Szépirodalmi igényességű fikció - Simon Jimenez: Elveszett madarak

Vannak könyvek, amikről nagyon könnyen megszületik egy bejegyzés, azonban olykor akadnak művek, amiknek az értékeléséhez sokszor heteknek kell eltelnie. Ez nem azért van, mert annyira rosszak lennének, hanem olyan hatással vannak rám, hogy nem szeretném egy összecsapott írásban megemlíteni őket. Az SFF Vektor zsűrije által 2022 legjobb sci-fi megjelenésének választott Elveszett madarak különleges a maga nemében. A tudományos-fantasztikum alapjaira épít, azonban itt nem lesznek hosszú oldalakon át zajló űrhajós csörték, nem fognak megállítani egyetlen ellenséges idegen létformát sem. Sokkal inkább elmerülhetünk az emberi lélek rejtelmeiben, mindezt úgy, hogy közben olyan érzésünk van, mintha egy szépirodalmi művet olvasnánk.

2022, Agave Könyvek, 400 oldal, puhatáblás (saját kép)

Simon Jimenezről nem sokat tudhatunk meg az internetet böngészve. A kanadai-filippínó származású írónak eddig két regénye jelent meg: 2020-ban az Elveszett madarak, míg tavaly a The Spear Cuts Through Water. Előbbit 2021-ben Arthur C. Clarke-díjra és Locus-díjra is jelölték, utóbbit pedig a Kirkus Reviews az év egyik legjobb sci-fi/fantasy könyvének kiáltotta ki. Írásaira nagy hatással volt a Hyperioni énekek, valamint David Mitchell, Gabriel García Marquez és Jennifer Egan művei.

Elsőre nem fogott meg a fülszöveg, ezért sokáig csak a polcon várakozott rám a kötet. Később viszont annyi ajánlást láttam ezzel kapcsolatban, hogy bele kellett vágnom a történetbe. Már a kezdés világossá tette, miért varázsolja el az embereket Jimenez regénye. Gyönyörűen van megfogalmazva végig, nem kicsi munka lehetett, hogy anyanyelvünkre fordítva megmaradjon ilyennek. Kevesen tudnak ilyen szépséggel írni az emberi lélekről, és arról, hogy egy-egy adott helyzetben mennyit is bír el az. A világépítés nagyon rendben van, egyedül itt érhető tetten a tudomány a sci-fi rövidítésből. Szívesen elutaznék az elképzelt állomásokra, biztosan seperc alatt lenyűgöznének, ha a saját szememmel látnám őket. Maga a cselekmény több szemszöget és szálat váltogatva vezeti végig az olvasót, számomra itt jelentkeztek a kötet kisebb hibái. Ezekből a jelentősebb talán az, hogy Jimenez sok dologról akarja kifejteni a véleményét, de a témák a végére nem érnek össze egy egységes naggyá, hanem csak úgy lógnak a levegőben. Lehetséges, hogy nem is volt cél végső következtetést levonni ezek kapcsolatáról, de írhatjuk akár annak a számlájára, hogy ez az első könyve. A másik gondot számomra az okozta, hogy egy-két érdekesebb szereplőt nem követhettünk nyomon tovább, mert szimplán elvágta azok szálát, gondolok itt például Nővérre. Róla azért ennél sokkal többet szerettem volna megtudni, titkon reméltem, hogy valamilyen formában visszatér.

Első regényként úgy gondolom, hogy nagyon ígéretes az Elveszett madarak, személy szerint remélem, hogy az Agave hamarosan elhozza nekünk a szerző második kötetét. Nem mellesleg kíváncsi leszek, hogy a jövőben is megmarad-e ez a trend, hogy a sci-fi csak a hátteret/alapot szolgáltatja a történetekhez, és inkább más kerül fókuszba. Mindenesetre ajánlom a könyvet, főleg a kocascifiseknek, náluk akár kapudrogként is működhet a mű. Erős 4 üst az ötből.

BenGa