És így lett ember a droidból... - Martha Wells: Az Öldöklő-naplók I-IV.

Martha Wells amerikai SFF szerző, nevéhez számos regény köthető. 1993-ban jelent meg az első könyve, ami az Ile-Rien című fantasy sorozatának nyitódarabja volt, a ,,The Element of Fire". Említésre érdemes még a ,,Books of the Raksura" ciklusa, amit 2011 és és 2017 között írt, emellett pedig alkotott még a Csillagkapu és a Star Wars világában is. Az átütő sikert azonban csak az Öldőklő-naplókkal érte el, mellyel számos díjat nyert. Itthon a Fumax Kiadó gondozásában ismerkedhetett meg a tudományos fantasztikumra fogékony közönség az írónő munkásságával.

 

A sorozat eddig magyarul megjelent kötetei (saját kép)

2018, 152 oldal, keménytáblás

Már az első kötet belecsap a lecsóba: főszereplőnket, a magát csak Öldöklőnek nevező BiztEgységet egy menekítési akció közepén ismerhetjük meg. (A BiztEgységek speciálisan gyártott droidok, amik feladata, hogy megvédjék a biztonsági céggel leszerződött ügyfeleket.) Különlegessége, hogy feltörte a vezérmodulját, ezáltal saját maga ura. Ennél a küldetésnél a MegóvAux alkalmazásában áll, ők azonban nem is sejtik, hogy öntudatra ébredt az ember kinézetű droid. A történet akkor válik izgalmassá, amikor egy másik, szintén a bolygón kutatásokat végző csoporttal megszakad a kapcsolat, valamint kiderül, hogy a planéta térképét valaki szánt szándékkal meghamisította. Dr. Mensza és csapata kénytelen lesz utánajárni az eseményeknek, ha életben akarnak maradni.

Amikor elkezdtem a kötetet, nagyon megfogott az a kicsit sötét hangulat, ami az írásmódot jellemezte. Ahogy haladtam a történetben, úgy kerültek elő a kisebb-nagyobb hiányosságok. Példának okáért nagy világépítésről, bemutatásról ne is álmodjunk, az nem ennek a sorozatnak lesz a védjegye. Utalásokat persze kapunk, hogy miként alakult az emberek sorsa ebben az elképzelt jövőben, azonban a miértekre nem lesz válasz. Ennek az is lehet az oka, hogy kisregényről beszélünk, aminek a terjedelme nem feltétlenül engedi meg a nagyobb lélegzetvételű ismertetéseket, de lehet szándékos, hogy a mi fantáziánk dolgozzon egy fokkal jobban az átlagosnál. Ennél a résznél még egy érdekes dolog figyelhető meg, mintha Wells nem is az általa kitalált világban alkotna; ahogy Öldöklő ismerkedik önmagával, úgy az írónő is csak keresi a saját ,,hangját". Ebből kifolyólag a karakterekkel sem lehet mindenki kibékülve, én mégsem mondanám, hogy rosszak lennének, csak olykor hiányzik belőlük az a bizonyos plusz. Az öntudatra ébredt droid azonban szerintem kellőképpen érdekes, nekem tetszett, hogy bizonyos szinten introvertált, valamint a sorozatfüggősége. A cselekmény egészen leköti az embert, ha rá tud hangolódni, én kíváncsian vártam, hogy a második rész miként folytatja az el nem varrt szálakat. Érdemes megemlíteni, hogy a Kritikus rendszerhiba 4 díjjal is büszkélkedhet (Hugo, Alex, Locus, Nebula), valószínűleg nem érdemtelenül.

 

2019, 160 oldal, keménytáblás

A Mesterséges sorsban az kerül fókuszba, hogy Öldöklő miért éppen így nevezte el magát. Mint kiderül, korábbi megbízatása során legalább 50 emberrel végzett, de a biztonsági cég törölte a memóriáját, ezáltal a történtekből nem sokra emlékszik. Kutatásai során rátalál az esemény helyszínére, azonban nem olyan egyszerű eljutnia oda, mint gondolta. Segítségére a KÖX, egy kutatóhajó lesz segítségére, ami egy rendkívül gyakorlatias mesterséges intelligenciával rendelkezik. Bár a szövetség kényszerű, a cél érdekében a BiztEgység még ezt is bevállalja. Képes lesz szembenézni tettével?

