2022. március-április összegzése BenGa részéről

   A tavasz első két hónapja seperc alatt eltelt, így eljött az összegzés ideje. Volt itt minden, mint a búcsúban: krimi, sci-fi, fantasy, játékkönyv... Nagyobb részükről poszt is készült, azok linkjét majd a kép alatt megtaláljátok, a rövidebb ismertetőket pedig bemásolom. :)

Amikről bejegyzés készült:

• Manninger Barnabás - Szlobodnik Gábor: Karavánkísérők / A háromszemű visszatérése
  
• A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név
• Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő
• Nikolasz Dimitrov: Valóságok dílere
• Jacqueline Harpman: Én, aki férfit nem ismertem
• Octavia E. Butler: A magvető példázata
• László Zoltán: Mindig egyre több 
• Eve Rigel: Kelepce 
• Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part  
  

 
Amiket csak Molyon értékeltem:

Anthony Burgess: Gépnarancs

   Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Első körben a szleng miatt, ha arra nem áll át az agyunk, akkor szerintem nem nyújt igazi szórakozást. Viszont amikor már kapásból tudjuk vagy éppenséggel kikövetkeztettük az adott szó jelentését, kellemes tempóban lehet vele haladni. Ha valaki nagyon nem boldogul vele, itt egy remek szótár angolul a Wikipedian. link

   A felépítéssel nincsen probléma, rövidsége ellenére egy teljes történetet kapunk. Az olvasás közben felmerülő kérdések valóban a mai napig aktuálisak, viszont Burgess megoldása a végén számomra érdekes volt (már ha jól értelmeztem). Tényleg elég lenne annyi a fiatalkorú bűnözőknél, hogy pár év javító után visszaengedjük őket az életbe, hiszen benő a fejük lágya? Nekem túlságosan egyszerűnek hat, lehet a hatvanas években ez egy járható út volt, de ma már nem megoldható ebben a formájában, rengeteget változott a világ azóta. Kíváncsi lennék a 2020-as években hogyan írta volna meg Burgess ezt a történetet.

   Összességében nem bánom, hogy egy újabb klasszikussal bővítettem az olvasmányaim listáját, egyszeri olvasásra mindenképpen ajánlom.

 

Vi Keeland - Penelope Ward: Rebel Heir - Lázadó örökös

   Nem csalás, nem ámítás, tényleg elolvastam ezt a könyvet! Pusztán a tanulmányozás vezérelt, igazán kíváncsi voltam, hogy mit esznek az ilyen borítóval rendelkező műveken. Szerintem megfejtettem a titkot. (Előre leszögezem, senkit sem szeretnék megbántani.)

   Ez egy mese amerikai felnőtteknek, telepakolva a lehető legtöbb klisével, amit már ismerhetünk különböző filmekből, délutáni szappanoperákból. Lássuk a receptet (ami ugyebár nincs kőbe vésve, bármelyik pontja szabadon variálható):

– Végy egy leányzót, aki ártatlan(nak tűnik).
– Adj hozzá egy macsó fiút, aki a külvilágnak keménységet mutat, de belül meg ahw egy érző lény.
– Ereszd őket össze mielőbb egy nagyon menő helyen, hogy egymásba habarodjanak, majd fejezeteken át húzhassák egymás agyát. Természetesen a srácnak csak a szex járjon a fejében, ezt írd le minél részletesebben!Például már attól feláll a farka, hogy a kisasszony káromkodik. Itt elég erősen vertem a fejem a falba. Később a lányt is be lehet venni a játékba, annál jobb, minél konkrétabb utalásokat ad!
– Ne felejts el szomorú háttértörténetet adni nekik, ettől közelebb érezheti magához őket egy kicsit az olvasó!
– Ha ez megvan, és a srác kellően meg/elpuhult, fűszerezd meg a történetet egy olyan eseménnyel, ami válaszúthoz tereli a kapcsolatukat!
– Ha nem bírod egy könyvben befejezni a mindenféle testnedvtől és nyáltól csepegő történetet, írj egy olyan befejezést, ami miatt nem győzik kivárni a második részt!

   Persze megértem az igényt, amiért ezek a művek megszületnek, hiszen a Romana, meg Julia kisfüzetekkel is Dunát lehet rekeszteni, de… Valahol nem akarom elhinni, hogy emberek arról akarnak olvasni, hogy egy kitalált, izmos ember gondolatban éppen hova eresztené magjait az általa kiszemelt lányra. Olykor annyira közönséges a helyzet és a nyelvezet a könyvben, hogy konkrét fizikai fájdalmat okozott haladni vele. Az én értékrendszeremnek nagyon visszataszító volt ez az „élmény”. Ennek ellenére mégis jó volt valamire, legalább addig sem a zsírmirigyem okozta fájdalomra figyeltem. Az is valami.

