A könyv nem mondható mainak, eredetileg 2009-ben jelent meg, nálunk 2012-ben lett olvasható az Ad Astra Kiadónak hála. Ők sajnos ma már nincsenek a piacon, pedig szép emlékeket őrzök róluk és a kiadványaikról egyaránt. A műre visszatérve, hiába 12 éves, olvasása üdítően hat az elmére, nem érezni rajta az eltelt időt. Még a kiadás évében megnyerte a japán SF nagydíját, a Nihon SF Taisó-díjat, 2010-ben pedig a Szeiun-díjat.
Ad Astra Kiadó, 2012, 306 oldal, puhatáblás |
Ebben a könyvében a Nagy Katasztrófa (ami jelen esetben globális atombombázásokra utal) utáni világot mutatja be. A WatchMe-nek köszönhetően, amit minden felnőttbe beültetnek, megszűnnek a betegségek, a káros szenvedélyeket betiltották. A test közös tulajdon, mindenki figyel a másikra, a háborúk nagyrészt megszűntek. A vitalizmus lett az új politikai irányelv, szerte a világon ökormányok rendelkeznek. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy ne fordulhasson elő még egyszer a Nagy Katasztrófa. Elsőre jónak tűnhet ez a rendszer, nem igaz? Persze nem mindenkinek tetszik ez, főleg a fiataloknak nincs ínyére ez a diktatórikus jólét... Egy nap azonban a rendszer hirtelen a felhasználók ellen fordul, több ezer embert vesz rá, hogy kioltsák saját életüket. Ki állhat a támadás mögött?
Projekt szerintem egy iszonyatosan nyomasztó jövőképet fest le nekünk, mert bár vonzónak tűnhet ez a békés jólét, cserébe majdhogynem a saját egyéniségükről kell az embereknek lemondaniuk. A technológiai újítások mindent megcsinálnak helyettük, életmódtanácsadók tervezik meg az étrendjüket, hogy mindig úgy nézhessenek ki, ahogy azt a társadalom elvárja. Lelkük óvva vagyon minden olyan dologtól, ami torzíthatja azt, erőszakos dolgoknak nincs helye. Ez az "egészségmánia" akkor lesz még visszataszítóbb, amikor a könyvben is felhívják rá a figyelmünket, ilyen jellegű próbálkozás volt már korábban a náci Németország részéről... Felmerül a kérdés: egy ilyen világban szükség van egyáltalán a tudatra? Ez később központi szerepet is kap majd a történetben.
Erősek a leírások, nagyon tetszett, hogy bizonyos részeknél mennyire nyers volt és életszagú. Karakterügyileg is jó a felhozatal, vegyük például Miach-ot, a megmentett árvát a maga lázadó mindenségével; Tuant, akinek az apja miatt jött létre a WatchMe, a kis teszetosza, ámde filozófikus lényével. Mindketten lekötik az olvasót, én speciel szerettem olvasni a párbeszédeiket, amik a múltból kerültek bemutatásra. Egy kis hiányérzetem azért volt, túl gyorsan zajlottak le az események a jelenben, kicsit talán sok a múltbéli szál. Mindenesetre nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, biztos, hogy nem egyszer olvasós. Arra viszont felhívnám a figyelmet, ne akarjuk "ledarálni", érdemes egy-egy résznél megállni, és kicsit elgondolkodni rajta...
Nektek van kedvenc ázsiai írótól származó sci-fitek? Ha igen, írjátok meg, hogy melyik az! ;)
BenGa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!