Kicsi a virinó, és milyen erős! - Fedina Lídia: Virokalipszis

Fedina Lídia egyike a még ma is aktívan alkotó női SF szerzőinknek. 2016-ban jelent meg a Virokalipszis című műve, ami egy évvel később a Zsoldos Péter-díj második helyezettje lett. A Facebook Női SF csoportjában „futottunk össze” (aminek nem mellesleg ő az alapítója), és megkért, hogy írjak a könyvéről. Természetesen elvállaltam a felkérést, hiszen a fülszöveg kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet. Plusz hajtott a kíváncsiság: milyen volt a hazai science fiction a 2010-es években?

2016, Metropolis Media, 248 oldal, puhatáblás (saját fotó)

Az egész történet a Kanadában található Banff Nemzeti Parkból indul, ahol egy mamutfenyő kivágása következtében elszabadul egy vírusnál is kisebb kórokozó. Útját megfázásos tünetekben szenvedő emberek, és elszáradó növények jelzik. A tudósok később kiderítik, hogy bolygónk növényvilága nincs erre felkészülve. Ha nem lesz, mi megkösse a szén-dioxidot és friss oxigént termeljen, záros határidőn belül az élet eltűnik a Földről. Persze nem kell félteni az embereket, felveszik a kesztyűt: új, ellenálló növényeket fejlesztenek ki, és az emberek számára is kidolgoznak egy oltóanyagot. Azonban a mellékhatásokkal nem számolt senki.

Nem tudom más hogy volt vele, de amikor megláttam a borítót, egyből igazi retro-érzés kerített hatalmába, mintha egy régi sci-fi videókazettájának a tokját tartottam volna a kezemben. Emiatt nálam máris kapott egy kisebb csillagot, én sem tudtam volna hozzá jobbat megálmodni. Maga az alapötlet igazán tetszett, az írónő gyógyszerész végzettsége számomra biztosította azt, hogy a leírtakat megalapozottnak érezzem. Különösen a Covid mizéria után volt érdekes olvasni a művet, bizonyos részeknél remek párhuzamokat lehet vonni a kitalált és megtörtént események között. Külön öröm, hogy valaki bátran nyúlt a tudományos fantasztikum tudományos részéhez; mindezt úgy, hogy vállalta, az átlagolvasó nem feltétlenül fogja ezt kultiválni. Azonban ennek sajnos meglett a hátulütője. A szereplők, akiből nem kevés van, számomra végig sótlanok és súlytalanok voltak. Esetleg az Olafson családot tudom megemlíteni kivételként, ők váltottak ki belőlem valamiféle reakciót. A cselekménybe is kerültek olyan dolgok, amiket nem biztos, hogy szerencsés volt beépíteni. Gondolok itt olyan eseményekre, mint miket okozott az emberek bizonyos csoportjainál a védőoltás. A kiváltott agresszió bemutatása szerintem bőven elég lett volna egyszer, nem volt szükséges, hogy visszatérő elem legyen. A történet három részre tagolt, ahol az első kettő elég szorosan kötődik egymáshoz, a harmadik viszont cseppet idegen hatást kelthet az olvasóban. Én egy érdekes gondolatmenetnek vettem így a végére, azonban megértem azokat is, akik csak a homlokukat ráncolják egy ilyen befejezés után.

Bár vannak hibái a kötetnek, én azt mondom, érdemes egy próbát tenni vele. Jól szórakoztam, fenn tudta tartani a figyelmemet az említett gondok ellenére is. Nem mellesleg meghozta a kedvemet, hogy jobban beleássam magam a hazai sci-fi elmúlt éveibe, évtizedeibe. A Virokalipszis most négy üstöt kap tőlem, a beszerzését pedig melegen ajánlom.

BenGa

Először is, nagyon köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, sokat jelent számomra. Ha támogatni szeretnéd a blogot, akkor segítsd egy megosztással a munkámat! A későbbiekben más módokon is tudsz segíteni, kérlek nézz vissza később!