(Bakker, bárcsak ilyen forever young maradhatnék...)
Marton
Gábor Márknak hívnak (mindig, minden
körülmények között szigorúan csakis a Gábort használom a mindennapokban),
22 éves vagyok és Székesfehérváron élek. Végzettségemet tekintve informatikus
volnék, azonban – legnagyobb örömömre – könyvtárosként dolgozom; az olvasás
szeretete, valamint a könyvekkel kapcsolatos bármiféle foglalatoskodás pedig
alapjaiban határozza meg az életemet. Szokták mondani, hogy az olvasás magányos
tevékenység, és aláírom, hogy van is ebben valami, de lássuk be, mennyire csodálatos
számunkra ismeretlen, új világokat felfedezni az által, ha „belépünk” egy
könyvbe. Jómagam éves szinten nagyjából 200-300-ba szoktam, attól függ, mennyire
tombol a megszállottságom és az időbeosztásom, illetve milyen impulzusok érnek.
Mert hogy azokból rengeteg van… Aki követ a moly.hu-n, az tudhatja, mennyire el
tud kapni (vagy éppenséggel ki tud taszítani magából) egy aktuális olvasmány,
ilyenkor pedig egyáltalán nem tekintem magányos tevékenységnek az olvasást,
hiszen ha csak egy kis szeletével is a közösségnek, de megoszthatom az
élményeimet akkor is, ha negatívak.
Nagyon
vegyesen olvasok, gyakorlatilag nincs olyan műfaj és szerző, amivel és akivel
ne próbálkoznék be. Konkrétan a chick-littől a klasszikus görög drámákig
bármire vevő vagyok, de soha nem a hangulatomtól függ, hogy mit veszek le a
polcról: van, hogy szerzői évforduló (születés/halál), internetes ajánlás,
közösségi nyomás, avagy egy kedves (esetleg „kedves”, csak hogy érzékeltessem
az iróniát) ajánló üzenet kell, ezek általában mindig segítenek abban, hogy a
következő valóban valami nagyon más legyen. A legjobban egyébként a klasszikus
és kortárs magyar- és világirodalom áll hozzám közel, de főként az utóbbi egy
évben eszméletlenül rákaptam a jobbnál jobb krimikre, thrillerekre is. Legkedvesebb
szerzőm egyébként egyáltalán nincs, akit szeretek annyira, hogy érdekeljen
hosszabb távon, attól igyekszem mindent is
elolvasni – a legnagyobb hatást talán Vavyan Fable művei gyakorolták az
életemre és a saját szövegeimre is, különösen a https://fiatalsagbolondsagregeny.blog.hu/
weboldalon ingyenesen hozzáférhető regényre. Nem véletlen, hogy nagyon sok
fejezet elválasztó idézet tőle származik… De szenvedélyesen imádom még Arany
János, Agatha Christie, Bodor Ádám, Bohumil Hrabal, Cserna-Szabó András, Darvasi
László, Erdős Virág, Esterházy Péter, Hamvas Béla, Háy János, J. D. Salinger,
József Attila, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Kurt Vonnegut, Márai
Sándor, Nick Hornby, Örkény István, Parti Nagy Lajos, Pilinszky János, Radnóti
Miklós, Spiró György, Stephen King, Szabó Magda, Szerb Antal és Weöres Sándor
műveit is. Roppant eklektikus névsor, de pont ez a lényege – legyünk
sokoldalúak és nyitottak még arra is, ami nem feltétlenül a mi terepünk. Nekem
ők segítettek a legtöbbet irodalmi irányultságom kialakításában, s legyen a
szerző akár élő, akár holt, köszönet érte!
Az
olvasás mellett a rock- és metalzene szeretete mozgat nap mint nap (persze a
munkába vetett hit és odaadás mellett), s ezen a téren sincs olyan, amit/akit
ne hallgatnék meg. Legfeljebb nem tetszik, na bumm… Előfordult már, hogy néhány
előadó vagy album elment mellettem, nem lett meg a kapcsolódás akár többszöri
próbálkozás után sem, hagytam hát feledésbe merülni és maradtam a megszokott
vonalon. Mára leginkább a progresszív és fúziós műfajok maradtak meg stabil
kedvencnek, külföldi szempontból az Evergrey, itthonról pedig a divideD
legénysége a legnagyobb kedvencem, de mondom, zenei téren sincs számomra idegen
vagy elfogadhatatlan: a kilencvenes évek vállalhatatlan merényletként felfogható
strandslágereitől a legkomplexebb Dream Theater-számig jöhet bármi, egyet-kettőt
esetleg nem vállalok fel (kacsintós emoji helye). Ide már tényleg nem írnék
listát, szerintem a Spotify is teljesen megkergült idén, annyi mindent
hallgattam a Helloweentől az INXS-en át a Pa-Dö-Dő-ig, hogy ember (vagy gép)
legyen a talpán, aki követni bírja. Nos, nekem nem sikerült…
A
blogra igyekszem minél több zenei témájú könyvről és főként hazai megjelenésű
underground rock/metal anyagról írni. A debütálásom Szarka József Kulcsdalok című kötetéhez kapcsolódik,
és amennyiben időm-energiám engedi, egyre több és több friss magyar lemezről
szeretnék majd ajánlót hozni, ugyanis a mélyben szokás szerint több a kincs,
csak hát felhozni kihívás… Régebben (egészen konkrétan közel négy éven
keresztül) volt rock/metal blogom, amit az idei év elején abbahagytam, mert
rengeteg minden összejött, ami mellett nem tudtam foglalkozni vele,
„alvállalkozásba” kiadni pedig egyáltalán nem szerettem volna, ezért szépen,
csendben elsikkadt. Most viszont, hogy lehetőséget kaptam újradefiniálni magam,
megpróbálok a lehető legjobban helytállni itt és szórakoztató formában
ismeretterjeszteni nem kifejezetten populáris zenéktől értékes és színvonalas
(netán éppen ellenkező jelzőkkel illethető?) könyvekről.