   Még egy dologra jöttem rá, nem véletlenül akarnak sokan túladni ezeken a könyveken. Egy darabig biztosan szórakoztató, amíg 30-40 ilyen van egy könyvespolcon, de eljön az idő, amikor iszonyatosan kellemetlen lesz róla magyarázkodni…

   Köszönöm, hogy velem tartottatok a FekáliaFürdő mai részében, most egy darabig visszavonulok, mert ennyi szemetet nem lehet büntetlenül végigolvasni. Addig is olvassatok sokat és jókat drága drúgjaim!

 

Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása

   Amennyire vártam Molly Southbourne történetének folytatását, annyira csalódottan tettem le a könyvet. Egyelőre nem tudom hova tenni, több kérdést vet fel a cselekmény, mint amennyit megválaszol (és akkor az előző részt figyelembe se vettem). Remélem kap egy méltó, mindent lezáró befejezést, abban az esetben megbocsátom ezt az átvezetést.

 

Adam Wisniewski-Snerg: A lator evangéliuma

   Egyik ismerősömnek média szakon van Lengyel sci-fi irodalom kurzusa, ott volt kötelező a mű. A fülszöveg tanulmányozása után úgy gondoltam, hogy ezt nekem is el kell olvasnom, aztán most itt ülök egy kicsit értetlenül, rengeteg kérdéssel.

   Kezdjük ott, hogy miért épp így lett fordítva a cím? Snerg állítólag tagadta, hogy vallásos felhangot szeretett volna adni könyvének, a cím is 'A gazember szerint', ha Google fordítóval esünk neki. Fakó Jack nevében a Fakó lengyelül inkább valamiféle szürkét jelöl, bár itt talán engedhetünk a fordítói szabadságnak, ugyanúgy érdekes, hogy miért ezt kapta. Maga a szöveg ezeken kívül szerintem rendben van, a darabosságot, amit pár értékelésben írtak, nem igazán véltem felfedezni.

   Mi szeretne lenni ez a könyv? Társadalomkritika? Egy hatalmas metafora? Minek köszönhető, hogy a könyv második fele inkább hasonlít valamiféle drogos tripre? Muriel kit szimbolizál? Csupa kérdés, amire nem feltétlen fogunk választ találni, de lehet ez volt Snerg célja, hogy gondolkozzunk el egy kicsit. Nekem kifejezetten tetszett ez a könyv, igaz én oda és vissza vagyok a keleti írók elborultságától, így könnyebben csúsznak az ilyen alkotások. Ha valami különlegesre vágynátok drága drúgjaim, akkor nosza, vegyétek kezetekbe ezt a könyvet. Ne riasszon meg titeket az alacsony százalék.

 

Szollár Bence: Az emelet és más horrornovellák

   Rólam tudni kell, hogy a horror és thriller zsánere körülbelül semmilyen érzelmet nem tud kiváltani: míg mások szörnyülködnek, vagy hetekig borzasztó rémálmok közt vergődnek kényelmetlen ágyukban egy-egy erősebbnek gondolt alkotás után, addig én fapofával haladok a történetben. Kíváncsi voltam, hogy Bence könyve mit hoz ki belőlem.
   

   Már az első történetnek sikerült meglepnie nem várt befejezésével, ezt jó előjelnek gondoltam. A kötetben 25 novella található, ezek nagyjából egységes színvonalat képviselnek. Közös jellemzőjük, hogy a család és a gyerekek köré épülnek fel, nagyban felhasználva a természetfelettiben rejlő lehetőségeket. Helyenként kicsit ismétlődő, de ez a tényező nem annyira zavaró, nem fogjuk miatta a könyvet félbehagyni. Érezni a Bencében rejlő tehetséget, viszont van még mit csiszolni a stílusán. Ha sikerrel történik mindez, nagy jövő állhat előtte a magyar piacon.
 

   Összességében elégedett vagyok, a művet pedig csak ajánlani tudom azoknak, akik még nem ismerik Bence munkásságát. Akiknek pedig volt már szerencséjük hozzá, azok pedig ne hagyják ki ezt se. :)

A Galatika XL számáról majd később lesz értékelés, az viszont havi rendszerességgel várható a jövőben, ugyanis előfizettem a magazinra. :)

Nos, nekem így telt az előző két hónap olvasásügyileg. Ti miket olvastatok? Melyek voltak a kedvenceitek? :)

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.