Maurice Leblanc: Arsène Lupin, az úri betörő

   Nagyon elhanyagoltam egyik kedvenc zsáneremet, így ideje volt, hogy visszatérjek hozzá. Egy igazi klasszikus került a kezembe, ami a Netflixes sorozatnak köszönhetően újra nagyobb figyelmet kap manapság. A mostani kiadás új, teljes fordítással kerül az olvasókhoz a GABO jóvoltából.

GABO, 2021, 250 oldal, puhatáblás (saját kép)

  Maurice Leblanc francia regény- és novellaíró volt, akit leginkább az általa kitalált Arsène Lupin miatt ismernek. A gentlemanként viselkedő betörő karakterét gyakran hasonlítják Arthur Conan Doyle szintén népszerű detektívjéhez, Serlock Holmeshoz. Az első Lupin történet 1905-ben jelent meg a Je sais tout magazinban. 1907-ben Leblanc már egész kötetet írt kalandjaival, mely olyan sikeres lett, hogy végül haláláig az úri betörő történetein dolgozott. Érdekesség, hogy két sci-fi novellát is írt: Les Trois Reux (1919), ebben egy tudós televízión keresztül kapcsolatot teremt a vénusziakkal, és Le Formidable Evènement (1920), melyben egy földrengés Anglia és Franciaország közé egy új földrészt hoz létre.

  Korábban nem volt szerencsém sem az eredeti szöveghez, sem az előző magyar kiadáshoz, azokról nem tudok érdemben nyilatkozni. Ellenben a mostani fordításról nyugodtan kijelenthetem, hogy remek munka, egyáltalán nem érezni rajta a mű megjelenése óta eltelt 115 évet. A megszokott GABO minőség figyelhető meg a könyvön, sajnos a gerinc viszont még mindig túl szoros, vigyázni kell, ha nem akarjuk eltörni. Nem láttam a sorozatot, ennek ellenére nagyon hangulatosnak tartom a borítót.

  Nyolc novella található a kötetben, ezekből az első három kapcsolódik szorosan egymáshoz, itt ismerkedhetünk meg Lupinnel, illetve fő "ellenségével" Ganimard detektívvel. Remek kezdései a műnek, Arsène letartóztatásától kalauzol el minket a börtönben töltött hónapokon át az egészen bravúros szabadulásáig. Érdemes kiemelni a narrátort, kinek személyére nem derül fény, annyit tudunk meg róla csupán, hogy a betörő neki mesélte el ezeket a történeteket látogatásai alkalmával. Reményeim szerint idővel megismerhetjük őt, illetve azt is, miért választotta Lupin bizalmasának. Maguk a sztorik könnyedek, nem nehéz olvasmányok, emellett remek kikapcsolódást nyújtanak. Külön élvezet, hogy nincsenek túlbonyolítva az esetek, nem kell még a legjelentéktelenebb mellékszereplő fülcimpájában lévő karikára figyelni, mert épp az lesz a kulcs a megoldáshoz. :D

  Lupin a 20. század Robin Hoodjaként is felfogható, hiszen csak a gazdagoktól vesz el, tőlük is a legváltozatosabb módokon. Karaktere az első pillanattól fogva szerethető, lopásai, betörései ötletesek. Ahogy halad az olvasó a kötettel, úgy akar többet és többet megtudni erről a fiatalemberről. Ellenlábasa, Ganimard bár profi a szakmájában, Lupinnak mégis sikerül mindig túljárnia az eszén. Emiatt egy pontos megsajnáltam az öreget, kellemetlen lehet, ha folyton hülyét csinálnak az emberből. Az utolsó novellában megjelenő Herlock Sholmes nem titkoltan Doyle népszerű hősének kifigurázására született meg, kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben mennyire fogja elnyerni a tetszésemet.

  Egyáltalán nem bántam meg, hogy egy klasszikussal tértem vissza a krimikhez, sőt! Ennek hatására eldöntöttem, hogy igyekszem a lehető legtöbb, leginkább 20. században született alkotást fokozatosan elolvasni. Amennyiben van kedvencetek (Agatha Christien kívül, mert azt nem vagyok hajlandó olvasni), írjátok meg, utánanézek! :) A kötetet bátran ajánlom a zsáner kedvelőinek, akiknek valami miatt kimaradt ez a sorozat, de azoknak is, akik csak egy könnyed olvasmányra vágynak a borzasztó hétköznapok mellé. Négy és fél üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.