Be kell vallanom, eddig nem igazán vonzottak az olyan sci-fik, amikbe csempésztek több-kevesebb horrort is. Ebből kifolyólag az Alien filmek nekem kimaradtak (az ehhez kapcsolódó könyvek aztán végképp), nem játszottam a Dead Space-szel. Ennek ellenére érdeklődéssel vettem kezembe S. A. Barnes regényét, a fülszöveg meggyőzött, hogy érdemes vele egy próbát tennem.
354 oldal, Metropolis Media, 2022, puhatáblás (saját kép) |
Claire utolsó útján van az űrben, mint kommháló javító. Csapatával már hazafelé készülődnek, amikor egy vészjelzést észlelnek váratlanul. A jel helyére érkezve igazi meglepetésben lesz részük: a húsz évvel ezelőtt eltűnt Aurora luxusűrhajót találják meg. A felfedezésért járó várható jutalom mindannyiuk életét helyretenné, ezért kis hezitálás után a dokkolás mellett döntenek. Azonban a hajón nagyon nem stimmelnek a dolgok. A falakra vérrel írt üzenetek vannak írva, az utasok és a legénység egytől-egyig halott. Mi okozhatta a tragédiát? Megéri vajon az ügy felgöngyölítése Claire-éknek?
Ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Maga az alapötlet szerintem teljesen jó, viszont ennek kibontása már nagyon hullámzó színvonalú. Egymást váltogatják az izgalmas, figyelmet teljesen lekötő részek, és az unalmas, már-már ásításra késztető jelenetek, háttértörténetek. Például Claire múltját elég lett volna egyszer megemlíteni, akkor részletesen bemutatni, nem pedig kismillió alkalommal utalni rá úton-útfélen. Nem mellesleg jogosan merül fel az olvasóban a kérdés, hogy a főhősnő ekkora traumával és mentális problémával hogyan lehet egy űrhajó parancsnoka? A hangulatteremtésért viszont jár a tíz mezei piros pötty, ennek a kötetnek ez a fő erőssége, jellemzően inkább az első szakaszban. A másodikban, amikor a múlt és jelen közti ugrásokon túl vagyunk, inkább már az akció dominál, és a történtekre megkapjuk a magyarázatot... Nos, ott mindenki maga döntse majd el, hogy validnak érzi-e. A szereplők kicsit sablonosak, főleg a legénységnél érezhető ez. Voller karakterét személy szerint simán kihagytam volna, hiába passzolt a többiek közé a ,,Ki, ha én nem?" stílusával, egyszerűen nagyon bosszantott. Mondjuk Claire is, nem vagyok hozzászokva az ilyen szintű nyűglődéshez. Érdekes megfigyelés, hogy az Öldöklő-naplókhoz hasonlóan (Amiről nemsoká megszülöm majd az értékelést, ígérem.) itt is feltűnik, hogy a jövőben a cégek milyen alattomosak, ha a pozíciójukról van szó. Tényleg ez várható a jövőben, vagy csak egy jól bevált elemként alkalmazzák a szerzők?
Hogy az összkép árnyalódjon, azt érdemes megemlíteni, hogy S. A. Barnes-nak ezen a néven ez az első könyve, korábban Stacey Kade-ként publikált, leginkább YA regényeket. Ennek fényében szerintem el lehet nézni a kisebb hibákat, mert alapvetően egészen szórakoztató könyvre sikeredett a Síri csend. Reméljük idővel az írónő stílusa kiforrottabb lesz, rátalál a saját hangjára és további történetekkel bizonyítja tehetségét. Négy üst az ötből.
BenGa
Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket
Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi
felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!