Az emberiség hibájának körforgása - László Zoltán: Mindig egyre több

    A Mindig egyre több tavaly is rajta volt a radaromon, de az az év nem igazán volt alkalmas arra, hogy mindent sorra vegyek, amit szeretnék. Már a fülszöveg meggyőzött, hogy remek kis űroperának ígérkezik, bár valahol féltem tőle, hiszen az Afázia is nagy hájpot kapott, végül mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket...

GABO, 2021, 458 oldal, puhatáblás (saját kép)

  

   László Zoltán magyar újságíró, Zsoldos Péter-díjas sci-fi szerző. A cyberpunk irányzat hatására fordult a science-fiction írása felé, első írói szakasza ennek az irányzatnak az ihletésére történő alkotással és a vele szemben való önmeghatározással telt el.
   Művein érezhető egyfajta folyamatos távolodás a gibsoni világtól, de még ezer szállal kötődik hozzá. Első novelláit a Cherubion Kiadónál publikálta, méghozzá saját név alatt. Végig következetesen, írói álnév nélkül kereste a publikációs lehetőségeket, amiket meg is talált a Cherubion antológiák után az Átjáró Magazin, majd a Galaktika magazin hasábjain. Első önálló regénye 2005-ben jelent meg az Inomi kiadónál. A Hiperballada egy alternatív jövőben játszódó regény, ami mind William Gibson, mind Gáspár András világával mutat közös vonásokat, de ez sokkal inkább a tudatos építkezés, elődkeresés jele, mint a másolásé. 2005 nyarán „Best young author” (Legjobb fiatal szerző) díjat kapott a Galaktika szerkesztősége javaslatára a glasgow-i SF találkozón. Második regénye, a Nagate egy un. urban fantasy, amiben a klasszikus Fantasy világát a fogyasztói társadalommal ütközteti, SF-elemeket is felhasználva. 2008 nyarán Zsoldos Péter-díjat kapott harmadik, A Keringés címet viselő regényéért. Következő kötete, a Nulla pont 2009 őszén jelent meg. Ez laza folytatása a Nagaténak és az abban megalkotott világra tudományos-fantasztikus magyarázatot ad. Szerkezete sajátos: három főszereplő egy napját követjük nyomon több változatban attól függően, hogy a véletlenek összjátékának köszönhetően a nap eseményei milyen fordulatot vesznek. 2013-as regénye, az Egyszervolt ismét új vizekre evez: a magyar népmesék jól ismert motívumait rendezgeti új mintába napjaink Budapestjén - korábbi munkáihoz képest könnyedebb hangvételben. Nyolc év szünet után 2017-ben újra sci-fi regénnyel jelentezett. A Távolvízben az embert szolgálni vágyó idegen lények bukkannak elő az óceán mélyéről, ám senki nem tudja, kik és miért alkották meg őket, jelenlétük áldás-e vagy ellenkezőleg: csapda, amelybe az emberiség önként besétál. (Forrás)

   Az író hetedik regényében az emberiség megmaradt része az Utu bolygórendszerében építi jövőjét, mindezt meglepően nagy békességben és összefogásban. Az újjászerveződésben segítségükre vannak saját halottaik is: egy egyezség szerint eltárolt tudataik mindaddig rendelkezésükre állnak, míg meg nem teremtik egy nagy lehetőségekkel rendelkező civilizáció alapjait.
   Viszont amikor eltűnik egy leszerelésre váró romboló, a Clemenceau hajóelméje (mely egy milliónyi tudatot egyesít magában), a törékeny béke veszélybe kerül. A hivatalos nyomozás közben személyes érdekek is színre lépnek, aki elsőnek találja meg az elmét, az vihet mindent...

   Amikor befejeztem az olvasást, hirtelen nem is jutottam szóhoz; kellett egy pár nap, míg össze tudtam szedni a gondolataimat a műről. Nagyon jól kidolgozott és felépített világ tárul a szemünk elé az oldalakon keresztül. Tetszett, hogy az adott helyszíneket nem csak 1-2 mondatban lerendezve ismerhettük meg, remek leírások színesítették a cselekményt. A történet nem egysíkú: amikor úgy érezné az ember, hogy kicsit le fog ülni a sztori, pontosan akkor kapcsol magasabb fokozatra, így tartja fent az érdeklődést folyamatosan. Az ötletek zseniálisak, élen az adiutorokkal (Ezt mire megszoktam olvasás közben...), akik több összefűzött elmét takarnak, ezáltal egy jól működő mesterséges intelligenciát alkotva. Érdekes elgondolkozni azon, hogy a mai emberiség mihez kezdene egy ilyen technológiával, ha a rendelkezésére állna. Itt érdemes kitérnem arra, hogy bár hard sci-fi a mű, ez nem megy az olvashatóság rovására, az ismeretlen fogalmakat fél pillanat alatt ki lehet keresni, és feldolgozni. Kedvemre valók voltak még a Szentélyek, ezek a rejtélyes épületek, melyekről senki sem tudta megállapítani, hogy mi cél szolgáltak, vagy hogy éppenséggel kik építették. Ami feltűnt, hogy László Zoltán mennyire realistán dolgozta fel a jövő nemzedékeit, én is hasonlóan gondolom a reakcióikat az általa felvázolt események függvényében. Ezen nincs mit csodálkozni, sajnos valószínűleg mindig bele fogunk esni ebbe a hibába: egyszerűen nem tudunk összefogni, ha valami fontosra kellene fókuszálnunk, inkább a saját önös érdekeinket helyezzük előtérbe. A könyvben hiába van "papíron" az összefogás és az egyenlőségre való törekvés, ugyanúgy fellelhetőek a lemaradott kolóniák, lásd a lengyel hajóbontókat. Tényleg ennyire nem tanulunk semmiből? :)

   Négy főbb szereplője van a műnek: Chloé, a francia lány, aki apja gyilkosai után kutat; Daneli, az ENSZ nyomozója, ő a hajóelme ügyében jár el, illetve a két lengyel hajóbontó, Donald és Pavel. Szerintem a kidolgozásuk, hátterük rendben van, motivációjuk teljesen érthető minden esetben. Régen olvastam olyan könyvet, ahol ilyen jól sikerült árnyalni a karaktereket, remekül átjön melyikük a mániákus, vagy éppenséggel a kicsit csekélyebb értelmű, de végtelenül jó szívvel rendelkező egyén. A mellékszereplők is minőségiek, a későbbiekben egyikük-másikuk alkalmas lehet az univerzum kibővítéséhez. Egyik kedvencem Daneli beagle animája, ő szolgáltatja az állandó cukiságot, a másik pedig a rámenős újságírónő, Helga volt.

   Az én ízlésemhez nagyon közel áll ez a könyv, bátran merem ajánlani, nem csak egyszeri olvasásra. Nem tudom, hogy mik a tervei az írónak ezzel az univerzummal, én szívesen olvasnék még történeteket ehhez kapcsolódóan, hiszen hatalmas potenciál van benne. Nem véletlenül az egyik jelöltje az idei Zsoldos Péter-díjnak, nagyon remélem, hogy nyerni is fog, hiszen ez a mű kifejezetten megérdemelné. Öt üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.