Értékelés - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Nem találok szavakat.

Elsősorban azért, mert nehezen tudom ezt a könyvet spoiler nélkül értékelni. Bármiről is írnám le a véleményem, erősen spoileres lenne, így meg kell válogatnom a szavaimat.
Másodszor pedig azért, mert ennyire összeszedett, ennyire minden körülményre, részletre, szempontra, következményre kiterjedő könyvet, ami ennyire sok mélységben megérint és ennyi témában megállja a helyét, ritkán olvasni.
Biológiai, társadalomismereti, pszichológiai, ökológiai területekre is kiterjedt a történet a fizikai és kémiai területeken túl, és minden közbeszúrt emlék, minden a jelenben felmerülő probléma fontos, érvényes és izgalmas.
Nem tudok elmenni a történet magva mellett, amely fényéves különbségeket áthidalva megteremtette a túlélés lehetőségét, de teremtett valami mást is. Ryland Grace egy korántsem hibátlan emberből sok-sok viszontagság után egy teljesen más emberré válik, és ezt szerintem egyetlen fontos körülménynek köszönhette. Ez a körülmény egy iszonyatosan bátor húzás volt az írótól, de tökéletes kidolgozásával nagyságrendekkel emelte a mű színvonalát és végül sok mindennek új értelmet adott.
Már a könyv felénél úgy éreztem, hogy tele van a fejem a sok új helyzettel és azok néhol frappáns, néhol bizarr megoldásaival. De talán ekkor kezdtem érezni azt is, hogy nem szeretném, hogy vége legyen a történetnek. Megszerettem nagyon a történet központi szálát, sokszor megnevettetett, sokszor ámulatba ejtett és végig fenn tudta tartani tiszta, különleges minőségét.
Spoiler nélkül talán egy csomó szentimentális zagyvaságnak tűnik, amit írok, de akik olvasták, tudják, miről beszélek, akik meg nem, azok megérdemlik, hogy egyetlen szót se ejtsek a meglepetésekről.
Mindenesetre a probléma, a megoldás kulcsa, a rengeteg küzdelem és kísérletezés, valamint az a bizonyos plusz szál mind lenyűgöző volt és magas minőségű, ötlet és kivitelezés terén egyaránt. Nem túlzok, ha azt mondom, ez a könyv Andy Weir legjobb könyve, aminél talán jobbat később sem fog tudni írni. Számomra viszont egyelőre a legjobb sci-fi, amit valaha olvastam.

Totti