[Értékelés] Adrian Tchaikovsky: Pókfény

Tchaikovskytól először Az idő gyermekeit olvastam, ami számomra nagyon tetszett mind hangulatában, mind a történet végigvitelében. (Igaz ez a története mintha kicsit megosztó lenne, valaki zseniálisnak tartja, valaki meg végtelenül érdektelennek.) Mivel nemrég megjelent legújabb sci-fije, Az éden kapui, lehetőség volt csomagban megrendelni, ami tartalmazta még tőle a Pókfény és Hadállat című műveket is. Nem is volt kérdés, hogy lecsapok-e rá. :P

Fumax Kiadó, 2019, 312 oldal, keménytáblás

A Pókfény fantasy, abból is a klasszikusabb témájú, ahol a Fény és Sötétség örökös harcába csöppenünk bele. Dion, a Fény papnője és csapata egy próféciát követve igyekszik legyőzni az aktuális Sötét nagyurat, Darveziant. Tchaikovsky közhelyesnek tűnő, de összességében igenis jó karakterekkel rukkolt elő. Nagyon szerettem például Penthost, aki az egyik legnagyobb tudással rendelkező mágus, mégis úgy viselkedik olykor, mint egy zabolázatlan gyermek. De említhetném Liefet is, az emberséges tolvajt, ő lesz az, aki végül NTH-et, az átváltoztatott pókot fogja istápolni. A legnagyobb meglepetés egyébként Darvezian, rá érdemes lesz figyelni a történet végén. 

Maga a sztori könnyen követhető, nincsenek felesleges mellékrészek és esztelen csapongások, végig egyben van az egész. Na jó, talán Dion hitének megingásos részei cseppet nyűggel töltik el az embert, de szerintem ez minden esetben így van, amikor hasonlóra kerül sor, engem nagyon tudnak frusztrálni az ilyen etapok. Alapvetően jó kérdések vannak feszegetve a műben, például hogy a jó érdekében bármilyen eszközhöz nyúlhatunk? Ezekre válaszokat is kapunk, de ki-ki vérmérséklete szerint át is értékelheti magában, az adott szituációban szerinte mi lenne a helyes megoldás. A mélyebb részeket jól kiegyensúlyozza az egész kötetet átjáró sötétebb humor, nem olvastam még olyan fantasyt, ahol ennyit nevettem volna. Még a káromkodásokat sem éreztem feleslegesnek, az adott pillanatban jókor hangzottak el.

A borító mellett nem mehetek el szó nélkül, szerintem az egyik leghangulatosabb, amivel az utóbbi időben találkoztam. Tyler Jacobson munkája, ezen az oldalon megtekinthetitek a többi alkotását, szerintem érdemes rá áldozni pár percet. :)

Kiknek ajánlom a könyvet? Fantasyvel most ismerkedőknek, újrakezdőknek mindenképp, én is hosszú idő után olvastam a műfajban újra, és egyáltalán nem bántam meg, végig jól szórakoztam. Ez a kötet biztosított abban, hogy Tchaikovskytól érdemes olvasni, eddig 2/2 műve bizonyította, hogy jó író. Bár egyetlen dolgot nem értek nála: mi ez a pókmánia? :D Remélem egyszer választ találok erre az igencsak fontos kérdésre...

BenGa