[Vélemény és történet] Mekisnek lenni jó (?)

 A Vírus: Covid negyedik évada úgy folytatódik, ahogy az előző véget ért: a munkavállalókat tovább is vadászni kell. A jelenség előtt értetlenül állnak a munkaadók, pedig mindent megtesznek, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ennek megfelelően egyre gyakrabban találkozni gyorséttermek álláshirdetéseivel az Arckönyv felületén. Amennyiben bátrak vagyunk, s megnyitjuk a kommenteket, láthatjuk, hogy az emberek többsége utálkozva ragad billentyűt, beleköt mindenbe IS. Tényleg ennyire borzasztó például egy Mekiben dolgozni, ahogy az internet bátor hangadói gondolják? A következőkben erre próbálok választ adni saját, diákmunkásként átélt tapasztalataim alapján. 

Ezeket se tegnap vettem elő utoljára. :D

[Novella] borgőz és Pánikroham

Borgőz

  Az arcomat csak a monitor fénye világítja meg, de most nem is vágyom többre. Orromból ömlik a füst, ha elfeledném emberi mivoltomat, akár gyárkéménynek is képzelhetném magam. A poharam felé nyúlok, próbálnám enyhíteni a dohány okozta karcokat a torkomban, amikor észreveszlek az ajtó előtt. Azt hittem elég világosan megbeszéltük, nem szeretnélek látni. Ennek ellenére megint ölembe veted magad és a hajamba túrsz…

  Kár lenne tagadnom, hogy vonzó voltál már az első pillanattól kezdve. Szerettem, ahogy gyorsan kikapcsoltál, hamar elfelejtettem az aktuális problémáim és átadhattam magam a féktelenségnek. Reggelre viszont mindig eltűntél, csak az ürességet hagytad magad után, na meg azt a kurva fejfájást, amit egyre nehezebben viselek. Ezektől függetlenül este mindig visszatértem az oltárodhoz és áldoztam, hogy pár órára megint magam mellett tudhassalak. Élvezted a szituációt, örömmel facsartál ki az utolsó cseppig, én pedig üres tekintettel asszisztáltam a pusztításhoz.