Szívemnek nagyon kedves a sci-fi mint zsáner, ezért igyekszem a lehető legtöbb ilyen könyvet olvasni. Örömmel fogadtam Robert Macleod felkérését, hogy véleményezzem tavaly megjelent kötetét. Az Omega - A végső erő egy trilógia nyitánya, mely már a fülszöveg alapján egészen ígéretesnek tűnt. Lássuk, végül mit is nyújtott!
 |
| Marysol Könyvkiadó, 2021, 299 oldal, puhatáblás (saját fotó) |
A kötet küllemére nem lehet panasz, a borító jól illeszkedik a történethez. Nem megszokott a Hold párosítása egy rejtélyes, katanás fiatalemberrel, így mindenképpen felhívja magára az olvasó figyelmét. A grafika Ashley Redwood munkája, Facebook oldalán többet is láthattok alkotásai közül. Számomra meglepő módon a könyvben viszonylag nagy betűméretet alkalmaztak, korábban ilyenhez nem volt szerencsém.
Történetünkben Dantéval, a 18 éves amerikai tinédzserrel ismerkedhetünk meg. Éppen az érettségi bankettjéről autózik hazafelé, amikor egy űrhajó csapódik a földbe nem messze tőle. Mivel enyhén ittas, és mint tudjuk, a kíváncsiság nagy úr, megnézi magának a roncsot. Itt egy Ranhagor nevű lény által hozzájut a Wiroxhoz, egy karkötőhöz, ami rendkívüli képességekkel ruházza fel. Pár nappal később váratlan tragédia éri a fiút, elveszíti a szüleit egy uzsorásbanda miatt. Mihez kezd főhősünk újdonsült erejével?
Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, hiszen látni a potenciált az íróban, mégis több ponton problémás a műve. Például a leírások egészen jól sikerültek, megelevenednek az olvasottak a szemünk előtt. A tempóra sem panaszkodhatunk, helyenként az akciófilmek iramát diktálja, olvastatja magát rendesen. Sci-fis szemmel nézve a történet elfogadható, viszont ne lepődjünk meg, ha a különféle idegen lények ábrázolásánál felmerül bennünk az "ez de ismerős valahonnan" érzése. Nem tudom, hogy ez valamiféle tisztelgés akar-e lenni a műfaj nagyjai előtt, vagy csak szimplán így alakult írás közben. A sztori a kötet harmadáig változatosan fut, érdekes például megfigyelni, hogy Dante milyen lesz öt évvel később, milyen változásokat hozott életébe a karkötő. A kihívásoknál sajnos megtörik ez a lendület, egyhangúvá válik. Hiába jók a csatajelenetek, hosszú fejezeteken keresztül ugyanaz a sablon van alkalmazva: főhősünk jön, lát, győz. Ahogy haladtam a cselekménnyel, egy dolog felett nem tudtam elsiklani: a szereplők reakciói, tettei, párbeszédei egyszerűen életidegenek. Amikor először feltűnt, azt hittem csak a megváltozott körülményekre reflektálnak így. A harmadik-negyedik alkalom után ez a magyarázat kiesett, egyszerűen nem értettem az okát és elvonatkoztatni sem tudtam már ettől. Kíváncsi leszek, hogy a későbbiekben az elejtett információmorzsák, történések olyan hangsúlyosak lesznek-e, mint ahogy ebben a részben tűnnek. Amikért külön pluszpont jár a szerzőnek: a romantikus szál nincs túlbonyolítva, pont megfelelő mennyiségben adagolt, illetve a befejezés remekül hangulatba hozza az embert, felkeltve érdeklődésünket a második rész iránt. A morális kérdésekkel foglalkozó etapok nem okoznak kellemetlen érzést, én a magam részéről ezért külön hálás vagyok, nagyon el tudják rontani az ilyen jellegű jeleneteket.
Tehát összességében nem egy rossz könyv ez, de érezni rajta, hogy egy kicsit lehetett volna még érlelni. Levezető kötetnek egy-két komolyabb mű után mindenképpen ajánlott! Várom a folytatást, mert érdekel hogyan gondolta tovább Macleod az általa teremtett világot. Három üst az ötből.
Miniinterjú a szerzővel:
Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.
BenGa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!