkor a történelmi háttér és sci-fi világ a felnőttek számára is érdekessé teheti.

Mennyi idő alatt írtad meg Benék kalandjait? Akadtak nehézségeid a mű születése közben?

D.L.: Az elmúlt időszakban elszenvedett járványhelyzet nagyban hozzájárult a mű megszületéséhez. A korlátozások időszakában, a lakásba szorulva több idő jutott arra, hogy a fejemben körvonalazódó történet regény formát öltsön. A feje tetejére álló világban különösen jó érzés volt elmerülni az elképzelt jövőbeli világban, és felépíteni annak részleteit. Súlyos akadályok nem merültek fel, bár volt olyan pillanat, amikor még én sem tudtam, hogyan folytassam a történetet. Bevallom, a fő mondanivalón túl nem készítettem előre cselekményvázlatokat, így sokszor én magam is együtt izgultam a szereplőimmel, vajon hogyan fognak kimászni abból a kalamajkából, amibe én magam kevertem őket. Úgy gondoltam, ha én nem tudom előre, mi lesz a sztori vége, talán az olvasó számára sem lesz kiszámítható. Így, a rövidebb pihenőkkel együtt 3-4 hónap alatt készült el a kézirat első változata. A szöveg átesett egy lektoráláson, utána újabb egy hónap munka következett a kézirat átdolgozásával. A szerkesztést és a borítóterv elkészítését követően adtam át a kész anyagot a munkáltatómnak, amely nagyon pozitívan állt hozzá, és ekkor már én is hittem benne, hogy lesz ebből még könyv. Fontos kiemelnem, hogy mivel a kötet a Vöröskereszt saját kiadásában jelent meg, könyvesbolti forgalomban nem kapható, viszont így a bevétel is teljes egészében a szervezet közhasznú céljaira folyik be.

Korábban is foglalkoztatott az írás? Ha igen, miről/mikről írtál?

D.L.: Amióta megtanultam olvasni, mindig is szoros barátságban álltam a könyvekkel. Természetesen egy idő után én is úgy éreztem egy-egy könyv elolvasása után, hogy ilyet én is tudnék írni. Komoly próbálkozásaim viszont nem voltak, csak most éreztem úgy, hogy van olyan mondanivalóm, amit szeretnék szélesebb közönségnek elmesélni. És persze most azt is beláttam, hogy mégsem olyan egyszerű egy regény megalkotása. Hiába van ötlet és szókincs, meg kell tanulni az írás fortélyait, ezen az úton remélhetőleg én is elindultam. A legfontosabb annak felismerése volt számomra, hogy a művet nem magamnak írom, hanem az olvasónak, tehát szükséges egy harmadik szem, ami minden leírt mondatot egy kicsit távolabbról szemlél. Meg kellett tanulnom többször visszatérni egy adott fejezethez, különböző hangulatokban újra és újra elolvasni és ha szükséges volt, kíméletlenül belenyúlni a már elkészült részekbe is.

Egy interjúban megemlítetted, hogy a Szíriusz kapitány nagy hatással volt rád. Ezen kívül inspirált még valami alkotás közben?

D.L.: Számomra a Szíriusz kapitány kalandjai címen a 80-as években futó könyv- és rádiójáték sorozat jelentette a legfőbb inspirációt, ezek minden nyári szünet csúcspontját jelentették. Hétről-hétre vártam a rádióban az újabb epizódokat, és mikor már ezredszer hallgattam vissza a magnókazettákról, még akkor is szanaszét izgultam magam rajtuk. Ezen kívül meghatározó olvasmányélményeim voltak a klasszikus sci-fik Arthur C. Clarke- tól egészen Lőrincz L. Lászlóig, de akár említhetném Fehér Klárától a Földrengések szigetét is. Sőt, akkoriban én még Pirx pilóta mai szemmel már röhejes látványvilágú tévés kalandjait is tátott szájjal bámultam. Azt hiszem, ez a kissé retró hangulat és optimista világszemlélet érződik is a regényben, de a komoly téma mellett az volt a célom, hogy az olvasót egy olyan világba repítsem el, ahol jól érzi magát, és ahova talán később is szívesen visszatérne.

Mik a terveid a jövőre nézve? Folytatás A hold hőseihez, esetleg más jellegű írások?

D.L.: Ahogy az előbb is említettem, a regényben felépített jövőbeli világban én nagyon jól éreztem magam, és a karakterek is a szívemhez nőttek. A kötetet szándékosan nem terveztem túl terjedelmesre, hogy a kevésbé gyakorlott olvasók is szívesen kézbe vegyék. Emiatt fájó szívvel rengeteg ötletet ki kellett hagynom belőle. Így viszont adja magát a folytatás, ami már el is készült. A főhősökre újabb kalandok várnak, és annyit elárulhatok, hogy a csapat is kibővül egy újabb szereplővel. A következő rész megjelenése az olvasóktól függ, ha sokan olvassák és szeretik a Hold hősei első kalandját, akkor biztosan utazunk még együtt a Holdra.

 

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.