 

Ez a rész valahogy jobban tetszett, mint a kezdés. A főszereplő karaktere jobban árnyalódik, de közben megmarad ugyanaz a szórakoztató jelenség, mint amilyennek megismertük. Jó ötlet volt behozni mellé KÖX-t, eszmefuttatásaik nem voltak unalmasak, az MI remek meglátásaival szerintem elég nagy segítséget nyújtott a BiztEgységnek. Nem mellesleg mulatságos volt, ahogyan mindketten el tudtak merülni a sorozatokban. :) A kötet második felében zajló történet passzolt az eddigiekhez, Öldöklő egy idegen csapattól fogad el egy megbízást, ami természetesen nem könnyedségével nyerte el a figyelmét. Itt már KÖX tanácsát megfogadva, az elvégzett testi módosításokkal jelenik meg, ezzel is közelebb kerülvén ahhoz, hogy inkább emberként tekintsenek rá, mint droidként. (Nem mellesleg így nehezebben is bukik le a Cég emberei előtt.) Feltűnő, hogy szabad tudattal is mennyire védelmezi ügyfeleit, ha kell, akkor könyörtelen módon végez bárkivel, aki az övéit veszélyezteti. Pedig valahol még dúl benne az, hogy hagyja őket a sorsukra, ha az adott helyzet azt kívánná... Az akciódús jelenetek nagyon tetszettek, ez is egy erőssége volt ennek a résznek. A Mesterséges sors szintén Hugo-, valamint Locus-díjas lett.

2022, 336 oldal, keménytáblás

Itthon a harmadik és negyedik etap egy kötetben jelent meg tavaly. A Trójai protokollban a Kritikus rendszerhibában megismert SzürKrisz elleni per megfeneklett, a hatóságok nagyrészt csak sötétben tapogatóznak az időközben hatalmasra nőtt céggel szemben. Öldöklő elhatározza, hogy megpróbál segíteni: útja egy igencsak messze lévő terraformáló állomásra vezet, ahol aztán rengeteg akcióban lesz része mind neki, mind az olvasónak. A Kilépési stratégiában pedig a BiztEgység szeretné rendezni viszonyát Dr. Menszával, aki korábban ,,felszabadította". Mint kiderül, a nő órási bajban van, köszönhetően a SzürKrisz ellen folytatott harcának. Öldöklő nem ül a babérjain, hiába is szeretne, hiszen talán egyedül Dr. Menszát nevezheti egyetlen barátjának és jóakarójának.

A harmadik rész átvezető jellegű volt nekem a finálé előtt, inkább az akció dominált benne. Arra viszont nem lehetett panasz, igazán élvezetesre sikeredtek a leírt jelenetek. Öldöklőben folytatódik az ,,emberiesedés", igazi tyúkapóként védi ügyfeleit. Ebből a részből sem maradhatott ki egy mellékszereplő droid, ezúttal Mikit, aki egy tudományos segéd, ismerhetjük/szerethetjük meg. Nekem a szívemhez nőtt, annyira kis naiv jelenség volt. Bevallom, én itt találkoztam először azzal, hogy a jövőbeli cégeket mennyire problémásnak mutatja be egy mű, később a Síri csendben fedeztem fel ugyanezt. Érdekes elgondolkozni azon, hogy tényleg veszélyt jelent-e majd a jelenség, vagy lesz olyan nagyobb felügyeleti szerv, aki kordában tudja tartani az egymással versengő vállalatokat. A Kilépési stratégia a fentiek tükrében méltó lezárás, szerintem Öldöklő itt jut el oda, hogy az olvasó inkább emberként tekintsen rá, mint gépként. Saját magát is feláldozná azért, hogy az általa kedvelt humánok egyben ússzák meg a SzürKrisz elleni végső csatát. Számomra ez a rész sem lett hibátlan: kedvenccé avanzsáló BiztEgységem jön, darál, győz, és ez a Trójai protokollos őrület után már annyira nem volt szórakoztató; valamint a befejezés... Valahol megértem, hogy így alakította az írónő, nekem viszont jobban tetszett volna, ha nem hagyja ennyire nyitva a lehetőségeket. 2021-ben megnyerte a legjobb sorozatnak járó Hugo-díjat az Öldöklő-naplók.

Őszinte leszek, engem annyira nem nyűgözött le a sorozat, hiába nyert ennyi díjat. Nem éreztem benne az átütő erőt, ami miatt bólogat az ember, hogy ,,Igen, ez kitűnő!". Én ezt inkább annak tulajdonítom be, hogy a kisregény formátum ehhez a történethez nem volt jó választás. Kicsit lyukasnak érzem magát a világot, amiben játszódik, bár nyilván nem is erre volt helyezve a hangsúly. A kiegészítő novellákat nem olvastam még, lehet azok ismeretében kerekebb lenne Az Öldöklő-naplók. Kiemelendő, hogy a magyar fordítás szerintem remek munka lett, főleg a különböző elnevezések átültetése nehéz anyanyelvünkre. A fent leírtak ellenére ajánlom-e? Természetesen igen, hiszen részről-részre fejlődik, és összességében szórakoztató sci-fi. Egy erős négy üst az ötből.

 

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.