Évekig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. Nem is értem, hogy
miért. Talán mert teljesen ismeretlen számomra az író, és a történetet
sem tartottam túl meggyőzőnek a fülszöveg alapján. A címe meg aztán... De szerencsére a könyv maga
elfeledtette velem az előítéleteimet.
Ez a történet egy remekmű. Vannak túlírt regények, vannak sztorik,
amik önmagukban nem érdemelnének nyomdafestéket, annyira vérszegények.
És vannak az ehhez hasonló könyvek.
A történet bár próbál kibújni a kereteiből, részleteiben tipikus
marad. A szó legjobb értelmében. A betörés, a zárak rejtelmei, mint
központi motívumok végig stabil vázat alkotnak. Újra és újra
visszatérnek bizonyos témák, állandó az ironikus önreflexió és a humor,
és ahogy haladunk előre, egyre több rétegre bukkanunk a felszín alatt.
Tökéletesek az arányok, ebben a sztoriban ennyi volt. Ha ennél
rövidebb vagy egyszerűbb lett volna, vagy ha hosszabb és lazább, akkor
talán már holnap elfelejteném. Ezzel szemben így, ebben a formában és
terjedelemben az egyik kedvencem lett, amit még valószínűleg sokszor el
fogok olvasni.
Totti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ne tartsd magadban, de kérlek ésszel kommentelj! A nem ide illő tartalmak minden esetben törölve lesznek!