Józsefvárosi életérzés a 2010-es évek közepéről - Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete

Úgy gondolom itt az ideje annak, hogy a blogon a szépirodalom nagyobb helyet kapjon, szem előtt tartva azt, hogy hazánk íróitól is gyakran mutassak be egy-egy művet. A sort Pál Dániel Levente 2017-ben megjelent novelláskötete nyitja. Az Úr nyolcadik kerülete nem csak annak okán kezdett el érdekelni, mert magam is a kerület lakója vagyok. Nagyon kíváncsi voltam, más milyennek látja ezt a városrészt, mik a tapasztalatai a környékről. A szerző költő és prózaíró, eddig összesen hét könyve jelent meg. A weblapján található bio-ból kiderül, hogy igen aktív alakja a magyar kulturális életnek, 2016 óta a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, számos szervezet tagja. Ezúton is köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és biztosított számomra egy példányt a műből.

320 oldal, Athenaeum, 2017, keménytáblás (saját kép)

A kötet 8 fejezetet, 127 rövidebb/hosszabb, elgondolkodtatóbb történetet tartalmaz. Az egyik legfontosabb tényező szerintem, hogy a sztorik nem kitaláltak (bár nálam egy-kettőnél azért rezgett a léc hihetőség terén), színtisztán az adott helyzeteket, elcsípett mondatokat mutatják be teljes valójukban. Érdemes kiemelni, hogy nincs itt semmiféle sztereotipizálás, sőt, egyes keserédesebb, szomorúbb írás inkább érzékenyítő jelleget ölt. A másik pedig Dániel Levente stílusa, amivel eléri, hogy együltében elolvassuk az egészet (ahogy velem is történt). A gördülékeny, helyenként költői fogalmazás lehetővé teszi, hogy azok az olvasók is jól szórakozzanak, akik nem a kerület lakói, vagy még sosem jártak itt. Józsefvárosiként persze én előnyből indultam, sokkal jobban el tudtam képzelni a Kálvária téren, a Muzsikus cigányok parkjánál megelevenedő jeleneteket, vagy a 9-es buszon és 83-as trolin zajló beszélgetéseket. Azóta már a 72-es troli is erre jár, kiváló alapanyag lenne egy újabb gyűjtéshez.

Tetszett a korcsoportokra tagolt szerkezet, mely a gyerekektől indulva egészen az öregekig bezárólag vett az életképekből. Ezekhez jönnek még az állatok, melyet nem feltétlenül kell majd szó szerint értelmeznünk, valamint a záró fejezet, melyben a misztikusabb, vagy éppen lélektani novellák kaptak helyet. 2023-as szemüveggel olvasva a kötetet megállapítható, hogy a kerület valamelyest azért változott, bár vannak részei, melyek a mai napig olyanok, ahogy a 2014-2017 között született novellákban le van írva. Ebben több tényező is közrejátszhat, legfőképpen az, hogy a lakóközösség az elmúlt években elég gyakran és nagy számban cserélődött, rengeteg fejlesztést hajtottak/hajtanak végre stb. Sokaknak akár még újdonsággal is szolgálhat a mű. Itt olvastam először a kerület Pókemberéről, aki arról volt híres, hogy nyitva felejtett ablakokon keresztül tört be lakásokba, majd az erkélyeken keresztül menekült a rendőrök elől. Halálát is ez okozta, egy akciója során 20 méter magasból zuhant le.

Ez tipikusan az a kötet, amit nem lehet nem ajánlani. Szórakoztató gyűjtemény, mely hol nevetésre késztet, hol pedig a szívünket facsarja össze. A jövőben biztos, hogy többet fogok olvasni Pál Dániel Leventétől, engem meggyőzött, hogy a munkássága érdemes a követésre. Maximális üstszám!

BenGa