Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy az SFF Vektor sci-fi részlegének zsűritagja lehetek. A listán szerepel Jásdi István Táltos-hegy című könyve, ami a fülszöveg alapján színtiszta sci-fit ígér. Egyik zsűritársam olvasás után jelezte, hogy még csak nyomokban sem tartalmazza egyik kedvenc zsánerünk ismertetőjegyeit. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot, és én is elolvastam, mennyire illik listára a mű.
 |
| Jaffa, 2022, 240 oldal, keménytáblás (saját kép) |
Jásdi István 1947-ben született Budapesten. Közgazdászként dolgozott Budapesten, Milánóban, Párizsban és ismét Budapesten. Ötvenévesen új életet kezdett: feleségével megvásárolták Csopakon az egykori Ranolder-pince romjait. Felújították, szőlőt telepítettek, és a szőlők között álló, Balatonra néző vincellérházba költöztek. Húsz éve vezetik a kis birtokot, és termelnek elegáns, karakteres csopaki borokat. Jásdi Istvánt 2017-ben a borászszakma legjobbjai a „Borászok Borászának” választották. A Jásdi Pincében ma is új évjáratok új csopaki borai érnek. (Forrás: a borító fülszövege. A borászság a későbbiekben fontos lesz!)
2030 szilveszterétől indul a történet, Anne-Sophie életét kísérhetjük figyelemmel egyetemista éveitől kezdve egészen öregkoráig. A lány számos helyen megfordul, rengeteg embert megismer fizikai és szellemi útja során, melynek végén a Táltos-hegy szőlőtőkéinél talál végső (?) boldogságra. Már itt joggal merülhet fel a kérdés az olvasóban, hogy egy ilyen történetben hogyan lehet elrejteni a sci-fi szálat. Nos, jelen esetben sehogy. Minden fejezet egy évszámmal nyit, azonban ha ezeket elvennénk, teljesen úgy érezhetnénk, mintha a jelen történéseiről olvasnánk, vagy éppen a jelenünk átültetését pár évvel későbbre. A disztópikusnak szánt részek, mint például a francia helyzet a bevándorlókkal, vagy az egyetemi gólyatáborokban feltűnő érzékenyítő előadások az LMBTQ közösség miatt inkább hatnak a szerző gondolatainak a 2010-es, 20-as évek problémáira. Ezek mellett a cselekmény során nem változik semmi, egy-egy elejtett félmondat próbál érzékeltetni valamiféle haladást az időben, de ezek sem járnak sikerrel, nem hozzák el az utópisztikus, se a fikciós érzést.
De akkor mégis hova sorolható a könyv? Ha lehámozzuk az előbbieket, akkor szerintem ez egy jó szépirodalmi mű, talán ezt szokták fejlődésregénynek nevezni. A történetben sok szó esik borokról, borászati tájegységekről, ami, figyelembe véve, hogy Jásdi a 90-es évek végétől borászattal foglalkozik, nem meglepő. Érdekes elemként kiemelhető még, hogy foglalkoztatja a cigányság sorsa, közülük is a gábor cigányok kapnak nagyobb terjedelmet a kötetben. Az életszakaszok során felvetett gondolatok szépnek szépek, de nem nevezném őket kiemelkedőnek, olykor Coelho-s érzésem támadt az olvasásuk során. A főbb szereplők sajnos nagyon sablonosak: Anne-Sophie egy jómódú családból származó fiatal lány, aki később megunja ezt az életet, és ,,lázadni" kezd; későbbi párja, Zoltán pedig egy igazi meg nem értett művész, aki később belehal züllött életvitelébe. Üde színfoltként nevezném Sophie és Zoltán nagyszüleinek ábrázolását, ők rendelkeztek egy kis ,,életszaggal".
A fentiek alapján nagyon nehéz értékelni a Táltos-hegyet, hiszen a fülszöveg alapján át van verve az olvasó, ha viszont attól elvonatkoztat, akár még egészen jól is szórakozhat. Szerintem a három üst az ötből ebben az esetben teljesen indokolt és reális.
BenGa
Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!