Kettőt egy csapásra, avagy két magyar kisregénysorozat folytatásairól

2023 úgy tűnik, hogy hazai fronton igencsak termékeny év lesz, legyen szó akár ismert, vagy csak kisebb rajongótáborral rendelkező íróról. Ebben a bejegyzésemben két kisregény folytatását szeretném Nektek bemutatni, melyek korábban ilyen-olyan okok miatt a szívemhez nőttek. Kezdésnek jöjjön Stian Skaldtól A nemszületett, ami az Avalantia-krónikák harmadik története. Érdekesség, hogy ez már az Underground Kiadó támogatásával jelent meg.

2023, Underground Kiadó, 180 oldal, puhatáblás (saját kép)

Ahhoz képest, hogy a kiadó hírneve cseppet kétséges, erre a kiadásra szerintem nem lehet panasz. Minimális hibát fedeztem fel benne, a tördeléssel jó munkát végeztek. A betűméret rendben van, a kötetet jó kézben fogni, úgyhogy igazándiból olvasóbarátnak nevezhető a kötet. Egyetlen bökkenő, az eddig megjelent részek méretben nem egyeznek, remélhetőleg majd egy gyűjteményes kiadás orvosolja ezt a problémát. :)

Az előző kalandok összefoglalójával indít A nemszületett, ami nagyon jó ötlet, így képbe kerülünk az új történések előtt. Fortélyos Maugis visszatér otthonába a portálon keresztül, azonban a tudás, aminek birtokába jutott, nem hagyja nyugodni. Útja a Fakótoronyba vezet, ahol sikertelen küldetése miatt megfosztják peregrinusi  megbízatásától, azonban egy növendék rejtélyes eltűnése új lehetőséget csillant meg előtte. A konzílium megbízza a tanonc felkutatásával, Maugis így ismét útra kel, hogy válaszokat találjon kérdéseire.

Hangulatilag ez a történet hozza az eddig megszokott szintet, kellemesen el lehet merülni az író által megteremtett világban. A kötet első felében inkább Maugis lelki vívódása kerül előtérbe, amit a démon szál dob fel, ez egyébként a sztori vége felé kap igazán értelmet. Nekem bejött ez az ötlet, kíváncsi leszek, hogy a továbbiakban hogyan lesz kiaknázva, tekintve, hogy nagy potenciál van benne. Végre egy kis betekintést nyerhetünk a Fakótorony életébe, megmutatkoznak a konzílium tagjai is, ezeket eddig hiányoltam. Az új szereplők, mint például Torfil, a kapuőr, vagy Vonfeld remekül illeszkednek a történetbe, remélem, hogy nem csak epizódszerep jutott nekik.

Egy-két probléma azért megmutatkozik az írásban: elsőnek például az, hogy Maugis pontosan tudja, mennyi idő telt el az események között, viszont egy következő bekezdésben már a Vonfelddel folytatott beszélgetés során rácsodálkozik a fél éves időtartamra. A másik pedig szerintem az, hogy jelenleg nem látom, hova tart a nagy egész, hiszen ez a kötet egy hatalmas cliffhangerrel zárul, amiből még csak következtetni sem lehet, mi jöhet ezután. Persze ez lehet csak engem zavar, és az olvasók többségének elnyeri a tetszését. :)

Összességében aki eddig követte a sorozatot, az most sem fog csalódni, az új csatlakozókat pedig csak bátorítani tudom, hogy vágjanak bele a kalandba, remek kis klasszikus fantasy élményben lesz részük. Nálam ez a rész 4 és fél üstöt ért, kíváncsian várom a folytatást!

 

2023, Aposztróf, 216 oldal, puhatáblás (saját kép)

Dömötör László neve A Hold hősei miatt lehet ismerős elsősorban, viszont azóta igen aktív novelláival, a Marsbook Kiadó több kiadványában is helyet kaptak művei (Az Állat kínálat pályázatot például meg is nyerte.). Idén megjelent ifjúsági sci-fijének a második része, ami ott folytatja, ahol abbahagyta: tanít, miközben szórakoztat. Azonban ez a történet nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet.

Sokan áradoztak a borítóról, szerintem azonban nem illik a történethez. Az én fejemben a Lámpás hölgy nem így jelent meg, nem egy ilyen színvilággal körítve. No, de ezen tegyük túl magunkat, lássuk mit nyújt a kötet belseje!

Az előző történetből megismert Ben, Gergő és Sven az őszi szünetükben önkéntes szolgálatra érkeznek Szeléné klinikájára, ahol seperc alatt ismét érdekes események történnek velük. A csapat kiegészül Milivel, akinek édesapja eltűnt egy kutatás során. A kalandok során nem csak egy ellenséggel, hanem saját esendőségükkel is szembe kell nézniük, viszont közben megismerkednek egy olyan nő életével, akinek a mai napig sokat köszönhetünk.

László stílusa nem változott, ugyanúgy kellemes olvasni, mint a korábbi művei során. Azonban ennél a kötetnél úgy éreztem, valami mintha elcsúszott volna. Az edukációs rész, benne Florance Nightingale bemutatásával, valamint az elsősegély fontosságának felhívásával nem érződött eléggé mélynek, inkább csak ilyen mellékes szálnak tűnt. Az első részben sokkal több volt a humoros rész, a szórakoztató hasonlatok, itt azonban ezek száma sajnos elenyésző. A szereplők mintha megváltoztak volna, engem inkább bosszantottak a viselkedésükkel, Mili volt az egyetlen, akiről úgy gondoltam, milyen jó, hogy bekerült, feldobta a szürke közeget. A sci-fi részek részemről rendben voltak, azokkal A vörös kereszt rejtélyében sem voltak problémák.

Nem tudom eldönteni, hogy túl gyorsan érkezett-e a második rész, és ezért nem tetszett, vagy nekem változott az ízlésem. Annyi bizonyos, hogy a leírtaktól függetlenül szívesen ajánlanám a kötetet azon fiataloknak, akik most ismerkednek a sci-fi világával. Akik meg olvasták már korábban az első részt, meséljenek, nekik hogy tetszett ez a kaland. :) A részemről ez egy épp négy üst.

Mint észrevehettétek, az utóbbi időben elég nagy volt a csend a blog környékén. Egyrészt pihentem, másrészt kicsit átgondoltam a blog működését, ennek bővebb kifejtésével majd a jövő héten jelentkezem. Addig is nagyon köszönöm, hogy itt vagytok, és olvastok minket.

BenGa