[Értékelés] Baráth Katalin: Afázia

Folytatom az Agave 2021-es megjelenéseinek olvasását, most a kissé túltolt reklámmal érkező Afázia volt a soros. Baráth Katalin neve számomra nem ismerős, de egy gyors guglizás után megtudtam, hogy eddig a krimi és történelmi regények körében alkotott. Izgalmas kezdés, vajon mit hozott ki a sci-fi zsáneréből: egy izgalmas, újszerű dolgot, vagy egy könnyen felejthető tucatmunkát?

Agave Könyvek, 2021, 330 oldal

"Az egyik legjobb magyar szerzős űroperának gondoljuk, ha nem a legjobbnak."Bátor kijelentés, nem? Ha nem ismernétek, hogy mi is az az űropera, jöjjön a Wikipedia definíciója:

Az űropera a science fiction egy alfajtája, ami a lovagregényes, gyakran melodrámai kalandot helyezi előtérbe. Főleg vagy teljes mértékben a világűrben játszódik, így nagyrészt fejlett technológiát és képességeket birtokló ellenfelek csapnak össze benne. A kifejezésnek semmi köze a zenéhez, és hasonló a szappanopera kifejezéshez. Az űropera sajátossága, hogy a szereplők, csaták, hatalmak, látványvilág és témák sokszor eléggé nagyarányúak.

Néha az űropera kifejezést pejoratív értelemben is használják, hogy rossz minőségű science fictiont jelöljenek meg vele, de gyakrabban használják értékítélet nélküli értelemben.

Az első probléma a regénnyel, ez nem igazán űropera. Bár megvannak a nagyhatalmak (Háló Birodalom, Demokrácia, és persze a kicsiny moyerek), de éppen a törékeny béke vége felé csöppenünk a történetbe, gigászi csata egy szál se. Leginkább intrikák, szövetkezések folynak a háttérben, és nem éppen ezt várnánk. A következő bajos dolog, hogy rengeteg dolog csak említve van, bővebb kifejtés sehol. Pedig ezek a helyszínek és események megbirizgálták a fantáziámat, nagyon szívesen olvastam volna róluk. Például az emicídiumról, magukról az emikről, arról, hogy a Demokráciát valójában kik alkotják... Ha több kötet is fog születni ebben az elképzelt jövőben, akkor elfogadható, hogy nem szerette volna az összes poént ellőni az írónő, de ha csak ez az egy "rész" lesz, akkor így ebben a formában hatalmas kapufa. Ami még "bántott": a kötet a második felétől indul be igazán, onnantól kezdve viszont letehetetlen volt számomra. A vége meg... elég sok kérdést hagy maga után.

Ha már emi... Nekem nem tetszett, hogy a mesterséges intelligencia így magyarosan volt leírva végig, kicsit idegennek hatott a szövegben. Ugyanilyen fura a különböző folyók, helységnevek használata. Sióról nagyon sokáig azt hittem férfi, valójában egy nemtelen, korábban nő moyer. Érdekes, hogy a jövőben ezek a nevek nagyobb része megmaradt eredeti formájában, viszont pár mégis megváltozott, lásd: Pandonhya (Pannónia), Utapest (Budapest), Bolotin (Balaton). Miért történt ez, volt valami különösebb oka? Piros pont jár a kitalált szavakért, (Talán ha Baráth Katalin fordítja Pierce Brown regényeit, nem kerülnek bele olyan borzalmas szavak a különböző tárgyakra. :) ), és a történetbe beemelt művek használatáért (melyek a könyv végén fel is vannak sorolva, ha esetleg olvasás közben nem kerestünk már rájuk). Az egyik legjobb ötlet a regényben: a nyelv, mint drog, és vallási elem. Ebben a jövőben az emberek már elfelejtettek rendesen beszélni, a moyerek ismerik csak az Igét, melyet ki is használnak. Ők terjesztik az űrben élő nyelvfüggőknek, ezáltal egy kis haszonra is szert tesznek. Itt ismét belefutunk a korábban említett "falba", nem ismerjük meg a kialakulás teljes folyamatát.

Nézzük meg, karakterek szempontjából mit kapunk. Tökéletesen átjön a főszereplők által a magyar mentalitás. Tele a hócipőjük mindennel, unják az egészet, de ott van az a kis remény, hogy egyszer minden jóra fordul, és ebbe kapaszkodnak. Hogy őszinte legyek, azért ez sokszor visszásan jön ki, nem tudok azonosulni ezzel az általános állapottal. Bár ha egyszer ilyenek vagyunk, nem is érdemes máshogy ábrázolni minket. :)

Összességében úgy gondolom, hogy ez egy egészen jól sikerült első próbálkozás a sci-fi világában Baráth Katalintól, érezni rajta, tényleg készült erre a műre. Nagyon remélem, hogy ez a kötet a világnak csak egy bevezető része, és a későbbiekben minden felmerült kérdésre választ kapunk. Ha így lesz, bekerülhet a legjobbak közé, ha nem, akkor csak űrt hagy maga után.

BenGa