Kannibálos slasher horror teljes pompájában - Jack Ketchum: Holt idény

Sokak örömére az Agave folytatja Ketchum életművének kiadását, idén a Dead River trilógia első része, a Holt idény jelent meg. Eredetileg 1980-ban látott napvilágot a regény, de abban az időben csak erősen megcsonkítva (haha) kerülhetett a nagyközönség elé a benne leírt brutális jelenetek miatt. Ma már semmi sem akadályoz meg minket a teljes történet megismerésében, maximum az ingerküszöbünk alacsonysága. (Avagy, ha tudod, hogy nem bírod az ilyen műveket, bele se kezdj. De tényleg. Nem menő utána különböző felületeken lepontozni, az értékelést úgy kezdve, hogy ,,Tudtam, hogy nem fogom bírni! :D".)

2023, Agave Könyvek, 224 oldal, puhatáblás (saját kép)

Ketchum majd három nap eseményeit tárja elénk, melyhez három szemszöget használt fel. Megismerhetjük Carlát és baráti társaságát, a vérfertőző kannibálcsaládot, valamint a rendőröket, akik az előbb említett elfajzottak tettei után nyomoznak. A történet egyáltalán nem bonyolult, jól felépített, fokozatosan készíti fel az embert a várható szörnyűségekre. A könyv első fele ennek megfelelően hasonlít egy vihar előtti csendhez, egyre növelve a feszültséget az olvasóban, hogy aztán a második szakaszban elemi erővel csapjon le. Érdemes megemlíteni, hogy a Holt idény abban az időszakban született meg, amikor a horror kezdett igazán sokkoló lenni. Ketchum a történetet az Élőhalottak éjszakája című zombifilmről mintázta, az alapja pedig ugyanaz a skót legenda volt, amit korábban a Sziklák szeme dolgozott fel.

A magam részéről nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak. Korábban A szomszéd lány volt az első olyan horror könyv, ami végre érzelmeket váltott ki belőlem, így ettől a műtől is minimum ezt vártam. Az elején fapofával faltam az oldalakat, a felvezetés szerintem megfelelő volt. Páran sérelmezték, hogy a szereplőkhöz nem lehet kötődni, hiszen alig tudunk meg róluk valamit. Úgy gondolom, hogy ennek a kötetnek nem az volt a célja, hogy valamiféle érzelmi kapcsolódás alakuljon ki az áldozatok iránt és ezzel hasson ránk, hanem a brutalitás egy igen magas fokú bemutatása lebegett Ketchum előtt. Bár azt aláírom, Clara és bandája felszínesen lett megalkotva, azonban a lényegi információknak birtokába jutunk, ami alapján később kialakulhat róluk egy kép. Ellenben a kannibálcsalád összes kis mocskos gondolata, tette rendkívül részletesen kerül elénk, a préda megkörnyékezésétől kezdve annak feldolgozásán át minden, és ezt nyugodtan érthetjük szó szerint. Nem mondom, hogy álmatlan éjszakákat okoztak a leírtak, de egy darabig például nem igazán szeretnék kolbászt látni a közelemben. :D (És akkor még az ember jerky leírása említésre se került!) Egy nagyon gyenge pontot találtam, és az a rendőrök hozzáállása az egészhez. Nem veszik komolyan az eseteket, amikor meg az ölükbe pottyan az egész pereputty, végtelenül idiótán viselkednek. Ezt nem oldja fel az a tény sem, hogy nem számítottak arra, ami rájuk várt. Aláfestő zenének ehhez a részhez ajánlanám a Benny Hill show ikonikus dallamait.

Mai szemmel nézve nem tűnhet nagy durranásnak a könyv, hiszen az ingerküszöbünk jóval magasabban van, mint tegyük azt a 80-as évek emberének. Azonban ha úgy tekintünk rá, hogy a korában ez egy igazán felkavaró olvasmány volt, akkor könnyebben tudjuk átadni magunkat a borzongásnak. A műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlanám, a vacillálóknak pedig csak feltételesen. Gyenge gyomorral, érzékeny lelkivilággal egyáltalán nem érdemes belevágni a kannibálcsalád tombolásába. 4 és fél (emberi aggyal és combhússal teli) üst az ötből.

BenGa

Ha tetszik a blog, akkor ne felejts el követni minket Bloggeren keresztül, hogy sose maradj le a legfrissebb tartalmakról! A közösségi felületek közül az Instagramon, a Molyon, illetve a Facebook-on vagyunk jelen. :) Utóbbi helyen várunk Az üst olvasóklubjába! Amennyiben úgy gondolod, támogathatod is az oldalt, erről itt informálódhatsz.